Amikor az ember egy (számára) új, kevésbé ismert helyszín meglátogatására, lakóinak becserkészésére szenteli az idejét, mindig furdalja a kíváncsiság, hogy vajon mennyire fogadja majd kegyeibe az adott vízterület. „Hány napot kell eltölteni a víz kiismeréséhez?! Mikor, és hol érdemes keresni a halakat?! Melyek az adott vízen beváló etetési is csalizási praktikák?! Hogyan tudunk szelektálni?!” Ilyen és ehhez hasonló kérdések tucatjai merülnek fel ilyenkor bennünk. Cikksorozatom mostani epizódjában azokat a praktikáimat szeretném bemutatni, amelyeket sikeresen alkalmaztam egy olyan egyesületi vízen, amelyről a korábbiakban még csak nem is hallottam…
Ha csak szóba kerül az egyesületi víz fogalma, a kifejezés már kapásból magában hordozza a legtöbb horgász számára azt a tényt, hogy az ilyen helyeken elsősorban nem a bojlis pontyozók számára teremtik meg a horgászati feltételeket. Bizonyára számos olyan példával találkozhatunk országszerte, ahol macska-egér harc folyik a mai napig a hagyományos fenekező módszer hívei, és a bojlis pontyhogászok között. Az egyesületek egy része szívesen kacsintgatna a nagyhalas horgásztatás, illetve a sporthorgászat irányába, azonban ezt a tagok szinte mindenhol ellenzik, sőt a tagsági gyűléseken rendre le is szavazzák az ilyen felvetéseket, még abban az esetben is, ha a tiszta bevételből származó pénzösszeget a vezetőség haltelepítésre fordítaná.
Molnár Levente csapattársamnak köszönhetően kaptam egy meghívást egy olyan egyesületi vízre, ahol ugyan hasonló „háborús helyzet” uralkodik a módszerek hívei között, azonban a vezetőség már régóta tervezné a sporthorgászat népszerűsítését a tavukon. A helyszínről első körben annyit említek csak meg, hogy egy völgyzárógátas tározóról van szó, amely durván 10-12 hektáron terül el, változatos mederviszonyok jellemzik, és a kevésbé háborgatott nagyhal-állománya már önmagában kellő motiváció volt ahhoz, hogy oda ellátogassak. A Park Horgászegyesület tavának pontyállományáról azt is érdemes tudni, hogy 2006-ban telepítettek utoljára nagyobb testű, 7 és 12 kg közötti egyedeket, amelyeket a méltán híres szikipontyok termelőitől, Akasztóról vásároltak. Emellett természetesen a helyi törzsállomány is gyarapítja a tó nagy halainak létszámát, és e pontyok rendre megtréfálnak egy-két olyan egyesületi tagot, akik nem megfelelően hangolják össze a felszerelésüket…
Előzmények…
Az idei szezonnyitó horgászatunk is ehhez a vízterülethez (volt) köthető. Azonban nem vagyok meggyőződve arról még most sem, hogy a fagyos időben és a 20 centis hóban (!) jó ötletnek bizonyult volna egy ismeretlen helyszínen nyitni az évet. :) Mondanom se kell, a zord körülmények közepette nem voltunk képesek kapásig eljutni, így a visszavágót későbbre halasztottuk.
A folytatás…
Egyikőnk sem akart beletörődni a kudarcba, ezért ahogy teltek-múltak a napok és lassan, de biztosan kezdett beköszönteni a tavasz (hozzáteszem, április közepén már épp ideje volt…), úgy tervezgettük a visszatérést. Elsőként Levi ejtette meg az újabb „támadást” szólóban, helyesebben unokatestvérével, Zsoltival, aki társadalmi halőrként és egyesületi tagként egyaránt tevékenykedik a tónál.
Summa summarum, visszatérésük eredményességét tekintve össze se lehetett hasonlítani ezt a pecát a húsvéti betlivel, hisz rendkívül jó eredménnyel, sikeresen alkalmazták a bojlijaimat, még olyan halak is előkerültek az ütős csaliknak köszönhetően, amelyeket már évek óta nem fogtak ki…
Egy félelmetesen sikeres visszatérés…
Elérkezett az én időm is! Csapattársam sikereit látva biztos voltam benne, hogy mind a víz adottságai, mind a bojlik fogóssága lehetővé teszi, hogy én is egy eszméletlenül eredményes horgászatot könyvelhessek el itt. Rendkívül optimista természetű figurának tartom magam, rám az efféle (a szezonnyitó eredményéhez hasonló) kudarcok nem lehangoló hatással, hanem épp ellenkezőleg, erősítő jelleggel hatnak, így a legközelebbi visszatérés alkalmával még elszántabban fogok belevágni a halak becserkészésébe.
Május elején érkezett el a nagy visszatérésem ideje. Az előzetes információk nem voltak túl biztatóak, hisz a halak ívtak egész héten, és csak kevés termetes pontyot fogtak a tagok az elmúlt napokban. Azonban ez engem egy cseppet sem szomorított el, bíztam az időpont-választásban, mert a túrám első napjának estéjére már komoly hidegfrontot ígértek az időjósok. Viszont a front megérkezéséig még órákat kellett várni…
Nem az a típus vagyok, aki szeret tétlenül arra várni, míg a sült galamb a szájába repül, így a hidegfront betöréséig változtattam az eredeti elképzelésen. Alapozó etetés gyanánt kétféle bojlit juttattam be (dobócsővel): a Terrible Trick (Monster Crab), illetve a Calamari Condiment (Squid-Liver-Garlic) golyót használtam. Az volt a terv, hogy amíg a front meg nem érkezik, addig inkább az utóbbiból, a front betörésétől viszont az előbbiből fogok többet szórni. A csalizás terén természetesen esélyt adtam mindkét típusnak, de mondanom se kell, tapasztalataimnak megfelelően inkább a tintahalas-májas-fokhagymás golyóban láttam ekkor még nagyobb fantáziát.
Teltek-múltak az órák, hamarosan napnyugta lett, a levegő pedig a közelgő front miatt egyre nyomottabbá vált. Nem sok esélyt láttam arra, hogy itt a vihar előtt még történne valami… és akkor a nagy semmiből, teljesen váratlanul megtörte a csendet egy csippanás… majd még egy… A következő ilyen mozzanatnál már az orsóm is heves koncertezésbe kezdett, ekkor a tévéreklámokból közismertté vált két szócskával nyugtáztam magamban a tényt, hogy: „Apa, kezdődik!”
Nem volt hiábavaló a próbálkozásom a fülledt időben, beérett a Calamaris taktika! Épphogy csak visszaengedtem a gyönyörű halat, máris gyors stratégiaváltásba kellett kezdenem, hiszen ekkor már tombolt a vihar a helyszíntől nem messze. Szerencsére az itteni halak sem azt a csoportot erősítik, akik szeretik a legnagyobb, leggusztustalanabb viharokban riogatni a horgászokat, szép türelmesen kivárták a zivatar átvonulását, viszont ezt követően elszabadult a pokol! Reggel hat óráig hol félóránként, hol óránként jelentkezett egy-egy érdeklődő, méghozzá nem is az aprajából! Sok vízen megfordultam már a kb. 13 éves pályafutásom alatt, de itt találkoztam életemben először olyannal, hogy a kisebb testű (5 kg alatti) pontyok nem mentek neki a bojlinak. Pedig az egyesület rendszerint telepít 3-4 nyaras pontyokat is, de hogy ezek itt miért nem esnek neki (csak nagyon ritka esetben) a bojlinak, az számomra a mai napig rejtély…
Még csak alig 12 órája horgásztam, de már 5 db 10 kg feletti ponttyal hozott össze a sors. Van, amikor ennek egy hét alatt is örülni tudok, itt meg második nekifutásra belenyúltam a tutiba. Bele se mertem ekkor még gondolni, hogy mi várhat még rám itt az elkövetkező 60 órában?! A délelőtt folyamán „szerencsére” kicsit alábbhagyott a lendület, így jutott némi idő a pihenésre is… Ezt tényleg csak minimális, kb. 2-3 órás pihenőként érdemes elképzelni.
A nap második felében csatlakozott hozzám Zsolti is, aki mind társaságával, mind a tesztelésben folytatott közreműködésével aktívan hozzájárult a túra színvonalának emeléséhez. Éppen az érkezése előtt határoztam el, hogy egy szebb hal kifogásának erejéig összerakom azt az egyetlen feederbotomat, amelyet majdnem minden horgászatnál magammal hordok, de inkább csak kabalaként, ugyanis nagyon ritkán használom. Ugyanakkor volt egy „tartozásom”, amelyet már régóta szerettem volna rendezni, mégpedig az, hogy fogjak feederbottal 10 kg feletti pontyot, ugyanis ez idáig kimaradt az életemből. Bár hozzáteszem, ezen nincs mit csodálkoznom, hisz az esetek kb. 90%-ában a pontyozó motyóim mögött várom a csend megtörését. Miután Zsolti bepakolt és kiállt az autójával, épphogy csak egyedül maradtam, amikor az előzőleg bevetett feederboton határozottan érdeklődött egy bajszos delikvens. Szépen dolgozott a bot ugyan, de erejéből adódóan nem gondoltam eleinte egy hatalmas jószágra, látatlanban arra számítottam, hogy egy 6-7 kg körüli ponty küzd a felszerelés túlsó végén. Kb. a fárasztás 5. percében Zsolti is visszaért a bázisra, így már volt segítségem a merítéshez is. Erre szükség is volt, hiszen a hal első felszínre jövetelekor nagyra kerekedett szemekkel néztünk mind a tettesre, mind egymásra. Hát, nem tudom, melyikünk lepődött meg jobban! A merítés után látszott, hogy ez a hal (is) bőven felette van a tíznek, sőt inkább tán a 15 kilóhoz van közelebb. Jöjjön hát a várva várt mérlegelés! Ropognak a mérlegelő zsák szövései, nyikorog a mérleg rugója, nagyot ugrik a mutató, és nem kevesebb, mint 15,80 kg-nál áll meg! Ez a hal volt az idei első 15 kg feletti pontyom, és ami a legszebb az egészben, hogy feederbottal fogtam.
Ennyi feederes siker nekem bőven elég is volt, így rögvest vissza is cseréltem a finomszerelékes motyót a jól bevált pontyozó készségre. Ahogy közeledett a napnyugta, úgy kezdett egyre inkább éledni a víz, ismét kegyetlenül felpezsdült a víz alatti élet, Zsoltival hol felváltva, hol egyszerre fárasztottunk.
Éjszaka tovább folytatódott az őrület. Szerettünk volna most valamennyit pihenni is, ezért amennyire csak lehetett, keményítettünk a csalizáson. Kezdtük a kört szimpla, majd dupla 20-asokkal… De be kell vallanom, én a végére már eljutottam a dupla 24-esekig is! Az est talán legdurvább jelenete számomra az volt, hogy kifogtam egy 10 kg feletti pikkelyest, méghozzá egy olyat, amellyel tegnapelőtt este is összefutottam! Lám, alig 24 óra telt el a két kifogása között, annyira tetszettek neki a bojlik, hogy nem bírt ellenállni az újabb kísértésnek.
A túra utolsó 24 órájában megváltozott a szélirány, és a csökkenő légnyomás melegfronti hatás érkezését jelezte. Ez a halak táplálkozásán is látványosan érzékelhetővé vált. Ugyan be-beugrott néhány 6 és 10 kg közötti ponty még a finisben is, de a darabosabbnak számító (10 pluszos) egyedek közül egyet sikerült „már csak” megcsípnem a túra végső fázisában.
De összességében azt kell mondanom, hogy a visszatérésem minden várakozásomat felülmúlta!
Harmadik próba, a forgatás időpontja
Látva az előző látogatáson elért sikert, arra az elhatározásra jutottam, hogy a legközelebbi visszatérésem alkalmával összeállítok egy kisfilmet, amelyben összegzem azokat a bevált csalizási praktikáimat, amelyek látványosan jól működtek ezen a helyen. Ö. Kovács Krisztián csapattársammal és Beregszászi Zoltán barátommal ejtettük meg az újabb „támadást”, aminek időpontja már nyár közepére esett. A helyválasztás tekintetében nem variáltunk, továbbra is kitartottunk a tó „sekély” része mellett (ez alatt jelen esetben 1-1,7 méteres mélység értendő), hiszen itt rengeteg víz alatti akadó tarkítja a pályát, de pont e nehézség eredményeként foghatunk itt sok halat. Az akadók itt torzsás, illetve tuskós részek formájában vannak jelen, ezek főleg a frissítésnél okozhatnak kellemetlenséget, fárasztás közben már jellemzően nem jelentenek gondot. A hátsó szakaszról egyébként alapvetően elmondható, hogy a vízterület „legvadabb”, legháborítatlanabb szakasza, az itteni környezet, az ősnádas, az állat- és növényvilág egyedi látványt és nagyszerű kikapcsolódást nyújthat a kevésbé felkapott vizek szerelmeseinek.
A tábor elkészítését követően kezdetét vehette a horgászat. Elindult a tetemes mennyiségű dobócsöves etetés (ugyanis ezen a tavon ez a leginkább működőképes módszer), majd bevetettük a készségeket és vártuk a csodát. Amely nem sokkal később már be is következett…
A folytatásban két kisebb testű pontyot sikerült matracra fektetnem, ezért elhatároztam, hogy bekeményítek éjszakára: 1 szem 24 mm-es Terrible Trick került fel mindkét botra. Épphogy csak alvásra kész állapotba helyeztem magam, máris felvisított a vevőm! Ez ekkor elég váratlanul ért, hiszen reggelig terveztem a várakozást azzal a csaknem pingponglabda méretű golyóval, de nem mintha bánnám, hogy ilyen gyorsan gazdára talált! Főleg, hogy az elkövető nem is volt annyira aprócska.
Remekül sikerült az első éjszaka, ezért nappali időszakokban komolyabban ráhangolódtunk a forgatásra. Ennek kapcsán változtatok is picit összefoglalóm stílusán, élménybeszámolóból átváltok némi szakmázásba is.
Ami a csaliválasztást illeti, már a korábbi túráinkon is volt szerencsém megfigyelni, hogy itt a tintahalas és a rákos golyók működnek leginkább. Nálam ez típusok tekintetében a Stinky Inky és a Terrible Trick képében testesül meg. Azonban nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy e két golyó két teljesen különböző stílusban „dolgozik”, legyen szó akár az összetevők terjedési irányáról, akár a kioldódás időtartamáról. Míg az előbbi típus magas olajtartalommal bír, addig az utóbbi alkoholtartalma tekinthető jelentősnek. A magas olajtartalom létjogosultságával cikksorozatom 8. epizódjában fogok részletesebben foglalkozni, ezért itt most e két tulajdonság legfontosabb (összehasonlító) ismérveit összegzem. Véleményem szerint alapvetően a magas alkoholtartalmú adalékokkal készülő bojlik a gyors, a magas olajtartalmú golyók pedig a „kiülős” horgászatot hivatottak megvalósítani. Tapasztalatom szerint egy alkohol bázisú bojli képes rövid időn belül teljesen kifejteni a hatását, míg egy magas olajtartalmú bojli hosszabb távon és „apránként” engedi ki magából értékes összetevőit. E megfigyelésem jól összeegyeztethető a frontok során megélt élményekkel is. Hiszen egy hidegfront esetében, amikor a hal intenzíven táplálkozik, keresi a kaját, sokkal hamarabb ráakad arra a csalira, amely vízbe érve azonnal agresszíven dolgozik. Míg a melegfrontnál a horizontális terjedési irány mellett pont a gyorsaság válhat e csalik hátrányává, hiszen ha rövid időn belül szinte teljesen kiadják attraktív összetevőiket, akkor a később érkező halakra már kevésbé lesznek figyelemfelkeltő hatással. Az olajos golyók hatásmechanizmusa pontosan ellentétes. Az általam gyártott típusok közül a Fire of Hell rendelkezik a legmagasabb olajtartalommal, így ha a nyári időszakban azt veszem észre, hogy a halak látványosan a vízfelszín közelében tartózkodnak, habozás nélkül ehhez nyúlok.
Érdemes szót ejteni az itt működőképesnek bizonyult felkínálási módozatokról is. Alapvetően nemcsak erre a vízterületre, hanem az egész idei szezonomra értendően hatalmas sikert aratott a „másfeles” csalizási technika. E csalizási alternatíva terén semmi bonyolultra nem kell gondolni, csupán egyetlen eszköz van, amely szerintem elengedhetetlen hozzá: a szike. Ugyanis e kialakítás akkor igazán hatékony, ha a fél szem is megmarad a kapásig a hajszálelőkén, és nem vész el az apróhalak gyötrése vagy esetleg egy lendületesebb dobás hatására. A hagyományos kések tapasztalatom szerint túl durvák, túl vastagok ahhoz, hogy félbe tudjunk velük vágni egy bojlit anélkül, hogy megsérülne a külső pereme. Ilyen sérüléssel a fél szem bojli horogállóságának tartamossága erősen csökkenhet. E csalizási mód alkalmazásakor én a fél szemet mindig alulra teszem, és bár nem hiszem, hogy ennek van bármi jelentősége, számomra így szimpatikus: az egész szem bojli feszesen a stopperhez szorítja, és nem csak egy ütköző korlátozza felülről a fél szem bojli lötyögését.
Egy újdonságnak számító csalitípussal is készültem erre a túrára, amely tulajdonképpen egy innovációnak számító bojliforma. E csali alakja leginkább a Halloween-tökre emlékeztetheti az embert, és különlegessége épp e szabálytalanságában rejlik. A célzottan szelektív horgászatra megalkotott csaliforma sík felületeinek köszönhetően sokkal jobban „rásimul” az aljzatra, mint egy kerek forma, ezáltal sokkal nagyobb szippantó erőt kell kifejtenie egy halnak, hogy fel tudja venni. Miután a nagyobb egyedek képesek nagyobb szippantó erőt kifejteni, így a csali a kisebb példányok számára nehezebben válik hozzáférhetővé. Ráadásul ezt a formát kevésbé képesek az apró testű halak (kárászok, törpeharcsák, keszegfélék) görgetni, így kevésbé valószínű, hogy a csalink olyan pozíciót vegyen fel a horogelőkével együtt, amely rossz akadást eredményezhet. További előnyét ismét csak az aránytalanságában fedezhetjük fel, mivel a csali magassága pontosan megegyezik a kiválasztott kinyomó fej átmérőjével, viszont szélessége majdnem a duplája egy normál golyónak. Ergo egy 20 mm-es átmérőjű „Halloween-tök bojli” nagyjából 35 mm-es hosszal rendelkezik. Ez azért előnyös, mert azok, akik szeretnek a szelektálás érdekében 2 vagy 3 (ne adj’ isten 4) szem bojlival csalizni, azoknak ezzel a formával kevesebb szem használata mellett is lehetőség nyílik hasonló vagy közel azonos méretű csalit elérni. Ráadásul, ha nem hosszában, hanem keresztben kerül fel e csali a hajszálelőkére, ugyanakkora helyigénye lesz, mint egy normál, gömbölyű bojlinak.
És hogy milyen eredménnyel sikerült bevetnem első nekifutásra ezt a furfangos csalit? A tapasztalatok hozták az elképzeléseimnek megfelelőket, hisz a forgatás alatt erre a csalira egyetlen kapásom volt csupán, de az a túra legnagyobb halát jelentette.
Természetesen a folytatásban is voltak további szép fogások, amelyek szintén említést érdemelnek 1-1 fotó erejéig…
Írásom befejezéséül összegzem a csalik működőképességével kapcsolatos észrevételeimet. Az éjszakák során toronymagasan a Terrible Trick vitte a prímet, a tavalyi széki-tavi túrákhoz hasonlóan itt is szinte ugyanolyan működőképesség jellemezte e golyót. A második nap délelőttjén az egy szem 16-os Fire of Hell és a 10-es fokhagymás fluo pop-up kombinációja indult meg szépen, ez aznap délig három halat is adott. A 12 és 15 óra közötti időszakok nem sok eseményt tartogattak, ekkor nagy nehezen csak a Mingled Protein Bombbal sikerült 1-1 kapás erejéig megtörni a csendet. Viszont a délutáni időszakban már a squides jellegű bojlik működtek a legjobban!
Dióhéjban összegezve az összes eddigi itteni horgászatunkat:
Egy kivételesen erős halállománnyal rendelkező tavat ismerhettem meg az isaszegi Park HE vízterületének képében, melynek lakóival, remélem, hogy a jövőben idelátogató horgásztársak is kellő tisztelettel fognak bánni, hiszen e víznek hosszú évekre volt szüksége, mire a mostani (erős) halállományát kinevelte. És úgy gondolom, hogy e halállományt KÖTELESSÉGE minden idelátogató sporttársnak kellő alázattal és maximális odafigyelés mellett, az ennek megfelelő kíméletes bánásmóddal kezelni, ha azt szeretnénk, hogy a cikkben bemutatott rendkívüli fogások hosszú éveken át megőrizhetőek legyenek!
Kívánok minden sporttársamnak eredményes horgászatokat!
Részlet a „Pontyhorgász praktikák JDCM módra 7. epizódjának (A felkínálási módozatok variálásának fontossága)” tartalmából:
Írta: Jávorka Dániel (Abiotic Carp Baits Team)
Fotók: Ö. Kovács Krisztián, Pete Zsolt, Molnár Levente, Beregszászi Zoltán, Dani
Videó: Ö. Kovács Krisztián (Abiotic Carp Baits Team)
A videót összeollózta: Dani
