Tavasz van vagy már nyár?! Nehéz eldönteni… A természet a szivárvány összes színében virágzik, a vízi és szárazföldi lények nászukra készülnek, ha már túl nincsenek rajta. Friss rügyek pattannak az ágakon, ügynökeink is kihajtottak a bázis kapuján… hogy hova? Együgyű kérdés! A domoszlói támaszpontra igyekeztek megszállottan, az elmúlt bevetésektől megbabonázva és újabb élményekre vágyakozva! Álljon itt a krónikás beszámolója a négy napról, amely megrengette, ha nem is a világot, de a tópartot mindenesetre!
A bevetési állomány pár héttel az akció előtt kapott titkos parancsot: készüljenek az embert próbáló összecsapásra a nagy hegy lábánál élő, pontynak és amurnak látszó egyedekkel! Kemény csaták elé néztek, alaposan fel kellett készülni fizikailag és szellemileg is! Horgászfelszerelésnek álcázott fegyverzetüket harckész állapotba hozták, hatásos és kellő mennyiségű muníciót vételeztek, az ellátmányukról is alaposan és előrelátóan gondoskodtak. Itt nem maradhat senki sem éhesen, sem szomjasan, legyen az ember vagy állat, ha a kettő néha még egy és ugyanaz is! Voltak olyan ügynökök is (ugye, Misó és Zsolti?), akiknek előző este jutott eszükbe, hogy tönkreteszik a szolgálati járművük fékét, hátha úgy izgalmasabb lesz az útjuk azon a pár kilométeren. Másnap délután el is tudtak indulni, miután egy többszázezres városban találtak egy megvesztegethető esztergályost, aki hajlandó volt segíteni nekik.
Még most is frissen él az emlék bennem, ez a szerda utáni nap egy csütörtök hajnallal kezdődött… Meg esővel, széllel, aminek addig örülhettünk, míg ki nem kellett a szolgálati járműveinkből szállni. Utána már utáltuk, vagy ő minket, mindegy is, szóval nem jöttünk ki… vagyis kijöttünk, de a vízpartra (hogy nekem mindig ellentmondásba kell kerülnöm magammal?). Végül a dac győzedelmeskedett a józanész felett! Kit zavar eső és szél, ha végre itt lehet ebben a földi paradicsomban? Alföldi horgászügynöknek csodavilág ez, ahol a síkság összenőtt a hatalmas heggyel, melynek lábait a testéről lezúgó patak mossa, hogy egy halaktól nyüzsgő tóban csillapodjon le. Álomvilág lenne ez, ha lenne időnk aludni, ha nem harcolni jöttünk volna.
Hoppácska, álljunk csak meg, nem szépirodalmi pályázatra készül ez az írás, nem kell ez a lírikus hangvétel, csak keményen, mint a brightoni acél, vagy mint egy 3,5 librás bojlis bot 30-as zsinórral és 120 gramm súllyal a végén!
Tehát ott tartottam, hogy csütörtök reggel van, Boci már a parton várt, az autójával kicsit odébb tologatta a leásott asztalokat, padokat. Ráért, az autót is ő vette, ő dolga… persze együtt éreztünk vele, levontuk a konzekvenciát, józanul nehéz a problémamentes vezetés. De nem ajánlom senkinek, hogy itallal próbáljon meg az utakon bátorkodni, még valakit baj érhet, és az mindenki egészségre ártalmas! Ha nem vezettek, lehet óvatosan tinktúrákkal kezelni a rekedt torkokat, mint ahogy tettük mi is ott a tóparton, de csak pár cseppet, a barátságra!
Nem állítom, hogy rosszulesett ez a pár csepp, de az esőben a sátor- és rod pod állítás egy cseppet rosszulesett, mert közben jó nagy cseppekben esett az eső. A vízi(harci)járművel is kiálltam a harcálláspontra, miközben majdnem bőrig áztam, de legalábbis szőrig. Nem is emlékszem olyan ügynöki bevetésre itt Domoszlón, amikor nem kaptunk esőt, szelet, rekkenő hőséget, szóval minden embert próbáló időjárási tényezőt.
Közben jöttek az ügynökök, elfoglalták helyeiket, beélesítették fegyverzetüket, bójákat raktak le a tóra. Rövid idő múlva úgy nézett ki az előttünk lévő tórész, mint egy raftingpálya… atyavilág, mi lesz ebből?
Megérkezett a szegedi kommandó is, akik gyorsan és szemmel láthatóan összeszokottságra utaló rutinossággal vetették be csalijaikat. Majd jöttek Misóék, akik alaposan átrendezték a pályát, hogy nekik jó legyen. Elő-, aztán vízbe kerültek a varázsszerek: édesek, büdösek, kicsik, nagyok, színesek, kimondhatatlan fantázianevűek, magok, pelletek - ki miben bízott, vagy inkább reménykedett?!
A taktika sikeresnek látszott, mert a behúzást követően hamarosan jelentkezett is egy 8 kilós ponty Lala ügynöknél. Rövid rabosítás (mérés, fotózás) után folytathatta útját az életterében.
Bocit megkértük, hogy küzdjön meg az elemekkel és gyújtson végre egy tűznek látszó jelenséget, hogy este sütögethessük a pecsenyéinket. Szerencsére nem kellett a tűzért prométheuszi küzdelmeket átélnie, most végre bebizonyította, hogy nem csak a füstöléshez ért. Hamar összedobtuk, ami sütnivalónk volt, ettől nagyon okosnak és éhesnek látszottunk, így a tűzből kapkodtuk ki a kolbászokat, hurkákat, flekkeneket, csirkecombokat, krumplikat, hagymákat. Természetesen és következetesen az egészséges életmód követőiként kevés koleszterint fogyasztottunk, azt minden falatból lecsippentettük! Bevallom, némi alkoholos folyadékot is fogyasztottunk, de ezt nem szeretném reklámozni, aki ismer bennünket, az tudja, hogy mértékkel és tartózkodással bánunk ezekkel az ördögi löttyökkel! Az est többi része a Duba által hozott tábori póker bűvöletében telt el, már akinek jutott zseton.
A péntek reggel ismét viharos széllel köszöntött ránk, megnehezítve harcászkodásunkat a nyílt vízen, de megkönnyítve a baráti beszélgetéseket a parti enyhet adó fák és az ernyők alatt. A halak nem nagyon háborgattak, talán a határőrségként a tábor déli határát védő Szelina és párja, Sanya dobálták fáradhatatlanul szerelékeiket a tarajos hullámok közé, remélve, hogy néhány törpeharcsán kívül valami nagyobb érdeklődő is rátalál a finomságaikra. Később be is jött a számításuk, Sanyának érkezett egy pontya, aminek a fárasztásában kivettem a részem, mivel Szelina és ő fát gyűjtöttek az esti tábortűzhöz. A fagyűjtés közben rátaláltak egy sérült versenygalambra, amit megszabadítva béklyóitól gondnokság alá helyeztek egész vasárnapig, amikor felerősödve szabadon engedték.
Misó ügynök tervei egy füstölt csülkös sertéspörkölt elkészítését tartalmazták, így a tábori konyhába kapott vezénylést, amit becsülettel végre is hajtott, és rendkívülien finom kaját kreált a többi ügynöknek! De finom is volt!
Kaja után mindenki a halakra koncentrált… volna, ha azokat érdekelte is volna bármelyikünk koncentráltsága! Az újracsalizás után így a tábori pókerszázad szórakoztatta a közönséget, már aki ébren maradt a kiadós kaja után. Andi ügynök egy kisebb pihenőben megszemlélte a fegyverzetet, amikor ejtést észlelt a túloldalra bevonszolt szereléken. Spanolt, telefonált, spanolt, telefonált, majd miután nem mutattam túl nagy érdeklődést és kértem, hogy amennyiben nem bízik bennem, tekerje ki az egészet, nekifogott az 500 méterre lévő szerelék kivontatásának. Mi ezt kb. 50 méterről szemléltük egy jó ideig, mígnem a botspicc ütemes görbüléséből arra következtettünk, azon a boton hal van! Nosza, futás! Ősi szabály, azé a hal, aki kifárasztja, ezért már nem avatkoztam közbe, csak drukkoltam, hogy sikerüljön szerencsésen kiterelni ekkora távolságból. Hát, mit mondjak, nem volt kis meló, pedig nem is én csináltam! Nőm nagyon ügyesen, hatalmas kitartással végül egy 11 kilós egészséges tőpontyot terelt a szákomba! Nagy gratula neki!
Közben megérkeztek Zék ügynökék, nagy reményekkel. Hamar megadtuk nekik a lehetőséget, hogy belekóstoljanak a bojlis haditechnikába. Csak botokat, orsókat, rod podot kölcsönöztünk nekik, más mindenük volt! Olyan büdös kukoricát hoztak, hogy a megyei katasztrófavédelmi egységet csak nagy könyörgés árán fordították vissza és így nem evakuálták a környék lakosságát!
Este ismét sütögetéssel és tábortűzzel zárult, ahol az időközben megérkezett Ruby és Xavi a többi talentum gyerekkel egy rögtönzött esti színitanodát nyitottak: jeleneteket tanultak, majd mutattak be nekünk különböző filmekből. Ismét jól szórakoztunk… köszönjük, csemeték!
Míg el nem felejtem említeni, az est folyamán egyre-másra hangoskodtak a riasztórendszerek, behatolókat jelezve. Hajnalra már mindenkinek volt komoly kapása, kinek-kinek már komolyabb hala is. Volt, akinek a szákolás nem sikerült, volt, akinek leakadt szákolás előtt, de volt, aki eljutott a fotózásig is! Így lett halas (ismét) a keze Feri, Boci, Sanya, Zsolti, Misó ügynököknek és szerény személyemnek is! Sajnos az is hozzátartozik, hogy Duba ügynök keze csak majdnem lett halas, de arról hírzárlat van, hogy miért nem lett végül az, nem akartak senkivel sem (egymással sem) civakodni!
Az est folyamán szembetaláltuk magunkat egy ellenséges csapattal is, akik velünk mit sem törődve az etetőhajójukkal keresztbehúzva 5 botunkon a mi második bójánk közelében tervezték a horgászatot, mondván, azt már legalább nem kell etetni sem, hiszen mi alaposan megetettük az elmúlt napokban… Nos, hajnalban arra ébredtünk, hogy ők frissíteni akartak, ezzel lazán bevontatva a mi damiljainkat. Mit mondjak, a nem létező fegyvereink után nyúltunk többen is a hajnali fél ötös jelzőkoncert hallatán! Ha jól emlékszem, egy halk bocs volt a magyarázat…
Mindenesetre mi Zékkel csónakkal szedegettük ki az összekuszálódott szerelékeinket. A harmadik bottal viaskodtunk, ami állandóan leakadt valamiben, amikor megkérdeztem Zéket, hogy nem lehet-e ezen a szereléken esetlegesen egy hal? Szerinte nem tudta, de aztán kiderült, hogy de igen, az volt rajta. Viszont a tó közepén ért a felismerés, ahol merítő nem sok van, amivel kiszedhetjük azt a szép amurt, ami addigra már többször megmutatta magát. Sebaj, határozott hangon kezdtem kérlelni a parti alegységet, hogy valaki, valahogy legyen szíves az ellátmányból egy jópofa merítőt előhozni.
Nem sokan maradtak mély álomban, mert egyre több ügynök mászott elő a rejteket adó sátrából. Még Szelina is beélesítette a fotómasináját, megörökítendő a bajlódásunkat, amit így utólag is megköszönünk neki! Végül sikerült kiszednünk a testes tettest, előállítani, majd óvadék ellenében szabaduszonyra engedni.
A szombati napon kissé enyhült a szél, viszont a nap is eltűnt, kissé ismét borongósra váltott az időjárás. Kevés halas élményben volt részünk, de mégis jól kikapcsolódtunk, hasznos eszmecserékkel, tervek szövögetésével. Hamarjában elterveztünk egy őszi amatőr bojlis verseny projektet, amit igyekezetünk szerint meg is szeretnénk csinálni! Csupa amatőrrel, hogy ne legyen senki esélytelenebb a másik csapatnál, de legyen esélye egy csinos kupára, amiben testet ölt horgásztudása, igyekezete, rutinja. A tógazdától komoly elvi támogatás ígéretét kaptuk, így erre hamarosan vissza fogunk még térni. Akit érdekel, figyelmesen olvasgassa a Haldorádó fórumát, mert itt szeretnénk közzétenni majd a részleteket! Ha lenne kedved egy ilyenen részt venni, küldj egy e-mailt a címemre! Előreláthatóan 15 csapatnak lesz lehetősége (csapatonként 2 fő) indulni!
A szombati főtt ételt ismét Misó szaki készítette „idősb” Lala ügynök által felajánlott tehén vádliból. Ezt sem bírta elrontani, nagyon jólesett estefelé az a finom, forró pörkölt.
A nap igazi „horgászvesztese”, ha létezik egyáltalán ilyen, Zék ügynök volt, akinek számtalan kapása és szinte ugyanennyi lemaradása, leakadása volt. Önmagában ez még nem zavart volna különösebben (sokkal idegesítőbb lett volna, ha mellettem sok nagy halat fog), viszont az újrahúzásban mindig jutott szerep, nem is kevés, nekem is! De a barátság mindennél többet ér, fáradtságot nem ismerve vittük a cuccost befelé… De hal sajnos nem jött több kifelé!
Jöjjön pár kép a nap eseményeiről, dióhéjban:
Az este ismét a művelődés témakörben telt, a gyermekek fáradhatatlanul adták elő magukat, amit nem győztünk kellően megtapsolni! Szerencsére hamarabb fáradtak el, mint mi, így mehettünk aludni mindnyájan.
A vasárnap hajnal nyugalomban telt, mindenki alhatott, nem volt sok esemény, csak itt-ott sikított fel a jelzőkészülék, akit nem érintett, azt nem is érdekelte, aludt tovább. Volt, akit saját kapása sem érdekelte, segítettünk hát neki!
A vasárnap reggel már a pakolással telt, és szállingóztak el a vendégeink egyre-másra. Halszerű tüneményt már nem sikerült partra segítenünk, pedig nagyon rajta voltunk a bónusz halon, de ők másképp gondolták. Talán a rekkenő hőség tántorította el őket, ami napközben a környékre telepedett. Kezdett hiányozni a klíma, de a sátraink sajnos még nem rendelkeznek ezzel az extrával! Így maradt a homlokokról ömlő izzadtságpatak, az orrhegyről lecsöppenő verítékcseppek, de a legszörnyűbb a dologban az volt, hogy az üdítőkön és az ásványvizeken kívül a közelgő távozás és az ezzel járó, a közlekedésben való aktív részvétel megakadályozta egy-két jópofa sör vagy fröccs elfogyasztását… de azért kibírtuk ám!
Kora délután a tóparti büfében még tartottunk egy utolsó egységszemlét, majd mindenki elindult az édes otthon irányába. Az emlékeinket mélyen elraktároztuk, jövünk hamarosan, kedvelünk, Domoszló!
Jeszy
Fotók: Szelina, Boci, Zsolti, Lala, Zék
