Az eredményes horgászat, az őszi és téli pontyozás számomra egy matematikai egyenlethez hasonlítható folyamat. A megfelelő felszerelésen kívül hatalmas előny, ha horgásztapasztalatokkal is rendelkezünk. Fortuna kegyességére mindig szükségünk van, azonban csak erre hagyatkozni nagy hiba lenne. Ha a terv nem működik, akkor a tervet változtasd meg, ne a célt! A sikerért tenni kell, kulcsa a kezünkben van.
Rövid bevezetőmben matematikai egyenlethez hasonlítottam az eredményes pontyozást. Miért? Akkor születik hibátlan végeredmény számtani példa megoldása során, ha a feladat minden egyes részeredménye oda-vissza ellenőrizhetően rendben van. Nincs ez másként sportolásunk során sem.
November végére barátaim, a pontyok kénytelenek tudomásul venni, hogy bizony bezárt az algacsárda. Ha enni szeretnének, akkor jobb híján ráfanyalodhatnak az általam felkínált finomságokra. Rá is fanyalodtak, rajta is vesztettek, de csak átmenetileg. C&R!
2015 novemberének harmadik hetében - keresve a kihívást - ismét meglátogattuk kedvenc vizemet, a Fehérvárcsurgói-víztározót. Hirsch István (Rod Hutchinson Team Hungary) barátommal azt a helyet szemeltük ki sportolásunk helyszínéül, ahol korábbi hónapokban kiemelkedő fogásokat könyveltünk el. Úgy döntöttünk, hogy kedvenc állásunkon a víz befagyása előtt még teszünk egy próbát.
Mindent úgy tettünk, ahogy a hirtelen megváltozott időjárási körülmények megkívánták. Kedvenceink szívesen keresik fel télen az iszaposabb részeket. Az ott zajló bomlási folyamatok révén keletkező meleg kellemesebbé teszi a víz hőfokát. Ezeken a pontokon indultunk nyomukba. Kezdeti sikertelenségünk miatt további lépéseket kényszerített ki belőlünk a hatalmas és megfejthetetlen tározó. A felkínált csalikat mindig más és más helyre raktuk le. Koncentrált etetést alkalmaztunk figyelembe véve az örök szabályt, mely szerint a nyári időszakokhoz képest megfordul a halak táplálkozási szokása: télen nekünk kell megkeresni és kapásra ingerelni őket. Nyáron ez egyszerűbb, akkor ők keresik etetéseinket és mohó táplálékfelvételük közben kicsábíthatjuk őket - néhány fotó erejéig - a partra.
Felszerelésemet, felkínált csalimat szintén a lehűlt, fagyás előtti, néhány fokos vízhez finomítottam. Figyeltem bajuszos barátaim kifinomult, finnyás, minimális étvágyára. Nagyon lágy előkét használtam 6-os, 8-as horgaim csomómentes megkötésekor. A ponty nem buta! Pontosan tudja, hogy mozgása során energiaveszteséggel kell számolnia. Ebben az időszakban egyáltalán nem mozog, vagy csak minimális távolságokat jár be. Ha étket talál, azt szívesen elfogyasztja - apró beszívásokkal veszi magához. Ha könnyítünk a csalin, nagyobb eséllyel számíthatunk rá, hogy az általunk felkínáltat szívja fel. Az esetek többségében működik.
Így történt ez ezen a túrán is. Rendkívüli babérokat nem arattunk a megfogott darabszám tekintetében, azonban mindegyikőnknek sikerült kapitális halat zsákmányolnia. Fehérvárcsurgón nem ritkák a 10 és 15 kg-ot meghaladó pontyok.
Téli kalandozásaim alatt sok dolgot megtapasztaltam, melyek elősegíthetik későbbi horgászataimat. Rájöttem, hogy nem lehet fontossági sorrendet felállítani. Minden mindennel összefügg - egyik sem tűri meg a legapróbb hiányosságot, a legkisebb hibát sem. Akad azonban egy - talán mindennél fontosabb tényező -, ami nélkül a többi részletkérdés fel sem merül. Az adott víz, majd ezen a vízen a legjobb horgászhely megválasztása, ez garantálhatja az eredményességet. Mi jól döntöttünk, ez télen is beigazolódott.
Nem akkor veszítesz, ha legyőznek, akkor veszítesz, ha feladod! Jó fogást télen-nyáron!
