Új csalikkal, új kihívásokkal és titokzatos reményekkel vágtam neki ennek az évnek. Mivel egy teljesen új világ nyílt meg előttem a csalik világában, úgy döntöttem, hogy néha változtatok a horgászmódszeremen is és visszatérek egy-egy rövid alkalomra a dobálós bojlizáshoz is! Hogy miért teszem ezt és milyen eredményekhez vezet a változás? Mindjárt megtudjátok.
2013-as évben egy új felkérést fogadtam el és azt, hogy forradalmian új csalikkal fogom végighorgászni az évet. Ezt a döntést azután hoztam meg, miután - télvíz idején - lehetőségem volt kézbe venni és megvizsgálni ezeket a csalikat. Természetesen azonnal vízpartra indultam volna, de az időjárási viszonyok meggátoltak ebben. Eddigi írásaimból kiderült, hogy csónakkal vagy kishajóval juttattam be a csalijaimat a megfelelőnek ítélt helyre, de idén változtatni szerettem volna ezen. Sok-sok évvel ezelőtt, mikor még nem volt etetőhajó és a pontyhorgászat is gyerekcipőben járt, akkor is tudtunk az akkori lehetőségekhez képest extrém nagyot dobni. Az ehhez szükséges öreg pálcáim még mindig megvannak, ezeket kerestem elő a szekrényből. E botokat semmi pénzért nem adnám el, mert már nem gyártják őket és számomra eszmei értékük van. Igazi medveölők, figyelni kell a fárasztásnál, mert ezek a botok nem hajlanak karikába, hiszen távdobásra fejlesztették ki őket 13-15 éve.
Az orsóim nem örök darabok, ezért 4-5 évente cserélni kell őket. Feltöltöttem a pótdobokat 0,25 mm-es damillal és irány a vízpart. A felszerelésem a következő volt: a főzsinór Trabucco S-Force 0,25 mm, 30 centiméter 0,40 mm-es monofil átmenet, az utolsó 5 méter pedig 0,52 mm-es damil ostornak. A 130 g-os Fox ólmot Korda Lead Clip és a hozzá való gumiharang rögzítette. Előkémet a nekem jól bevált Power Pro pergető fonott zsinór 0,10 mm átmérőjű változatából kötöttem, hossza 20 cm volt. Carp’R’Us 4-es Longshank horgot használtam, aminek szárán a hajszálelőkét 1 miliméteres műanyagcsővel rögzítettem. Taska horogbefordítót használtam.
Biztos most mindenki legyint, hogy 2 csomó is van az ostoron, de én nem tágítok az elhatározásom mellől. Több nyomós érvet is fel tudok sorolni a felszerelésem mellett. A fonott ostor hajlamos elnyírni a vékony monofil damilt. Nem szeretek kesztyűben dobni, és a fonott nem tesz jót se a botnak se a gyűrűzésnek, sem pedig a halaknak, ha bármi probléma adódna. A csomó, amivel össze van kötve a három különböző vastagságú damil csak 1-2 százalékot gyengít a szakítószilárdságon, ami fontos számomra. Igaz, hogy 2 csomó van egy méteren belül, de nekem nem okozott problémát. Egyvalamire figyelni kell: mindkét csomó a dob alján helyezkedjen el, így dobásnál nem fogja egyik csomó sem lerántani az ostort vagy egymást. Ha tökéletes a felszerelésünk, akkor ez a látvány fogad, miután bedobtunk: 130-140 méter 0,25 mm-es damil hiányzik a dobunkról, csalink pedig teljesen háborítatlan helyen van!
Lássuk a horgászatot, mi is történt! Korán reggel érkeztem a Pest megyei víztározóra, legalább 8-9 éve nem jártam itt, ezért nagy reményeket fűztem a nagy halakhoz. Május eleje volt, a még ívás előtt álló pontyok teljes erővel a nászt megelőző energiagyűjtésre koncentráltak. Ha még jó időnk is van ilyenkor a vízparton, az az igazi öröm!
Csalinak alaposan át kellett gondolnom, hogy mit is válasszak. Kisméretű és hatékony, de horogálló csalikban kellett gondolkodnom, ami bírja a távdobást és a becsapódást a 130 grammos ólommal. Egyik botomon fűszeres-édes ízt szerettem volna erőltetni egész nap, mert meggyőződésem, hogy ez egy egész évben működő kombináció. Az Autentik Sniper kínálatából a direkt e módszerhez kifejlesztett csalit húztam a hajszálelőkémre: az Angel’s Ball családból a Spanish pepper & Robin Red bojlit. Az Angel’s Ball termékekre jellemző, hogy egy vízben oldódó zselés anyagra kézzel viszik fel az aromaanyagokat, ez esetben a nagyon csípős spanyol chili paprika és robin red keverékét.
Zselé garantálja, hogy a csalink a lehető leggyorsabban dolgozzon a vízben, hogy mihamarabb ledobja maga köré ezt a csalogató, fűszeres, csípős bevonatot.
E csali balanszírozásához az Autentik Sniper cég ananász bevonatos (Snipcoated) pop-upját használtam megfaragva, amin szintén van egy vékony leoldódó réteg, aminek leoldódásával sem veszít a pop-up az emelőerejéből. Fél órán belül így néz ki csalink a vízben:
A másik botom horgára az Autentik Snipertől a Balistik család Fish 8 csalizó bojlija került, ami igazi meleg vízi fegyver. .A Balistik magas fehérje- és májkivonat-tartalmú bojli. Garantáltan kézzel gyártott - hand made - csalizó golyó, aminek belső magján oldódó külső réteg található. A kézzel felvitt külső réteg 8 féle (!) előemésztett - pre-digested - halliszt keveréket tartalmaz, ez a keverék titkos és egyedülálló a piacon. E halliszteknek 97%-os az emészthetősége és 75%-os a fehérjetartalma, ami minden esetben nagyon vonzó a halak számára. Nagyon erőteljes halliszt illata van, ami egy kicsit a halibut pelletekéhez hasonlít. Ezek az anyagok a halakból nagyon heves táplálkozási viselkedést váltanak ki.
Reggel fél 7-re már mindkét bot a helyére került. Szerencsémre szélcsend volt, így elértem a tervezett extrém távolságot. 45 perc elteltével a balos botomon komótos, lassú húzós kapás jelentkezett. Gyors bevágás után már lazítottam is a féken, nehogy a vékonyhúsú Longshank horog kiakadjon a hal szájából. Húzta is bátran a féket ellenfelem, majdnem 10 perc kellett, mire a pontyot szákba tudtam terelni. Erőtől duzzadó pikkelyes látványa fogadott a szákban. 7,60 kg-mal mérlegeltük - gyors kattintás a fényképezőgéppel, és már mehetett is vissza a vízbe.
Még vissza sem tudtam dobni a szereléket, mikor a spanyol paprikás bot swingerét teljesen beejtette egy kíváncsi hal. Gyors utána tekerés és már fel is vettem a kontaktot a ponttyal, de csak „tepsi méretű” volt, amit fényképezés nélkül visszaengedtük éltető elemébe. A délelőtti folytatásban eleinte csak kisebb, 3-4 kilogrammos pontyok zaklattak megállás nélkül. 11 óra felé a spanyol paprikás botomon agresszív húzós kapásra vághattam be. Az azonnali féknyitásra szükség volt, mert a hal teljes erővel a tó közepe felé vette az irányt. Fél perc egy helyben forgás után engedett, majd hagyta, hogy húzzam magam felé, ezek után megszelídült, egy perc alatt már szákban is pihegett. 9 kg felett volt egy kicsivel, és egy mutatós kép után már csúszott is vissza a pontymatracról a vízbe.
Lassan abbamaradtak a kapások és ezt jó jelnek vettem, mert így legalább van esélyük megtalálni a nagyobb halaknak is a csalikat: a kisebb pontyok mindent felhabzsolnak, amit találnak. 13 óra tájban ismerős lassú-húzós kapás törte meg a csendet, valami húzta a Fish 8-at. Ekkor már az árnyékban voltunk, mert eléggé magas volt az UV sugárzás. Bevágást követően erős oldalazással megindult pontyunk jobbra, én meg mentem utána a parton és sétáltattam röpke 130 méter damillal. 40 méter megtétele után már a part felé tudtam fordítani, de nagyon tépni nem mertem, nehogy elmenjen. Lassú, komótos pumpálás után7-8 perc múlva Mónika ügyesen elsőre megszákolta a halat. Első ránézésre 10 kg felettinek saccoltuk, ami be is igazolódott: 10,70 kg volt a pontos súlya!
Nagyon örültem halnak, mert a taktika jónak tűnt és a csali bizonyította számomra, hogy távdobással is lehet eredményes az ember, ha megfelelő helyen a megfelelő csalit választja.
Teljesen abbamaradtak a kapások, bár láttam néha egy-egy pontyfordulást a csalijaim körül. Nem bántottam a bevetett szerelékeket, hadd dolgozzanak a csalik! Így végre egy kicsit megnyugszik a víz is. Még mindig árnyékban pihentünk Mónival, mikor a balanszírozott spanyol paprika + ananász csalira egy szöszölős kapás jelentkezett: fel-le járt a swinger… apró kölyökpontyra számítottam, de bevágás után meglepetés ért! Az ismeretlen ellenfél megropogtatta a fékemet, lazítottam is a csillagon, nehogy a hal jöjjön ki győztesen a csatából. Óvatos huzavona után halóba került az erőtől kicsattanó pikkelyes, ami nem szívesen hagyta magát fényképezni.
Még visszaengedés előtt is feszítette uszonyát és próbálta mutatni, hogy ő erősebb és akkor sem hagyja magát… Nagy fröcsköléssel búcsúzott bajszos barátom.
Lassan már a pakoláson járt az eszem és azon gondolkodtam, hogy egy dobálós rövid horgászaton ez nem is rossz teljesítmény, hisz volt egy 10 kg feletti halam is. Pakolás közben ismerős hang ütötte meg fülemet: „pitty… PÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ”, ordított a Fox jelzőm, és a bevágás pillanatában a hal a kapás helyétől már több mint 20 méterre volt. Féken abban a pillanatban lazítottam, ezután sokáig csak a folytonos fékkattogást hallhattam, ami látszólag nem akart véget érni. A hal végül megállt, de esze ágában sem volt közelíteni, fel-alá sétált 120-130 méteren. „Valamit tenni kell!”, gondoltam. Egy kattintást húztam a fékcsillagon és óvatosan elkezdtem a halat magam felé pumpálni. Szép lassan, centiről centire elkezdtem visszanyerni damilomat és a halat méterről méterre közelebb hoztam magamhoz. 20 perc múlva már szák közelében volt, de nem engedte magát felhúzni a víz felszínre, csak félvízen úszkált fel és alá. Móninak a sokadik próbálkozásra sikerült nagy nehezen megszákolni, nagyon megszenvedtünk érte. A szájában biztosan ült a horog és látszott, hogy a Balistik Fish 8-at mélyre szippantotta, mert az akadás mélyen a garat közelben volt, a csali fele pedig még a hajszálelőkén lógott.
Tudtam hogy a nap halát viszem mérlegelni de sokszor boldog lennék akkor is ha ekkora hal lenne a túra hala, a mérleg 14,70 kg-ot mutatott. Móni körbefényképezte a halat és mihamarabb engedtük is vissza a vízbe - legközelebb találkozunk!
Összegzésképpen annyit írnék, hogy a legtöbb kapás a spanyol paprika + ananász csalira volt, de a legnagyobb halakat bizony a kiváló minőségű bevonatos Balistik Fish 8 adta. Ez a csali igazi meleg vízi csali, most a benne rejlő lehetőségeknek még csak kis részét mutatta meg nekem. Biztos vagyok benne, hogy fog ez a csali még meglepetéseket okozni! Mindenesetre a mai napon jól vizsgázott pontycsemegék nélkül nem fogok elindulni a vízpartra!
(X)
Írta: Knitli Sándor
Fényképezte: Gál Mónika
