Régóta szemezgettem már Zala megye egyik gyöngyszemével, a Zalaszentmihályi Horgásztóval. Hosszas tervezgetés után végre elérkezett az a borús reggel, amikor nekivágtam a hosszú útnak. Egész úton szakadt az eső, de már így is nagyon vártam, hogy megpillanthassam a vizet és boldog voltam, amikor végre a partján állhattam, pedig ekkor még nem is sejtettem, mi vár rám! A változékony, frontos időben nem volt könnyű eredményt produkálni, de ami ezután történt, azt legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna!
Csaba barátommal a délelőtti órákban a vízpartra beszéltük meg a találkozót, ahonnan együtt indultunk tovább a kiszemelt horgászhely irányába, mely egy igencsak eldugott állás volt. Egyikünk sem horgászott még ezt megelőzően a több mint százhektáros, fákkal, bokrokkal, egyéb tereptárgyakkal és sok száz négyzetméter tavirózsával tarkított, csodálatos, de nehéz vízen. Csabával hozzászoktunk már, hogy ha mi együtt megyünk horgászni, akkor az esőkabát nem, maradhat otthon! :) Szinte minden közös túránkon sikerül kifogni az égi áldást. Bár arra én sem számítottam, hogy ottlétünk alatt egy-két kisebb megszakítástól eltekintve folyamatosan szakadni fog!
Az érkező további hidegfront miatt a legmélyebb részre ültünk. Tisztában voltunk azzal, hogy hamarosan melegfront váltja a hideget, ezért is esett választásunk a változatos mederszakaszra. Tőlünk jobbra és balra találhattunk sekélyebb részeket, míg a középső rész mély volt. Bójáinkat is e részekre koncentráltuk, szinte biztosra vettük, hogy a mélyben keresik majd a táplálékukat bajszos barátaink. Aztán jött a „pofon”! A halak mindvégig a 90 centis, vízi növényzettel sűrűn benőtt részeken tartózkodtak. Onnan kiindulva keresték fel az éjszakai órákban az etetéseinket, de azt is csak módjával. Egy-egy bottal kitartottunk az etetésen, míg a másik botjainkkal a kereső horgászatot preferáltuk. Ottlétünk során szembesültünk azzal is, hogy egy hete jóformán semmit sem fogtak a horgászok, ezt a „jó hírt” a helyi egyesület elnöke közölte velünk. Nem fogadtuk kitörő örömmel.
Tudtuk, hogy a sikerhez nagyobb aktivitás kell. A jó horgásznak ekkor kell megmutatni tudása legjavát, ilyenkor kell rögtönözni a siker érdekében. Folyamatosan frissített etetéseink a Haldorádó Big Fish és Black Squid, valamint a 2015-ös újdonságból, a Haldorádó Sweet Pineapple bojliból álltak, amit nagy szemű halibut pellettel és tigrismogyoróval egészítettünk ki. Csalinak is a felsorolt golyókat alkalmaztuk, időnként ananászos pop-uppal kiegészítve. Tettük mindezt annak tudatában, hogy a víz folyamatosan hűlt. Az özönvízszerű esőzés hatására egyik napról a másikra három fokkal hűlt a tó vizének hőmérséklete, ami finoman szólva sem ideális.
Lassan értek be etetéseink, nehezen tudtunk halat fogni, amit tetézett a nehéz pálya. A sikeres akasztás után csónakkal kellett menni minden hal után, különben mentehetetlenül elveszett, akadóba keveredett a nehezen megcsípett halunk. Emiatt keményíteni kellett a felszerelést is. Főzsinórnak Csaba a Haldorádó Rekord Carp Fluo Green 40-es zsinórját választotta, amit az utolsó tíz méteren kiegészítettünk 55-ös Haldorádó Record Carp Strong Leader előtéttel, míg én a nehéz pályára fonott főzsinórral készültem és ezt egészítettem ki az 55-ös előtétzsinórral. A fonott zsinór a legapróbb rezzenéseket is tökéletesen közvetíti, emellett sokkal könnyebb vele az akadóktól fárasztás közben elhúzni a halat. Az erősített zsinórral nagyobb eséllyel szállhattunk harcba nemes ellenfeleinkkel. A közös munka ezúttal is meghozta gyümölcsét.
A második éjszaka határozott kapásba nyúltam bele, egyből éreztem, hogy komoly súlyú halat akasztottam. Csabát kértem, hogy szálljunk csónakba. Ahogyan a hal fölé értünk, sikerült egész gyorsan felhúznom, szinte méltósággal emelkedett a víztetőre és mikor megmutatta magát, egy hatalmas farokcsapással mindkettőnket beterített vízzel. Ez volt ám az igazi ébresztő! :) Akkora erővel indult meg, hogy majd kitépte a botot a kezemből. Nagyjából húsz méter zsinórral rohant el, melyet lassan visszaloptam tőle, majd barátom az első adandó alkalommal megszákolta. Itt megpróbálta még szétrúgni a merítőt, de szerencsénkre nem sikeredett neki. Mindketten nagyon boldogok voltunk a hatalmas halat látván, alig vártam, hogy megmérhessük. A mérleg nyelve 22,38 kilónál állapodott meg. A kora reggeli napfényben lefotóztuk, és mehetett vissza éltető közegébe. Nagyon jó érzés volt visszaadni azt, amit kaptam tőle, egy új egyéni rekord amur formájában. Nem ő volt a célhal, ám ő lett a főszereplő, a meglepetés rekordhal!
A hatalmas torpedó a Haldorádó Big Fish 24 milliméteres könnyített csalizó bojlit vette fel, amely Sweet Pineapple Pop-Uppal volt kikönnyítve. (Mindkettő a következő évben kerül majd forgalomba.)
Vihar vihart követett, de bennünket ez sem tántorított el, teljes összhangban végeztük a dolgunkat. A pontyok továbbra is passzívan táplálkoztak. Fogtunk pár kisebb példányt, öt kiló körülieket, majd Csaba horgára akadt végre egy csaknem tízkilós pikkelyes. Nagy büszkeséggel töltött el bennünket, hogy míg mások semmit sem fogtak (de szó szerint!), mi ismét sikeresek voltunk. Az időjárás változékonysága miatt sokan nem jutottak előrébb a halfogásban, mi ezzel szemben egy hatalmas rekorddal is büszkélkedhettünk.
Csabával azt tapasztaltuk, hogy a pontyok étvágyát drasztikusan befolyásolta az erős és tartós lehűlés, míg a kisebb egyedek imitt-amott mutatkoztak, addig a nagyobbakra utaló jelet ott tartózkodásunk alatt nem láttunk, pedig sok szép hal él ebben a vízben.
E túra legnagyobb tapasztalata az volt, hogy soha ne add fel! A kitartás és az elszántság előbb vagy utóbb, de meghozza az eredményt! Egy biztos, jövőre ismét visszatérek erre a csodaszép vízre, mely már első látásra magával ragadott!
Írta: Haskó Tamás
Fotó: Nagy Csaba, Haskó Tamás
Videó: Nagy Csaba
