Van a világon egy hely, ami más, mint a többi, ahol a horgászat nem csupán egy hobbi a sok közül, a pontyhorgászat pedig egy életstílus. Az emberek a pontyra mint egy nemes ellenfélre tekintenek, óvják, vigyázzák a vizek állományát, a halak értéke és szépsége pedig semmihez sem fogható. Ez a hely nem más, mint Anglia, induló cikksorozatom helyszíne. Tartsatok velem és fedezzük fel együtt ezt az egyedülálló kultúrát, szokásokat, vizeket és halakat, melyeket a szigetország rejteget!
A történet ott kezdődött, hogy évekkel ezelőtt nagyon jó barátom, Erdélyi Tomi kiköltözött Angliába. Fő szenvedélye neki is a horgászat, azon belül pedig a pontyok becserkészése hajszálelőkés módszerrel. Mivel napi szinten beszélünk egymással, terveztük már régóta a közös angol pecát de valahogy valami nekem mindig közbejött. Ebben az évben azonban megfogadtam: ha törik, ha szakad, meglátogatom barátomat és az angol vizeket.
Nem kellett sokat várni, és el is érkezett a túra időpontja. Április utolsó hetét választottuk, mondván, talán ez egy eredményes időszak a halak ívása előtt. A túrát nagyon alaposan megterveztük, minden percünk be volt előre osztva, és nem titkolt szándékom volt a Haldorádó termékekkel a lehető legtöbb pontyot elcsípni, lefotózni majd elengedni. Egy nagy, jónak vélt csalikkal teli dobozt az utazás előtti héten a Csapat jóvoltából kipostáztunk, mely időben, tökéletesen meg is érkezett.
A bő kétórás repülőút után barátom már London - Luton repterén fogadott, majd kisvártatva szeltük a kilométereket otthona, Grantham irányába. A kocsiban Tomi mondta, hogy első utunk a tóhoz vezet majd, hogy megnézzük, szabad-e az általa jónak vélt hely. Először kicsit csodálkoztam, hogy éjjel 11-kor kimegyünk a tóhoz, de ha pecáról van szó, semmi sem állíthat meg minket. A kiszemelt hely szabad volt, ezért úgy határoztunk, hajnalban kelünk és elfoglaljuk.
Miután hazaértünk, első dolgunk a nélkülözhetetlen Rod Licence kiváltása volt számomra, ami nagyon egyszerűen, pár perc alatt megoldható interneten. Ez elengedhetetlen a napijegy váltásához.
Már javában elmúlt éjfél, de még összeállítottuk azt a keveréket, melyet az első horgászatra szántunk. Ez rendkívül egyszerű volt, raktunk bele chilis kendert, csemegekukoricát, majd végül Big Fish Carp Syruppal ezt nyakon öntöttem. Fontos megemlíteni, hogy főleg az édes csalik, keverékek a favoritok Angliában, így főleg nekik szavaztam bizalmat. Ez a ragacsos, édes keverék hamar összeáll és elegendően tartalmas mindenféle gyors pecára. Minden keverékem alapja a kender, hiszen az összes ponty imádja ezt a gyorsan emészthető, ízletes magot.
Az ébresztő pontban 4:30-kor szólt, és adrenalinnal telve pattantam ki az ágyból. Mire elkészültem, cimborám már mindent összekészített, így indulhattunk ki a tóra. Szerencsére úgy alakult minden, ahogy elterveztük. Elsőként érkeztünk, így a favorit helyünket azonnal birtokba is vettük.
A helyszín nem volt más, mint a Woodland Waters Pike/Carp Specimen tava. Lincolnshire megye egyik legnépszerűbb pihenőhelye, ahol bérelhető víkendházak várják az érkezőket, valamint a lakókocsiknak is egy külön, nagy parkolóhely van kijelölve. Öt tóból álló komplexum ez. Mi egy körülbelül 7 hektáros vízen horgásztunk, aminek legmélyebb pontja 6,5-7 méter! Egy 3 méterről 1 méterre feltörő plató tetejét horgásztuk meg, ami itt, ebben az időszakban a favorit. Az ellenőrtől bárki vehet itt napijegyet, aki érvényes Rod Licence-szel rendelkezik. Az ellenőrök közvetlenek, segítőkészek és folyamatosan járják körbe quaddal a tavat. Rend és fegyelem van.
Bár április vége volt, a hírhedt angol időjárás alaposan próbára tett engem már az első napon. Nem szégyellem bevallani, de nehezen ment az akklimatizálódás. Az otthoni kellemes melegből egy egészen más közeghez kellett alkalmazkodnom. Reggel még a thermoruha ellenére is alaposan fagyos volt a helyzetem.
A botok összerakása, majd a megfelelő szerelék kiválasztása után már húztuk is be a szereléket etetőhajó segítségével. E nélkül azt a szigetes helyet lehetetlen lenne meghorgászni és a megfelelő helyre bejuttatni a csalikat. Sokan nem is próbálkoznak ezen a helyen, mert a megfelelő kiegészítők hiányában teljesen esélytelen a halfogás.
Az éjjel összeállított keverék mellett a kevés idővel rendelkező horgászok csaliját használtuk, ami nem más, mint a csontkukac! Ha kevés az időd, de egy pörgős pecát szeretnél, használj csontit, csak ezt tudjuk javasolni! Az etetőanyagra hintettem pár marék csontit, és már mehetett is befelé. Nem titkolt szándékom volt egy compót is fogni, így mindent megtettünk ennek érdekében is.
Csalinak pedig nem is lehetett kérdés, mit próbálok meg elsőnek. A számtalan vízen bizonyított Édes Ananász oldódó-lebegő pelletnek szavaztam bizalmat és dobtam, pontosabban húztam a „mélyvízbe”.
Kezdetben kettő botot állítottunk össze, de lehetőségünk volt hárommal is horgászni a jegyünk függvényében. Hamarosan minden a helyére került. A Nap nagyon nehezen akart a mögöttünk levő hangulatos kis erdő fölé kúszni, így fagyoskodva vártuk a halakat. Közben jólesett a forró angolos teát szürcsölni.
A hideg ellenére élveztem a pillanatot és a miliő minden elemét magamba szívtam. Egy jópofa kis vörösbegy is érdeklődve figyelte, hogy mikor csippan meg a jelzőnk. Páratlan egyébként milyen sokféle kacsa, liba és más madár volt a közelünkben és a vízen. Semmitől sem zavartatták magukat, egyáltalán nem féltek a közelségünktől.
Az idő kezdett melegedni, ahogy lassan elérte a napsütés a sziget oldalát. Így joggal várhattuk az érkező pontycsapatokat, hogy sütkérezés közben hátha valamelyik megkívánja a finom lebegő pelletet.
Az idő már javában fél 9 fele járhatott, de még semmi érdemleges nem történt. Tomi javaslatára összeraktam a harmadik botot, aminek végszerelékét a sziget másik sarkára húztuk be kis hajónkkal, hátha azon a részen tartózkodnak a halak…
A behúzást követően 10 percre egy csippanás, majd 2 perc múlva a hal szó szerint vitte a botot. Zéró fékkel horgásztunk az akadó közelsége miatt, de ha résen vagyunk és azonnal reagálunk, akkor még a szakáll nélküli 8-as Gardner Mugga horoggal is hibátlanul el lehet húzni az akadótól a halat anélkül, hogy bármi kárt tennénk benne. Nagyon intenzív és élvezetes fárasztást élhettem meg, és páratlan volt látni a halat a kristálytiszta vízben.
Csodás volt figyelni, hogy tartja a mélységet, majd amikor először áttörte a vízfelszínt, egyszerre kiáltottunk fel, egy „Linear!” - egy középső pikkelysoros, csodaszép aranysárga ponty volt az első delikvens. Szákolás után Tomi meg is jegyezte, neki ez a hal ismerős. Majd gyors tanakodás után eszembe jutott persze, hogy alighanem korábban már megfogta és el is küldte nekem a képet.
Szinte hihetetlen, hogy elsőre egy ilyen szépséges hal került a gép elé fotózásra. Nem tudtam betelni vele, így készült kép bőven, majd útjára engedtük.
Ahogy melegedett az idő, egyre több hal mozgott a sziget sarkában. Tudtuk, barátom tapasztalata beigazolódott, a halak ebben az időszakban oda úsznak fel és ott turkálnak, napoznak.
Amint ismét fordult egy szép tükrös, viccesen megjegyeztem: „Jó helyen vagy, gyere csak!”, de mire kimondtam, már fel is visított a jelző, és ismét egy szép ponttyal harcolhattam. Rövid csata után ő is a merítőben landolt, nem sok esélye volt a felszereléssel szemben. Kisebb, de ismét gyönyörű színekben pompázó angol pontynak örülhettem.
Tomi csak annyit mondott: „Na, fogjunk még párat!” A visszahúzott szerelék ismét folyamatos csippanásokkal tudatta, ott mozognak a halak, majd ahogy korábban kétszer, elementáris erejű kapás érkezett, és már kapaszkodhattam is a botba. Ismét jó halat éreztem, majd amikor a part előtt megláttam, az minden képzeletet felülmúlt. Egy two-tone spanyolmintás! Hát ez hihetetlen…!
A nagy mozgásra a halőr is odajött hozzánk, majd ő is gratulált a csodás halunkhoz. Annyit mondott, hogy ez egy igazán öreg hal és nagyon ritka náluk is, de ezt pontosan tudtuk, csak mosolyogtunk elégedetten. Élveztük a pillanatot. Ez a hal is a jobb szélső, utolsónak berakott botra érkezett így minden botunk szerelékét áthúztuk oda, a sziget azon sarkára, ahol a halak tartózkodtak.
Az idő egy pillanat alatt megváltozott: beborult, és felerősödött a szél. A halak azonban a még beszórt finom falatoknak köszönhetően láthatóan ott voltak, de már nem ugráltak és nem napoztak. Tudtuk, lassan továbbállnak, de még egyet elcsíptünk közülük. Ez a hal egy tükörponty és egyben a nap legkisebb hala volt, de ponty - nagyon örültem neki is!
Bőven elégedettek voltunk a nyitó horgászattal, mely csupán egy morning session volt, egy délelőtti bevetés. A taktika, a csalik, valamint a jó helyen, jó időben elv mindent igazolt. Míg barátom grillezett egy finom ebédet, addig kitessékeltem további 3 db szép, 1,5-2 kilós dévérkeszeget.
A keszegek is nagyon szépek voltak, de egyértelműen tudatták, hogy már nem volt ott a pontycsapat. Érdekes dolog még ezen a tavon, hogy bár szerettem volna egy szép compót is fogni, de ha a keszeg eszik, a compó nem, és persze a pontyok miatt sem férhetett oda ez az óvatos hal az etetésre - de ezt most cseppet sem bántam. Majd legközelebb, hátha!
Miközben e sorokat írom, Tomi küldött néhány képet, hogy bár eltelt pár hét, de az Édes Ananász oldódó-lebegő pelletet még mindig nagyon szeretik ott a halak. Íme, az újabb „kóstolók” sora:
E rövid, kedvcsináló horgászat több mint tökéletesre sikerült, és azonnal megfertőzött az angol vizek és halak varázsa, pedig ez még csak nagyon a kezdet volt, és közel sem gondoltuk, hogy mennyi élmény és feledhetetlen pillanat vár még ránk a héten…
Írta: Rokolya Péter
Fotók: Erdélyi Tamás
