A horgászok többnyire vágyódnak a minél nagyobb halak kifogására, s ezzel jómagam sem vagyok másképpen. Viszont a méreteken kívül fontos számomra a halak külleme, szépsége. Éppen ezért részesítem megkülönböztetett figyelemmel a pikkelyes pontyokat, és azon belül különösen a nyurgákat. Egy-egy nyurga kifogása minden évben valóságos ünnep nekem, hisz oly ritkán akadnak a horogra. A Raduta víztározón volt szerencsénk többet is megakasztani belőlük, kifárasztásuk igazi horgászélmény volt.
A jótékony időjárás változás
Mint az előző részben már beszámoltam róla a fogások beindulását tulajdonképpen egy hidegfronti betörésnek, egy jótékony hatású időjárás változásnak köszönhettük. A túra első napjait fülledt idő, meleg nappali hőmérséklet, szinte forró DK-i szél, 28-29 C°-os vízhőmérséklet jellemezte. Ezekben az időkben a fogási esélyeink egyenlők voltak a nullával, hacsak a mohó dévéreket nem számolom ide. Nekik bezzeg kifejezetten jót tett ez az időjárás, hihetetlen falánksággal táplálkoztak. A túra közepe táján megérkező hidegfronti betörés viszont megváltoztatta ezt a helyzetet. Ha lassan is, de egyre biztosabban elkezdtek táplálkozni a pontyok, melyről egy-két kapás révén meg is bizonyosodhattunk. Az ÉK-ről betörő, olykor viharos erejű szél végett majd fél méteres hullámok akadályozták a horgászatunkat, újabb problémákkal borzolva addig sem nyugodt idegrendszerünket. Bár tudtuk, hogy a viharos szélnek és a hatalmas mennyiségű csapadéknak meglesz a halfogás szempontjából jelentkező jótékony hatása, azért nehezen tűrtük a bokáig érő sarat, a szemünket égető szelet.
Behordás helyett dobás
A viharos szél végett lehetetlen volt behordani a szereléseket az etetett helyekre, hisz a hullámok miatt a csónakkal való közlekedés megszűnt. Maradt tehát a bedobás a vihart követő éjszaka. Elkeseredve nem voltunk, hisz a parttól mintegy 30-40 m-re már elhelyezkedett egy igazi haltartó hely egy függőleges irányú négy méteres medertörés alján. Ez a törés már a méretével is felhívta magára a figyelmet, de a kagylóktól hemzsegő oldala szintén igen biztatónak tűnt. Tulajdonképpen egy régi medernek lehetett a partoldala vagy töltése, mely a radaros helykeresés során iszonyatos mennyiségű halat mutatott. Amíg nem tudtuk behordani a csalinkat (egy éjszaka), addig ezt horgásztuk meg több-kevesebb sikerrel. A túra első nyurga pontya is innen került ki Gábor révén. Kissé veszélyes volt azért a horgászat ezen a helyen, hisz a kagylókkal takart négy méteres törésen rizikós volt áthúzni a halat.
| 
|
| 
|
| 
|
Beindulnak a nyurgák
A vihart követő egy-két napban olyan nyurgaponty parádéban volt részünk, mely párját ritkítja a maga nemében, eddig még egyikünkkel sem fordultak elő ilyen szép fogások. A sort Gábor nyitotta meg egy 16,6 kg-os hihetetlen hosszúságú nyurga ponttyal. A viharos szélben a parttól negyven méterre található törésen akasztotta meg, és csónakba szállva egy kockázatos fárasztás során szákoltuk meg. Közel fél méteres hullámok ellenére is mentünk a hal után, hisz tudtuk, hogy a fenéket keményen tartó pontyot képtelenség áthúzni a kagylóktól hemzsegő törésvonalon. Izgalmas, de egyben veszélyes kaland volt. Az éjjel folyamán valamelyest enyhült a vihar ereje, így lehetőségünk volt a behordásra, az etetések meghorgászására. Az eredmény sem maradt el, hisz Feri az éjszaka folyamán megfogta a második nyurga pontyot egy 15,2 kg-os pikkelyes személyében. Ez a hal már Feri kb. 200 méterre kialakított etetésén jött. A csónakos fárasztás végén együtt örültünk a szépséges nyurgának, mely már a második volt. Jómagam viszont kezdtem egy kissé ideges lenni a fogásokat illetően, hisz a túra során még egyetlen egy ponttyal sem büszkélkedhettem. Az éjszakai behordáskor a kétszáz méterre lévő etetés felé történő evezés közben gondolataim csak e körül jártak. Már csak pár méterre voltam az etetéstől, mikor kb. 150 méterre előttem a holdfénynél egy hatalmas ponty fordulást láttam és hallottam is egyben. Egy merész ötlettől vezérelve nem raktam le a csalit az etetésen, hanem tovább eveztem a parttól mintegy 350 m-re található ponty fordulás helyszínére. A lassú és csendes evezés közben folyamatosan a radart szemléltem, mely hihetetlen adatokat mutatott irányomba. A víz fokozatosan sekélyesedett, kb. 50 m-re célomtól már csak alig másfél méteres mélységet mutatott. Közben még kettő félelmetes nagyságú farok kicsapódást és burványlást észlelzem az előttem lévő területen.
- Mekkora pontyok lehetnek itt vajon? - hüledeztem a látvány hatása alatt állva.
A tett helyszínére érkezvén, mikor rápillantottam a radarra majd hanyatt vágódtam a csónakban meglepetésemre. A pontyok 60-70 cm-es vízben jártak önfeledt táncot, itt mutatták ki hivalkodóan jelenlétüket.
- Mit keresnek ilyen sekély vízben a pontyok? - gondolkoztam hangosan, miközben a csalim lerakása mellett döntöttem.
- Az eddigi eredményeimet úgysem tudom lerontani ezzel az új hellyel, próbáljuk meg csak itt ebben a sekély vízben. - dünnyögtem bizonytalanul, miközben leengedtem a végszereléket a bojlival és kb. 15-20 szemet köré etettem.
Mikor visszaérkeztem a partra, Feriék kissé kételkedtek döntésemmel kapcsolatban, de az éjjel két órakor kifogott 19 kg-os nyurgám hamar bebizonyította, hogy jól választottam. A 92 cm hosszúságú nyurga pontyot közel húsz perces fárasztás végén szákoltam meg. Félelmetes erőben volt, páratlanul jól küzdött, sokáig semmi közöm sem volt hozzá, pedig a fonott előkötés végett bátran terhelhettem. Többszöri pipáltatás ellenére is állandóan kitört, métereket húzott le mindig az orsóról. Nem hittem volna, hogy lesz ehhez fogható élményben még részem a Raduta víztározón, de az éjszakát követő délelőtti órák felülmúlták minden várakozásomat. Megérkezett a 30 kg-on felüli ponty! A következő részben ennek a történetével ismerkedhetnek majd meg.
| 
|
| 
|
