Tulajdonképpen a Raduta víztározón kis csapatunk első hala egy öt kilógrammos süllő volt. Igen meglepődtünk a látványától, hisz kimondottan a pontyokat vettük célba, erre, elsőre jön egy gyönyörű süllő. Ferinek adatott meg ez a szerencse, hogy kifáraszthatta a ragadozó halat, de nem akármilyen körülmények közepette.
A 200 méterre behúzott szerelék közepén kb. 100 méterre gabalyodott bele a főzsinórba, s vergődésével csinálta az erőteljes kapást. Miután Feri könnyedén kifárasztotta a halat, s én megszákoltam, döbbenten vettük észre, hogy még rengeteg zsinór kint van, egy "kantáros" süllőt fogtunk.
- Mennyi süllő lehet a tározóban, ha nekünk így is sikerült fogni egyet? - kérdeztük egymástól, miközben a szép süllőben gyönyörködtünk.
Hamarosan erre a kérdésre is választ kaptunk, hisz Gáborral egy élményekben gazdag délutáni süllőhorgászatot tölthettünk el csónakban a Raduta víztározón.
A süllőhorgászat programjának megszervezése
A nappali, sokszor kapástalan időszakokban, többször is elővettük Gáborral a pergető botokat, s kitartóan próbáltunk horogra csábítani egy süllőt. Az órák hosszán áttartó egyhangú, monoton dobálás nem igazán nyerte el tetszésemet, főleg úgy, hogy még egy aprócska rávágásunk sem volt. Bár Gábornak rögtön az első dobások egyikén akadt a horga valamibe, de cseppnyi esélye sem volt a sikeres fárasztásra. Karikába hajoló bot, zizegő orsó jellemezte a rövid fárasztást, melynek során a megakasztott hal pillanatok alatt lehúzott több méter zsinórt, majd hirtelen megkönnyebbült a szerelés.
- Hatalmas hal lehetett, de kizárt, hogy süllő. Valószínűleg testbe akadt. - mondta Gábor még az élmény hatása alatt állva.
Napokig folyamatosan vallattuk a vizet, de mindhiába. Éreztük, hogy rossz helyen keresgélünk, de táborhelyünket nem szívesen hagytuk el a hatalmas pontyok végett. Végül is közös elhatározás után Robert Radutát kértük meg, hogy segítsen nekünk a süllőhorgászat terén, adjon mellénk egy horgászvezetőt, ki eléggé jártas a rablóhalazásban. Reggeli kérésünk előbb teljesült, mint sejtettük volna, hisz a délutáni órákban már egy motorcsónakban száguldottunk idegenvezetőnkkel a remélt jó süllőtartások felé.
Tíz méter mélységű gödrök és árkok
Rövid motorcsónakos terepbejárás után idegenvezetőnk leengedte a súlyokat, és karmozdulatokkal jelezte nekünk, hogy megérkeztünk az egyik jó süllőző helyre és nekiállhatunk pergetni. Nem igazán szeretek a vakvilágba horgászni, általában tudni akarom, ahová bevetem szerelésem mi is található. Éppen ezért próbáltam megtudni, hogy ahol megálltunk az miért jó süllőre, miért itt próbálkozunk. Mivel a románul nem beszélek, nem igazán találtuk meg a közös hangot, kénytelenek voltunk a halradarra szorítkozni. Ez a Radutai süllőzések során elengedhetetlen felszerelését képezi a rablóhalas horgászatnak. Hiába a rengeteg süllő azért nem árt tisztában lenni a helyükkel, és jó tudni a mederviszonyokat is. Miután a radarra néztem, első pillanatra nem igazán akartam hinni a szememnek. Tíz méteres mélységet mutatott! Ráadásként egy kb. 4-5 méteres törést, mely enyhe szögben szakadt le a tíz méteres mélységig. E törés mentén végig láthatóak voltak halak, s valószínűleg süllők.
Sügér és süllő a láthatáron
Gáborral örömmel kezdtük meg a pergetést, szinte biztosak voltunk a sikerünkben, képzeletben már hatalmas méretű süllőkkel küzdöttünk. Sajnos az órák lassú múlásával kezdeti lendületünk is gyorsan tovaszállt, hisz pár sügéren és éppen méretes süllőkön kívül szinte semmit sem sikerült fognunk. A sügérek azért a Magyarországi megszokottakhoz képest feltűnően nagyok és szépek voltak. Nem egy példány közel volt a fél kilógrammoshoz is. Említést érdemel még a süllők méretükhöz viszonyított küzdőképességük. Rendkívül hevesen és agresszíven védekeztek, meglepetésre, még pár csukabukfencet is bemutattak a víz felszínén. Igazi élmény volt a horgászatuk, csak azt bántuk igazán, hogy a jobb példányok elkerültek bennünket. A pontyozás mellett tökéletesen megfelelt egy kis feltöltődésnek, felüdülésnek, ha a negyvenfokos nappali meleget nem veszem figyelembe.
| 
|
| 
|
Csali és csalivezetés
Azért pár újdonsággal ismételten gazdagodtunk a horgászat terén, még ha az, csak a rablóhalazásra igaz. Már az első pillanattól kezdve feltűnő volt idegenvezetőnk csali vezetési technikája. Tulajdonképpen egy tapogató horgászmódszert folytatott, rendkívül agresszív módon. Bedobás után hagyta a gumihalat a fenékre süllyedni, mely a nagy mélység miatt tovább tartott a szokottnál, majd miután leérkezett, egy hirtelen rántással feltépte a fenékről. Ezután hagyta visszasüllyedni, s a felesleges zsinórt felcsévélte. Ezzel a rángató, erőteljes, cincáló mozdulattal tapogatta végig a meder alját. Több sügeret és süllőt is fogott, melyek mind a rángató mozdulat tetőpontján, a fenékre való visszasüllyedés előtt kapták el a gumihalat. Mi egy kissé finomabban adtuk elő, de a lényeg nálunk is a tapogatáson volt. Szinte minden irányban végigpásztáztuk a vizet, keresvén a törések mentén lapuló süllőket.
| 
|
| 
|
| 
|
A Radutai süllőzések során egyértelműen bebizonyosodott, hogy a román süllők sem vetik meg a gumicsalikat. Twister és gumihal egyaránt fogós volt, csak megfelelően kellett vezetni és nem váratott magára sokáig egy koppanós kapás. A műcsalik színének megválasztása is fontos volt a süllőzések során. Megfigyelhető volt, hogy a kapások szinte kizárólag a világosabb, élénk színű, szinte rikító gumihalakra és twisterekre voltak.
