Két horgásztúra között szeretek némi figyelmet fordítani a helyben lévő, könnyebben elérhető vizekre, amelyek néha igen meglepő eredményeket tudnak produkálni, ha kellően felkészültek és elszántak vagyunk. Legutoljára egy kisebb „házi tesztet” hajtottunk végre szeretett kis egyesületi vizünkön, amely nagyon pozitív eredményeket hozott, e horgászat tapasztalatait szeretném megosztani.
Úgy alakult, hogy kint sétálgattam a tó partján egyik péntek délután, amikor azon gondolkodtam, hogy miért nem próbálok meg itt, ezen a kis tavon bojlival nagy pontyot fogni, amely szinte karnyújtásnyira van tőlem? Végül is mi történhet? Legrosszabb esetben nem fogok semmit, de az is egy újabb tapasztalat lenne. Felvázoltam ötletemet Lalinak, aki a legtermészetesebb módon mondott igent a próba pecára.
A tervem az volt, hogy három napig etetünk három különböző helyet kizárólag 24 mm-es főzött bojlival, amelyből esténként szórok 30-30 szemet, amit viszont még ennél is fontosabbnak éreztem, az a hely kiválasztása.
Kényelmes és egyszerű megoldás lett volna beülni a stégemre és horgászni oda, ahová a legtöbb sporttárs is teszi, de én valami nyugodt, kevésbé zavart helyben nagyobb fantáziát láttam. Némi töprengés után arra jutottam, hogy a bejárónk melletti terület tökéletes helyszín lenne, kellően nyugodt és csendes, bár meghorgászni nem olyan túl egyszerű, de úgy voltam vele, hogy ez legyen a legnagyobb probléma. Vittem bele egy kis csavart és a három ponton különböző golyókkal kedveskedtem a pontyoknak. A bal szélső kapott egy hallisztmentes Édes Ananász bojlit, a középsőre ment a Fekete Tintahal, a jobb szélére pedig a Fűszeres Vörös Máj. Péntek este megkezdtem az etetést, majd három nap „ápolás” után hétfőn este, munka után ültünk ki először horgászni.
Nagyon furcsa volt elhelyezni a botokat a 70 cm széles bejárón úgy, hogy, ha kapásom van, akkor megfelelően tudjak reagálni is arra. Már láttam magam előtt, ahogy bottal a kezemben esek be a vízbe az első kapásnál! :)
Az előkémet 25 Lbs Pb Product Jelly Wire-ből kötöttem egy négyes méretű Gamakatsu Specialist RX horoggal és egy ívelt horogbefordítóval összehangolva, a hajszálelőkére pedig egy szem Big Wafter balanszírozott horogcsali került – minden helyre az oda illő ízben. Izgatottan vártuk a fejleményeket, vajon mikor lesz kapás, és ha lesz, mekkora hal lehet a reális egy ilyen kis egyesületi tóban.
Éjfél után egy picivel megszólalt a jelzőm és folyamatos sípolással jelezte számomra, hogy itt bizony komoly az érdeklődés. Próbáltam gyorsan megállítani a halat, mert igencsak közel kerülhet a következő bejáróhoz, amelynek tartó oszlopai nem igazán segítenek nekem, ha a megakasztott hal eléri őket. Szerencsére sikerült lebeszélnem erről, de csak lassan húztam közel magamhoz, nehogy alattam is megvicceljen, így néhány perc után egy jó kiállású tőponty forgolódott a merítőben a Fekete Tintahal bojlimmal a szája sarkában. Szuper kezdés! Reggelig ezt követően nem érkezett újabb kapás, hat órakor átmentem Lalihoz a kötelező reggeli kávéra, nála teljes csend volt egész éjszaka.
Megbeszéltük, hogy este, ha végeztünk a napi munkával, ugyanitt folytatjuk. Éppen el is köszöntünk, mikor a balos botján kapás érkezett, de nem is akármilyen! A hal megállíthatatlanul indult el közvetlenül a stéglábak előtt a tó vége felé. Értelmetlennek látszott bármilyen erőltetés, mert szinte biztos volt, hogy azonnal befordult volna az oszlopok közé, és akkor azonnal vége a játszmának. Gyors vízmerés a csónakból, és elindultunk a hal után, amit szinte a tó végén értünk utol. Itt már komolyabban megterhelte a felszerelést, amire elég szigorú válasz érkezett. Hosszú percek teltek el mire megláttuk kivel is van dolgunk, de nem akartuk elhinni, mert egy annyira valószínűtlenül hatalmas test törte át a víztükröt, amire itt egyáltalán nem számítottunk! Csak akkor nyugodtunk meg, mikor összecsaptuk a tenyerünket a merítő felett. Az öreg töves több mint 18 kilogrammot nyomott, ami szinte hihetetlen egy ilyen kis egyesületi tóból. Azon viccelődtünk, hogy lehet, hogy nem látszott ki a háta egyáltalán a sekély vízben… Próbáltuk a lehető leggyorsabban visszaengedni fotózás és mérlegelést követően egyrészről a testi épségének megőrzése végett, no meg, hogy ne késsek el a munkából! :)
Még két éjszakát horgásztuk a helyeket és sikerült további kincseket kicsalnunk a vízből egy rövid időre. Nagyon szuper halakat fogtunk, a kisebb méretű, telepített pontyokat a jól összeállított stratégiával teljes mértékben kiszűrtük, ami kapásunk érkezett, azt kivétel nélkül mind szimpatikus méretű halak okozták. A kis „házi teszt” eredménye ként a dobogó tetején a Fűszeres Vörös Máj bojli végzett – erre, illetve az ezzel etetett helyről érkezett a legtöbb kapás. Nagyon érdekes volt, hogy egyedül az Édes Ananász bojlinál tapasztaltunk némi törpeharcsa aktivitást, a másik két etetésen egyáltalán nem volt érzékelhető a jelenlétük.
Úgy gondolom, érdemes komolyan venni az ilyen kisebb, horgász egyesület kezelésében lévő tavakat is, mert megfelelő stratégiával és némi elszántsággal igen kellemes meglepetésekben lehet részünk, akár még olyanokban is, mint egy egyéni rekord az adott tóból, mint Lali esetében. Meg is beszéltük, hogy késő ősszel, ha időnk engedi, teszünk még egy kísérletet – ha összejön, mindenképpen beszámolok arról a horgászatról is.
