2011 őszén láttam meg először a hatalmas pontyairól híres Rainbow-tavat, ahol már számos világraszóló fogás született. Az akkor eltöltött egyhetes horgászat során csodálatos élményekkel lettem gazdagabb és bíztam benne, hogy talán egyszer megint lesz alkalmam ellátogatni erre a kihívásokkal teli, nehéz vízre. Fél évvel később ismét lehetőségem nyílt arra, hogy Pámer Laci bácsival újból horgászhassak ezen a különleges tavon. A lehetőség ismét kissé váratlanul ért, ezért úgy gondoltam, alszom rá egyet, mielőtt meghozom a végső döntést, de már lefekvés előtt tudtam, hogy kár lenne kihagyni egy ilyen izgalmas kalandot.
Elhatározásomban még jobban megerősített az a tény, hogy az első túránkról készült kétrészes cikksorozat után rengeteg pozitív visszajelzést és sok kérdést kaptam Európa számos országából. Éppen ezért úgy éreztük, hogy bár sok értékes információ kiderül az előző részekből, akkor a lehűlő, őszi időszakban használt praktikákat és csalikat mutattuk be, most viszont lehetőségünk nyílt a tavaszi, rohamosan felmelegedő vízben sikeres technikák ismertetésére.
Május második felében, verőfényes napsütésben érkeztünk meg a Szivárvány-tó partjára. A táborállításhoz csak másnap reggel fogtunk hozzá, addigra egy hatalmas erejű széllel és esővel érkező hidegfront bebizonyította, hogy a horgászember számára kellemetlen időjárás egy sikeres horgásztúra jó alapja lehet. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a szomszédunkban horgászó Gyöngyösi Iminek már az első éjszaka, a szakadó esőben sikerült egy 30+-os tükörpontyot néhány perc erejéig a pontymatracra fektetnie, majd néhány nappal később ismét egy izgalmas küzdelemben vehetett részt az akadók közelében.
A néhány napig tartó rossz időt követően a késő tavaszi felmelegedés eredményeként tanúi lehettünk annak, hogy a partszéli sekély vízben hatalmas pikkelyesek násztáncot járnak. Ennek köszönhetően a sekély vizű, szűk és akadókkal teli szélvédett csatornák bizonyultak a legjobb haltartó helyeknek. Imiék horgászhelye kitűnően alkalmas volt az ilyen területek meghorgászására, így e lehetőséget kihasználva a próbálkozást még a lehetetlennek tűnő vízi útvesztőkben is hamar siker koronázta.
A felmelegedő vízben elsősorban az édes ízekre helyeztük a hangsúlyt a csalik tekintetében, így a 20+ Premium termékcsalád Phaze1 (fűszeres-gyümölcsös) aromájú bojlija mellett sikerrel használtuk személyes kedvencemet, a narancssárga Cranberry (áfonya) ízesítésű Hi Vis Fluro Pop Upokat, illetve az Eurostar széria Pineapple-Banana (ananász-banán) csalijait is. Nem hagyhattam otthon a 20+ Premium Ace Lobworm bojlikat sem, hiszen 2011-ben Gyöngyösi Imi két 30 kg feletti pontyot köszönhetett ennek a csalinak, és ugyanebben az évben a Lac de Maine-en rendezett WCC versenyen az SBS Szi-Ko Team tagjaként ezzel a csalival fogtuk meg azt a 24,80 kg-os tükörpontyot, amellyel elnyertük a szektor legnagyobb haláért járó díjat.
Amint azt már korábban említettem, Imi már a túra első hajnalán bizonyított, hiszen a csónakból kiszállva egy hatalmas hasú tükörponttyal ért partot, amely egy szem Cranberry Fluro Pop Upra éhezett meg. A mérlegelést követően kiderült, hogy ez a hal már a 30 kg felettiek táborából való, hiszen pontos súlya 30,775 kg volt. Pár nap múlva Imi botja egy kihúzós kapást követően ismét karikába hajlott, és a hasonlóan keskeny, bedőlt fákkal teli csatornából rövid, ám kemény küzdelem után egy 27,250 kg-os tőpontynak örülhetett a fiatal horgász. Ebben az esetben egy szem Eurostar Pineapple-Banana bojli volt a siker záloga, ez az ízvilág már többször hozott sikert a tavasszal itt próbálkozó horgászoknak.
Laci bácsival a 19-es helyen horgásztunk, amely előtt a mélyebb vizek kitűnő horgászhelyeknek bizonyultak a nyári és őszi időszakban. Nem is gondoltuk, hogy a horgászat első napjaiban tapasztalt kellemetlenül hideg, esős időt még visszasírjuk a későbbiekben, hiszen az ezt követő erős felmelegedés hatásaként ismét megkezdődött az ívás, és a halak a sekélyebb részekre vonultak. A túra harmadik éjszakáján, kihasználva a hűvös időszakot, Laci bácsi hóemberként felkínált Ace Lobworm csalikombinációját (egy szem süllyedő és egy szem pop-up csali) kívánta meg valami a mélyben, így a kapásjelző kétségbeesett visítására ébredve téptük fel a sátor ajtaján a cipzárt. A küzdelmes fárasztást követően örömmel olvastuk le a mérlegen a hal súlyát, amely pontosan 30,20 kg volt.
Alig telt el néhány nap az egyhetes túránkból, már két 30 kg feletti halat fényképezhettünk. Az elkövetkezendő napok további izgalmas pillanatokat tartogattak, ezeket az élményeket, illetve a szerelék pontos összeállításának részleteit majd a sorozat következő részeiben mutatjuk be.
Folytatása következik…
Addig is tekintsétek meg a háromrészes sorozat kisfilmjeinek első epizódját…
Írta: Kovács Zoltán
Videó: Takács Péter
Fotók: Takács Péter, Kovács Zoltán, Pámer László, Gyöngyösi Imre
