Az ember mindig többre vágyik, de én már ezzel az eredménnyel is beértem volna a Rainbow-tavon első alkalommal. Talán annyit szerettem volna, hogy profi kamerásunk, Peti meg tudja örökíteni egy szebb példány teljes kifárasztását. Hatalmas reménykedéssel indultunk neki a három napnak (míg Peti a helyszínen tartózkodott), hátha sikerül Laci bácsival valami szebb példányt kifognunk. Arra viszont álmomban sem gondoltam, hogy nem egy, hanem több 20 kg feletti hal kifogását is sikerül élőben megörökítenünk, majd mindezt megkoronázza utolsó kapásként egy 30 kg feletti tükörponty. Figyelem, megrázó képsorok következnek. :-) Gyengébb idegzetűek csak felügyelettel nézzék…!!! :-)
Ott folytatom, hogy miután sikerült a kamera előtt kifárasztanom egy 16,5 kg-os tükörpontyot, újrahúztam a végszereléket és visszaraktam pontosan az előzőleg meghorgászott helyre abban bízva, hátha sikerül még valami szebb példányt a kamera előtt kifognunk…
Reggel, ébredés után, - az éjszakát kipihenvén - felmentünk Petivel a büfébe, valami reggeli után nézni, mire visszaértünk, Laci bácsi, már csónakázott kifele egy újabb gyönyörű ponty társaságában.
Mindenképp említést érdemel az a kapás, ami akkor érkezett Laci bácsi botján, amikor épp bent radarozott a vízterületen. Gyorsan ráemeltem, miközben Peti már indította is a kamerát.
A fárasztás közben ért az igazi meglepetés, az előző este behúzott botomra is füstölős kapás.
Szóval két bottal a kezemben a Rainbow-n fárasztottam. Bár pontyhorgász versenyen nagyon sokszor kerültem hasonló helyzetbe, egy ilyen nagyhalas tavon, ahol akár napokig is kell várni egy kapásra, ez rendkívüli élmény volt.
Nem sokan mondhatják el magukról, hogy itt egyszerre két boton volt kapásuk. Szóval két bottal küzdöttem, míg Laci bácsi kiért a csónakkal. Az egyik botot a kezébe nyomtam, hogy menjen a csónakkal a hal után, addig a másik bottal megpróbáltam az előző esti fogáshoz hasonlóan kivezetni a halat a partra.
Mint említettem, ez az egyetlen hely, ahol olyan mély előttünk a víz, ahol minimális az akadó, és ha nem tér el a hal jelentősen valamelyik irányba, akkor partra lehet vezetni. Szóval egyszerre ketten fárasztottunk, és mindkettőnknek sikerült kifogni a halát, melynek köszönhetően egyszerre fényképezkedhettünk a halakkal.
Az már csak a sors fintora, hogy az általam fárasztott hal 18,5 kg-os volt, míg a Laci bácsi kezébe adott horgászbot végén egy 23,20 kg-os ponty volt. Így is hatalmas élmény volt, mint egy show-műsor a tavon…
Itt mindkettőnknek szerencséje volt, hiszen egyikünk hala sem fűzte át magát akadókon, de lássuk, mit tehetünk, ha mégis ez történik! Említettem, hogy a legjobb helyek közvetlenül az akadók előtt voltak. Ha egy megakasztott hal átúszik egy akadó ágai között, akkor a zsinórt nem tudjuk felhúzni a felszínre, a halat meg az akadón ugyanazon az úton visszahúzni vagy visszabújtatni szinte lehetetlen. Mit lehet ilyen esetben tenni? Lássuk…
E célra találták ki ezt a vágóhorogra hasonlító szerszámot, melynek végén a kampó nem hegyes és nagy erő hatására el is hajlik. Ezzel a kampóval lehet megkeresni a zsinórt, ha a hal a kapás után egy akadón keresztül menekült. Ha megtaláljuk a zsinór másik végét, akkor elvágjuk és az akadóból így szabadon kihúzva, ismét összekötjük, majd mehetünk tovább a hal után. Érdekes, hogy a nagyobb testű halak nem ugranak az akadókba, inkább kifordulnak onnan, de ha mégis, akkor is ott maradnak és szájukban a horoggal türelmesen várnak, míg a zsinórt végigkampózva utol nem érjük. Azután, ha szerencsénk van, a vízfelszín közelébe emelve a horgászbottal azonnal megmerítjük. Ha nem sikerül, akkor a nyílt víz felé kell megpróbálni terelni, majd ott kifárasztani és megmeríteni. Ezt részletesen megtekinthetitek a cikkhez tartozó kisfilmben is, hogyan is vágjuk el a zsinórt, miközben vélhetően hal van a zsinór végén… :-)
Tudom, kicsit sokkoló, hogy elvágja az ember a főzsinórját, miközben lehet, élete hala van a zsinór végén, de sok esetben ez kell a sikerhez. A másik dolog, ami jelen esetben a sikerhez kell, az nem más, mint a szerelés. Fonott főzsinór, melynek a végén van kb. 20 méter monofil előtét zsinór. Tudom, ez legalább olyan sokkolóan hangzik, mint a zsinórharapdálás, de ez is elengedhetetlen a sikerhez. A fonott zsinór azért szükséges, hogy az akadó előtt elhelyezett végszereléken lévő kapást azonnal jelezze, hogy abban a pillanatban reagálni tudjunk a kapásra. A bot felemelésével és feszesen tartásával ki tudjuk forgatni a halat az akadóból, nem tud beleúszni.
De akkor minek a végére a monofil zsinór? Azért, mert a fonott zsinór hajlamos belevágni a fába és úgy beágyazza magát a víz alatti akadóba, hogy egyszerűen nem lehet abból kihúzni. Ráadásul a megakasztott hal, ha mozog az akadóban - mivel a fonott zsinór végig rugalmatlan, nyúlással engedni képtelen -, hirtelen megindulásnál kiszakíthatja a szájából a horgot. Arról nem is beszélve, hogy ez nem éppen kíméletes dolog.
Ezzel ellentétben a monofil zsinór rugalmas és nem vág bele a fába. Szóval a hal nyugodtan kivárhatja, míg kikeressük az akadóból anélkül, hogy sérülést okozna magának. Ennek menetét megnézhetitek a kisfilmben, hogyan is működik…
Most következzen egy szintén nagyon fontos dolog, a végszerelék, melyet a Laci bácsi által használt változaton mutatok be:
Természetesen a végszerelék safety, azaz biztonságos, azaz ha beakad, elhagyja az ólmot. Az ólom minimum 200 g-os, ami azért szükséges, hogy a hal önmagát megakassza, hiszen sok esetben arra nincs lehetőség, hogy a partról vágjunk be a halnak, hogy a horog megfelelően akadjon. Ezt elvégzi az ólom helyettünk. A horogelőke minden esetben fonott, ami minimum 25 librás, de inkább ajánlatos az 50 librás. Kényes kérdés még a horogelőke hossza, ami ilyen helyzetben - amikor kimondottan az óriáspontyok a célhalak - az átlagosnál lehetnek hosszabbak, a 25-30 cm-t is elérhetik. Ennek létjogosultságát a legtöbben azzal magyarázzák, hogy a halnak sokkal kényelmesebb, ha nem kell előredőlnie a nagy hasával, inkább egy erőteljesebb szippantással a szájához szívja a csalit. Ha a horogelőke csak 10-15 cm-es, de a hal kb. 20-25 cm-ről próbálja így beszippantani a csalit, akkor nem sikerül majd neki, és lehet, hogy továbbáll. Ennek az érvelésnek ellentmond viszont az, hogy a legtöbb esetben az óriáspontyok a platók vagy padkák széléről szeretnek táplálkozni (innen is fogják a legtöbb nagytestűt), melynek azonos az oka, miszerint ott nem kell előredőlnie ahhoz, hogy fel tudja szippantani a táplálékot, egyszerűen csak oldalról megközelíti a plató szélét és már az orra előtt is van a csali. Ebben az esetben nincs ilyen jelentősége az előke hosszának. A horogelőke hosszát az határozza meg, hogy ki miben bízik. Mindkét esetre rengeteg élő példát találni…
Végezetül a horog mérete maradt hátra. Laci bácsi inkább a „nagy hal, nagy csali” elmélet híve, de a kisebb méretű csaliktól sem zárkózik el. Mivel a legtöbb esetben nagyobb méretű (20-24 mm-es) csalikat használ, ami mellé még tesz egy pop-up-ot ezért evidens, hogy nagyobb méretű horgot is alkalmaz. Általában 2-es méretűt.
Végül egy tisztázatlan dolog maradt hátra, mely szerintem, de nagyon sok más horgász szerint is az egyik legfontosabb - a csali.
Az előző részben említettem, sokat nyomott a latba, hogy Laci bácsi is részben SBS termékekkel fog horgászni és részt vesz egy tesztelésben. Ez esetben a teszt szó szerint értendő, mivel ő még nem horgászott sokat SBS termékekkel. Neki jól bevált, saját maga által készített házi bojlijai vannak, ezért két horgászboton azokat alkalmazta, kettőn pedig kizárólag SBS csalikkal horgászott. Ennek azért is örültem, mert ebben az esetben nem lehet azt mondani, hogy mindegy, mivel horgászott, éppen azt húzta el, ami akkor rajta volt, hanem össze lehet hasonlítani egy már bizonyított termékkel. Titkon reméltem, hogy felülkerekedik majd az SBS csali az általa favorizált saját bojli fölött, hiszen lássuk be, nem könnyű egy horgászt másik termék fogósságáról meggyőzni, ha már a megszokott neki oly sokat bizonyított…
A rendelkezésünkre álló lehetőségek közül - volt nálunk Ace Lobworm, M1, M2, Bio Big Fish - habozás nélkül az M1-est választotta. A 20 mm átmérőjű süllyedő csali mellé tett egy 20 mm-es pop-up-ot. Ezt a csalit úgy súlyozta le, hogy bár a csali lebegett, a horog a fenéken feküdt a hajszálelőke tövében elhelyezett sörétólomnak köszönhetően.
Másik két botjára saját készítésű bojlija került, melynek érdekessége, hogy csokoládés illatú volt. Kicsit megdöbbentő, de tény…
A csalik mellé szinte minden esetben főzött magkeveréket szórt, mely a következőkből állt:
- tigrismogyoró
- földimogyoró
- bab
- kender
- repce
- megakukorica
A tapasztalatok azt mutatták, hogy ezek a főzött magvak akkor voltak a leghatásosabbak, amikor a tigrismogyoróból kivált cukor erjedésnek indult, és kocsonyás, nyúlós réteg alakult ki a magvak körül.
Természetesen került néhány szem a horgon lévővel megegyező csaliból a horog köré egyesével szétszórva. Minden újrahúzásnál ezt az etetési módszert megismételtük.
Most lássuk, hogy milyen halakat is sikerült fognunk, de előtte elárulom az eredményt Laci bácsinál az SBS csali kontra „jól bevált” házi bojli csatában. Laci bácsinak 8 db 20 kg feletti pontyot sikerült fogni, melyből 6 db az SBS M1-esre jött, 2 db pedig a saját bojlijára. Ebből mindkét legnagyobbat az M1-esnek köszönheti. Nézzetek meg néhány fotót a szebb halakról:
A képeket végignézve még mindig sokkoló ennyi nagytestű halat fogni egy túra alatt, de mint írtam az elején, én már azzal az eredménnyel is megelégedtem volna, nemhogy ezzel a 28,80 kg-os tükrössel, melynek a fárasztását élőben is megnézhetitek a kisfilmben.
Miután letelt a 3 nap, Peti pakolt és azzal zártuk le a filmet, hogy a hátramaradt két napon fogott halak házi kamerával felvett képeivel búcsúzunk.
De az élet a legnagyobb rendező. Miután Peti elment, fogtunk még néhány halat, melyből talán az egyik különleges egy 17,50 kg-os tok volt, mely a megakasztás pillanatában úgy kivágódott a vízből, mint egy delfin. De arra egyikünk sem gondolt, hogy az utolsó nap utolsó kapása az M1 hóemberre egy 34,20 kg-os tükörponty lesz, mely megkoronázta az egyébként is felejthetetlen horgásztúránkat társammal, Pámer Lászlóval.
Ígéretemnek eleget téve egyetlen dolog maradt még hátra, miszerint elmondom, hogy mi is volt ez a tesztelés. Az európai vizeken, különösen a nagy felületű, kis halállománnyal rendelkezőkben, ahol gondot okozhatnak a keszegek vagy a rákok, fontos a kemény csali, mely sokáig tartós marad a hajszálelőkén. Ezt legtöbb helyen hard (kemény) golyónak hívják. Ezeknek viszont van egy hátrányuk, azaz annyira kemények, hogy az értékes csalogató anyagokat magukba zárják, ezzel veszítenek a fogósságukból. Az SBS a 20+ Premium termékekkel egy különleges keverék hozzáadása mellett olyan csalit hozott létre, amely az eddig is kiváló fogóssággal bíró bojlikhoz hasonlóan szinte majdnem ugyanolyan „puhák” maradnak, így könnyedén kiáramoltatják magukból az összetevőket. Nem esnek szét, ellenállnak a keszegek és rákok támadásának, ugyanakkor akár 5 napot is kibírnak a vízben. Ez egy világújdonságnak számító tikos összetevő hozzáadásának köszönhető. A tesztelési eredmények magukért beszélnek:
Ezek a teszteredmények egyértelműen bizonyítják, hogy ha óriáspontyokra horgászunk, akkor a 20+ Premium széria a legmegfelelőbb csali.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani azoknak a horgászoknak, akik segédkeztek a 20+ széria tesztelésénél.
Kedves pontyhorgászok! A következő szezonra hasonlóan nagy pontyokban és élményekben gazdag horgászatot kívánok az SBS 2012-es újdonságaival!
Jó szórakozást a kisfilmhez!
Írta: Kovács Zoltán
Fotók, videó: Takács Péter, Kovács Zoltán, Gyöngyösi Imre
