Közel egy évvel a tavalyi, radutai horgászatom óta, és idén áprilisban ismét lehetőségem nyílott arra, hogy próbára tegyem tudásomat a nagy pontyairól híres Raduta víztározón. Április 11-19-ig Horváth Attilával közösen indultunk neki a nagy útnak. A múlt évi élmények hatására önbizalommal telve érkeztünk meg a tározra. Akkor még nem tudtuk, hogy az egy hét kínszenvedéssel és borzalmakkal teli lesz, nem voltunk tisztában azzal, hogy milyen körülmények várnak ránk. Abszolúte nem akarom mentegetni és sajnáltatni magunkat, s éppen ezért a tényszerűen vezetett horgásznaplóm segítségével tárom Önök elé azokat a mindennapi eseményeket, melyek megtörténtek velünk.
ÁPRILIS 11. PÉNTEK
Indulás délután fél ötkor Tompáról. Bizakodva készülődtünk Attilával az útra, mivel az idő nagyon jó. A kocsi teljesen tele lett pakolva, vészesen leült a hátulja. A határon simán átértünk, nem volt semmiféle probléma. Kissé idegesített az útközben, Romániában eleredő eső, de azért gond nélkül haladunk tovább. Egyetlen riadalmat a Kárpátokban, előttünk az úton átrohanó farkas jelentette. Igen meglepődtünk a látványon, hisz pár másodperccel előtte még a dolgunkat végeztük a bokrosban.
ÁPRILIS 12. SZOMBAT
A Kárpátokon simán átkeltünk, hajnali fél négyre érkeztünk meg Pitestibe. A telefonos kapcsolatfelvétel után örömmel nyugtáztam, hogy a román összekötőnk Marcell vár bennünket Bukarestben, az autópálya végén található benzinkútnál. Pitestin áthaladva ugyanott eltévedtünk, ahol tavaly! Miközben az autópályára vezető utat kerestem a rendőr megbüntetett bennünket 1.000.000 leire. Állítólag rossz helyen álltam meg. Ez kissé furcsán hangzott, hisz ő állított meg ott! Az autópályára már a rendőrök vezettek fel bennünket villogó kék fénnyel. Ennyit ért az 1.000.000 lei! Az utak az autópályán ritka rosszak. A fele szinte teljesen szét van fagyva, 20-30 km/órával lehetett csak haladni. Bukarest még rosszabb! Miután találkoztunk Marcellel, keresztül vezetett bennünket a városon. Iszonyatosak az utak, gödrök, kátyúk mindenhol, Bejrut különbül nézhet most ki. Így fest ki egy Európai főváros! A Radutára vezető út már meg sem lepett. Örültem, hogy nem esett szét az Opel.
Miután leértünk a tározóra a román összekötőnk Marius fogadott bennünket.
A korai érkezés végett Mariust az ágyból kellett kiugrasztani. Fiatal srác, első látásra szimpatikus. Elmentünk vele radaros, csónakos helykeresésre, s közben elromlott a csónakmotor. Jól kezdődik a túra!
Miután megjött a segítség és visszavontattak bennünket a stégekhez, új csónakkal indultunk el helykeresésre. A radarral halakat csak a régi folyómederben találtunk. Máshol üres volt minden. Több hely megtekintése után végül is egy hatalmas sekély plató mellett döntöttünk. Legalább 3-4 foci pálya méretű és 1-2 m mélységű. Tele van kagylóval. A partról elérhető távra van a behordás szempontjából a meder is (kb. 300-400 m). Az Attila jelzőbójáit tettük le éppen, mikor az addig is erős szél viharossá váltott. Lehetetlenné vált a saját bójáim letevése. A sátorok felállítása a szélben nagyon nehéz volt. Különösen az enyém, melyet most láttam először. Behordani nem lehet a szél végett, fáradtak is vagyunk az utazástól, ezért lefeküdtünk aludni este fél hétkor. Este nyolc körül elkezdett szakadni az eső. De mintha dézsából öntötték volna! Olyanokat villámlott, hogy néha kivilágosodott az egész környék. Egy nagyon közel volt, akkorát durrant, hogy azt hittem, hogy a sátrak közt parkoló autóba vágott bele.
ÁPRILIS 13. VASÁRNAP
Egész éjjel esett az eső. Kissé beázott a sátor. Elég rossz a kedvem, peca az még nincs, nem alkalmas a helyzet a szél miatt. Reggel és délelőtt is esik, tiszta sár minden. Ha táborhelyet akarunk váltani, nem tudom, hogyan megyünk ki a földes, sáros úton az autóval. A csónak az éjjeli viharban elszabadult. Most a túlsó parton röhög rajtunk. Ha akarnánk, sem tudnánk behordani. Várjuk a motoros csónakot, hogy a táborhelyhez vontassa a csónakunkat. Kíváncsi vagyok, hogy még meddig esik az eső? Lehet, hogy egy hétig is. Roppantul örülnék neki! A szél meddig lesz vajon orkán erejű?! Valószínűleg délután elmegyünk egy védettebb helyre. Pedig a légnyomás 1010 hPa, ami a horgászat szempontjából nagyon jó kell, hogy legyen.
A délelőtt folyamán táborhelyet váltottunk. Az eső egy rövid időre elállt, így gyorsan lebontottuk a sátrakat, s Attila motorcsónakkal, én pedig az Opellal vittem el a felszerelést az új helyre. Ez egy vízbe hosszan benyúló homokpad, melyről több, vélhetően jobb hely is megdobható. Az új helyre a nagy sár végett lehetetlen az Opellel bevinni a felszerelést. Egy nagy katonai, kétéltű járművel hordtunk be mindent, de az is alig tudott bejutni. Félelmetes a helyzet! Miután mindent lepakoltunk megkezdődött az újabb borzalom! A sátrat közel másfél óra alatt sikerült felállítani a viharos szélnek köszönhetően. Nem semmi küzdelem volt, de sajnos nem egy ponttyal, hanem a sátorral. Az időjárás volt annyira rendes, hogy megvárta, míg áll a sátor, s csak utána kezdett el szakadni újból az eső. Ezt már nem hiszem el! Nyaljuk a dolgokat rendesen! A fele cucc a sátorban, míg másik fele letakarva a fel nem állított sátor ponyvájával. Ígértek nekünk egy kicsi faházat, hogy lehozzák majd, ha a talaj engedi. Nem hiszem, hogy mostanában leérkezik. Késő délután a szemelkélő esőben és a viharos szélben elhatároztuk, hogy felszereljük a botokat és megpróbálunk horgászni. Hátszél fúj, elég rendesen be lehet dobni. Nincs semmi kedvem sokáig szerelni, ezért nem tettem fel fonott előtét zsinórt. Különben is valószínűleg semmi szükség sem lesz rá. A csalizást össze-vissza variáljuk, de szerintem nincs sok jelentősége, mivel etetni rendesen nem tudunk. Estére végzünk a bedobással, kettő-kettő a meder felé, míg a maradék három valamerre a "vak világba" lett bejuttatva. Azért nyugtatónak pár szem bojlit belőttünk, különben is csökkenteni kell a súlyt hazafelé. Éppen végeztünk mindennel, mikor este fél kilenckor elkezdett szakadni az eső. Egészen sokáig esett, szerintem a 24 óra alatt biztos, hogy kaptunk belőle 60-80 mm-t. A vihar tombol, majdnem elviszi a sátrat. Csak ne ázzon be annyira! Szinte hihetetlen, de az Attilának 23:30-kor kapása van. Folyamatosan viszi neki a meder irányába eldobott cuccot. Mire kikászálódtunk a sátorból és oda értünk a botokhoz éppen elhallgatott a jelző. Utólag derült csak ki, hogy az esőtől begerjedt a hangjelzős.
ÁPRILIS 14. HÉTFŐ
A helyzet változatlan! Viharos szél, bődületes széllökésekkel tarkítva. Az éjjel néha azt hittem, hogy elviszi a sátrunkat a szél. Többször, szinte emelgette az ágyat alattam. Mintha földrengés lett volna. Reggel az Attilának az egyik zsinórja be volt lazulva. Egy fél kilós dévért tekert ki. Legalább már halat láttunk! Nekem is az egyik be van lazulva, de nem igazán érdekel. Majd később megnézem. Marius, mikor hozta a reggelit, kissé furcsán nézett ránk. Talán örültnek néz bennünket? Lehet! Már én is kezdek csodálkozni magunkon. Az esélytelenek nyugalmával is bizakodunk! Jó lenn már igazából is elkezdeni a horgászatot. Vészesen fogy az idő!
Az Attila délután a viharos szélben megpróbálta behordani az egyik cuccot. Hát majdnem katasztrófa lett belőle! A felszerelést még letette mintegy 150-200 m-re a parttól, de a visszaevezés már nem ment neki a viharos szélben a méteres hullámok közepette. Kétszer is nekiveselkedett, de mindig visszanyomta a szél a túlsó partra. Láttam, hogy így nincs sok esélye, ezért átkiabáltam neki, hogy húzza maga után a csónakot és sétáljon fel a amint egy 500 m-re lévő, a túlsó oldalon található spiccig. Csak félútig ment el és onnan próbálkozott. Erejével teljesen elkészülve nem sikerült neki az átevezés, s újból a túlsó partra vágta a hullámzás. Félelmetes volt nézni a küzdelmét. Negyedik próbálkozásra már felhúzta a csónakot a spiccig és onnan indult el. A melles csizmába bújva bementem, amíg lehet, és mikor már majdnem átért elkaptam a csónakot és kihúztam a partra! Az Attila teljesen ki volt készülve.
A vihar egész délután és éjjel tombolt, többször szinte majd ránk borította a sátrat. Csak bedobni lehetett, etetés nélkül. Horgásztunk a "vakvilágba"!
ÁPRILIS 15. KEDD
Az éjjel rémálmom volt, még az Attilát is alaposan megijesztettem. Azt álmodtam, hogy valaki mászkál a sátor körül, és rosszal próbálkozik. Hát igen! Az ideg dolgozik cefetül bennem. A délelőtt folyamán ragyogó napsütés volt, de a szél továbbra is tombol. Soha sem akarja abbahagyni?! Délután hoztak le egy faházat a táborhelyre. Tiszta luxus lesz a peca! Ágyak, ágyhuzat, ablak, ajtó, teraszt, szinte hihetetlen körülmények. Csak hal nincs!
Miután többé-kevésbé berendezkedtünk, egy maszatolós kapásom volt a találomra, rosszul eldobott felszerelésre. Azt hittem dévér, ezért be sem vágtam azonnal. Pár perc után ütöttem be egy gyengécskét, de azt is meglehetősen kedvetlenül. Meglepetésemre jobb súlyt éreztem a horog végén, de a megakasztott hal nem jött zavarba, abszolúte nem küzdött.
- Biztos nagyobb dévér. - gondoltam mérgesen. A parttól mintegy 10-15 m-re vettem észre, mikor először beburványlott, hogy tőponttyal van dolgom. Nagyon meglepődtem, hisz mint egy birka úgy jött kifelé. A partnál gorombáskodott csak egy kicsit, de hamar meg lett szákolva. Meg van az első ponty! Remélem nem ez a hat kilós tőponty lesz az utolsó is egyben!
