A radutai visszatérésem az első napokban nem igazán úgy sikerült, ahogy azt gondolatban előre elterveztem, de bíztam a hátralévő napok sikerességében. Attilával próbáltunk optimistán hozzáállni a dolgokhoz, a katasztrofális időjárási viszonyokat nem igazán vettük figyelembe. Ekkor még nem tudtuk, hogy a java még hátra van, az időjárás nem fog megkönyörülni rajtunk. Egyszer fent, máskor lent, mondja a közmondás.
ÁPRILIS 15. KEDD
Délután ötre végre a szél is csendesedett valamennyit. Örömmel kezdtük el a csónakkal a radaros helykeresést. Az Attila feladta az addigi helyét és átment a sekélyebb, szállodai oldalra, ahol fogtam a pontyot. Oda bójáztuk ki a helyeit. Én egy kicsit jobbra húzódtam, és este tettem le az Attila régi helyére is kettő szerelést. A radarral találtam egy nagyon érdekes helyet! A 6,5 m-es régi folyómederben, egy másfél méteres csont kemény, mintegy ping-pong asztalnyi kiemelkedésre leltem. Mi lehetett ez vajon az elárasztás előtt? Háztető vagy talán egy gátőrház? Az egyik gyümölcsös bojlit ide tettem le. Este tízre végeztünk a behordással. Teljesen más volt a kedvünk, mint az előző napokban. Újra bizakodtunk!
ÁPRILIS 16. SZERDA
Éjjel 0:40-kor egy kapásra riadtam fel. A "háztetőre" letett gyümölcsös bojlira volt érdeklődés. A bevágás után furcsa rúgásokat éreztem a zsinóron. Csak utólag, már a hal megpillantásakor tudatosult bennem, hogy amurt akasztottam. Kb. 5 kilós volt, s igen meglepett, hogy a 7,5 fokos vízben táplálkozott.
A reggeli órákban Attilának is volt egy kapása, de a bevágás után lemaradt. Nem sokkal később egy varjú kavarodott bele az egyik zsinórjába. Ezt hétfőn velem is eljátszotta egy példány. A túlsó parton van egy varjú kolónia, s az alacsony repüléseikkel okoznak elég problémát.
A tegnapi nap folyamán szétrepedt a melles csizma a hátsó felemen, mikor éppen szálltam ki a csónakból. Most már csak combos csizma! Amúgy se szerettem, mivel az egyik reggel egy egér mászott bele, és én nem vettem észre, úgy vettem magamra. Combig a vízben gázolva éreztem meg hirtelen, hogy valami mászik a nyakamon. Először azt hittem, hogy a nyakláncomat érzem, de folyamatosan birizgálta a nyakam. A kezemmel odanyúlva egy egeret sodortam a vízbe! Kissé meglepődtem azon, hogy milyen jól úszik!
A naplót akartam pont írni, folytatni az előző napot, mikor elég erőteljes kapásra riadtam meg. A bevágás után nem igazán éreztem mozgást, csak kisebb súlyt. Egy dévért fogtam a hátában a horoggal! Kb. 30 dekás volt. Kezdek egy kissé ideges lenni! Varjú, egér, rák, dévér, amur szórakozik velünk. Remélem, ma végre elkezdődik az igazi peca. Már csak három napunk van hátra, de az időjárás kezd biztatónak tűnni. Közepes szél (É-i), ragyogó napsütéssel. Csak kiböjtöljük a jó időt!
A reggeli után behordtuk először az Attila cuccait, majd betájoltam a radarral három helyet magamnak. Kb. ugyanazokat, melyeket tegnap etettem meg a radar alapján. Nagyon jellegzetesek voltak, könnyű volt megtalálni őket. Az egyik a homokpadtól jobbra a mederben található, 50-60 m-re lévő, 1,5 m mélységű, háztető, a második a meder előtt található 4,5 m-es mélységű, 2-3 m széles plató, míg a harmadik az akadók irányába, de attól messze, a parttól kb.150 m-re található 4,5 m mélységű plató. A negyedik cuccot találomra vittem el a legszélén balra, egy 2,5 m mélységű síkságra. Elég jellegtelennek tűnt, de a hatos ponty is ilyen helyről jöhetett. Komolyan megetettem mind a négy helyet, kettőt tintahalas, míg kettőt gyümölcsös bojlival. Minden helyre kb. 50 szem bojlit készítettem elő, melynek a felét kettétörtem. Raktam még mindegyik dobozba konzervkukoricát, pálinkás lófogút, Nutra Triga és Top Secret gyümölcsös pelletset. A gyümölcsösöket jól beáztattam Dip-be, mindent együtt egy dobozba. Miután minden szerelést behordtam, izgatottan vártam a délutánt, bizakodtam a kapások végett. A légnyomás éjjel 1020 mPa-ra mászott fel! Ilyet még soha sem láttam. Nagyon jó ez, csak a halak nem tudják. Most is folyamatosan 1018 mPa-on áll. Az első nap óta folyamatosan emelkedik. A vízhőfok azonban nem igazán akar elmozdulni 7,5-8 fokról, s a levegő se megy 10-12 fok fölé.
Az egész délután eseménytelenül telt el, tán egy kissé unatkoztunk is. Már délután hatkor felkészültünk az esti behordásra és etetésre. Az etetőanyag ugyanaz, mint a reggelinél volt. Hétkor elkezdtük a felszerelések bevitelét, s kb. egy óra alatt végeztünk is. Az egész napos napsütés után bíztunk a sikeres horgászatban. A szél valamelyest gyengült, de még így is jó közepes erőséggel fújt. Márius és Laci este lejöttek hozzánk, s egy jót beszélgettünk. Hoztak pálinkát is nekünk, de végül ők itták meg az egészet. Kicsit berúgtak tőle, de csak jó kedvük lett. Este fél tizenegykor lefeküdtünk aludni a faházban. Az éjszaka elég hideg volt, s a szél is viharossá erősödött.
ÁPRILIS 17. CSÜTÖRTÖK
Hajnali háromnegyed háromkor fogtam egy kilós dévért. Kezd elegem lenni belőlük! Felzabálják az etetést! Nem hittem volna, hogy 7-8 fokos vízben ennyire intenzíven eszik a dévér és az amur. A hideg végett nem húztam újra, hanem lefeküdtem. Még el sem aludtam, mikor félelmetes suhogásra riadtam fel, mely egyre jobban felerősödött. Mintha egy sárkány akarna leszállni, olyan hangokat hallottam. A következő pillanatban hirtelen megszólalt az egyik hangjelzősöm. Kapás! Futottam a botok felé, mikor hirtelen a parttól 50-60 m-re felrobbant a víz és elsötétült előttem minden. Egy hatalmas, nagy testű madár raj. (több ezer, valószínűleg pelikánok) kezdték el taposni előttem a vizet, megkísérelve a felszállást. Döbbenetes látvány volt a holdfényben! Az egyik pelikán akadt bele a zsinóromba, de pár méter után nagy szerencsémre ki is akadt belőle. Mik meg nem történnek ezen a túrán!
A délelőtt folyamán megint, szinte viharossá váltott a szél. Az É-i lassan kezd ÉNy-ira változni. A légnyomás 1020 mPa-on tornázik. A délelőtti behordás elég meredek volt a szélrohamok végett, nagyon bele kellett kapaszkodni az evezőkbe, hogy kiérjek a partra. Kettő cuccot az etetésre vittem, míg kettővel kicsit kockáztatni kezdtem. Az egyik a vízben lévő ház oldala mellé az akadók közé került (kb. 4,5 m mély), míg a másik a túlpartra kb. 300-350 m-re a folyómeder túloldalán található, vízben lévő fák elé. Talán az akadókban vannak a halak, s így kapásra bírhatom őket.
Délután nagy csönd volt, semmi nem történt, rossz szokás szerint. Az idő végre jó, napsütés és közepesen erős szél. Unalmunkban, az előttünk, a táborhelyre szálló kacsák mindennapi életét figyeljük. Csak esznek és "egymással foglalkoznak" egyfolytában! Kissé irigyeltük őket!
Este gyorsan behordtuk a cuccokat és végre a túra folyamán először nem hűlt ki a vacsoránk. Melegen tudtuk megenni! A bal szélső botomat ismét átvittem a túloldali akadók elé, de még mindig nem mertem betenni a fák közé. Majd holnap, ha az éjjel ismét nem lesz semmi. Feltűnően jó idő van, a légnyomás gyanúsan kezd csökkeni. Este tízkor, mikor lefeküdtünk 1017 mPa.
ÁPRILIS 18. PÉNTEK
Hajnali háromnegyed háromkor az Attila is végre fogott egy pontyot! Megvan az első radutai pontya, még ha az csak 2 kilós is! Reggel nyolckor egy ejtős kapás után, fogtam egy újabb kilós dévért. Nem igazán örülök nekik, hisz valószínű, hogy felzabálják az etetéseinket. Az évszakhoz képest iszonyatos hideg van reggel. Kesztyűt és sapkát, valamint a thermo kabátot is fel kellett vennem, mikor újra csaliztam. Attila jó szokásához híven megint kb. fél tízig aludt. Én nem bírok 6-7 óránál tovább az ágyban maradni. Kíváncsiságból reggel megmértem a vizet és a levegőt is. Nem kellett volna! Kissé elkeseredtem a látványtól. A víz 60 cm mélyen 7 fokos! Mi lehet a mélyben! A levegő 4 fokos! Az is szélárnyékban. A süvítő szélben 1-2 fok! Nagyon kellemes érzés így horgászni. A halak is érzik a hideget, mely a kapókedvükön nagyon látszódik. Pedig az éjjel bizakodni kezdtünk az idő végett. Hajnali kettő körül szinte teljesen elállt a szél, a táborhelyet körülölelő vízterület 2/3-án tükörvíz feszült. El sem akartuk hinni, amit láttunk és éreztünk. Furcsa volt, hogy nem akar a szélroham folyton feldönteni bennünket. A reggeli ébredés ismételten vissza hozott a való világba. Viharos szél, hatalmas lökésekkel kísérve! Ismét komoly feladat volt a délelőtti behordás. Különösen a mintegy 400 m-re lévő túlparti etetésre. Miután letettem a tuskósor elé a cuccot, a vihar azonnal kivágott a partoldalra. Megfordulni is alig bírtam. Teljes erőmből kellett evezni, hogy vissza tudjak menni a táborhelyre. Ilyen szélben többet nem viszem oda az biztos! Kész önkínzás! Délután egykor elmegyünk Mariussal pergetni süllőre. Remélem legalább süllőt tudunk fogni a Raduta tározón.
