Ismét megrendezésre került a Maconka - Big Carp Nemzetközi Bojlis Kupa, mely immár 13. alkalommal öregbíti hírnevét. Nem véletlenül mondom, hogy hírnevét, hiszen nyugodtan állíthatom, a rekord mennyiségű fogásokról és rekordoktól híres verseny méltán teszi olyan népszerűvé és felejthetetlenné a tározót. Most sem volt ez másképp, hiszen ismét rekordfogás született, annak ellenére, hogy a rendkívül alacsony vízállás és az esőzések hiánya beárnyékolta a verseny előtti napokat. A vízhiány és a negatív előrejelzések ellenére mi is - mint SBS SziKo Team - belevágtunk a bojlis kupába, aminek végeredménye egy újabb rekord felállítása és a bajnoki cím elnyerése lett! Ha szeretnétek tudni, minek köszönhető ez rendkívüli eredmény, és hogy hogyan sikerült magunk mögé utasítani talán minden idők legkeményebb mezőnyét, akkor tartsatok velem, és ismét (mint mindig) lerántom a leplet azokról a titkokról, amelyeknek győzelmünket tulajdonítjuk!
Az első dolog, melynél sok minden eldől, a helyválasztás. Először kisorsoljuk, hányadiknak választhatunk, majd a kisorsolt számok szerint elkezdhetnek választani a csapatok és beszúrhatják a térképen az általuk legjobbnak vélt helyre a csapatuk nevével ellátott kis zászlócskát. Számunkra első körben nem volt kedvező a sorsolás, mert az utolsók között választhattunk, de - mint sok mindenben - ebben is van tanulság: az utolsók között történő választás akár áldás is lehet! Vannak versenyek, ahol így könnyebben mérlegelhetjük, hogyan kerüljük el a rendkívül erős csapatok közelségét. Ez a maconkai versenyen rendkívül nehéz, hiszen szinte kivétel nélkül minden csapat tapasztalt horgászokból áll, ebből adódik, hogy erősek is!
Számunkra - az általunk előre felállított sorrend alapján - két hely közötti választás jelentette a dilemmát. Az egyik lehetőség az volt, hogy beülünk a gátra, ami a vízállás miatt az eddigieknél is zsúfoltabb volt, a másik szerint leszúrhattuk zászlónkat az elmúlt években hatalmasat fejlődött és sokat bizonyított Halcapone Team mellé, akik az elmúlt két versenyen igencsak borsot törtek a Haladás K-karp Big Carp Team orra alá is. A döntést az is nehezítette, hogy a Halcapone Team bojlijai túlnyomórészt SBS alapanyagokból állnak, kísértetiesen hasonlítanak a mi csalijainkra. A döntés végül a Halcapone Team melletti helyre esett, melynek oka, hogy jobbról nem volt szomszédunk, ezért a gáti részen egy csapatra esőnél ott jelentősen nagyobb meghorgászható terület állt rendelkezésünkre.
Azért volt a helynek hátránya is: a többiekénél is sekélyebb vízállással kellet megküzdenünk! Ennek egy hidegfront betörésénél van hatalmas jelentősége, hiszen a hirtelen lehűlésre a sekélyebb víz hamarabb reagál, és ez kedvezőtlenül hathat az ott táplálkozó halakra! Mi az előttünk választó rengeteg csapattal ellentétben felvállaltuk ennek veszélyét, és letettük voksunkat a „B” sziget jobb szélső helyére.
Az első bíztató jeleket akkor észleltük, amikor a csónak segítségével elindultunk lebójázni, és néhány percen belül 4 alkalommal is megmutatta magát egy vagy több nagytestű ponty. Bevallom, ha nem látom ezt, akkor odébb teszem a bójám a „mélyebb” részre (10-15 cm-ről beszélek). A döntésemet az is erősítette, hogy a kiválasztott hely pontosan egy nagyobb területű kemény aljzat-rész és az iszapos aljzat találkozásánál volt. Itt már tudtam, ha van elég hal a környéken, akkor azt ide fogom csalni! Andrisnak is találtunk a meder irányában egész kis távolságra egy szintén iszapos-kemény határvonalat az aljzaton. Ezután jöhetett az etetés.
Itt is történt az eddigiektől eltérő kis változtatás. Mivel a tavaszi versenyen már megmutatta rendkívüli erejét a lobworm mixre felépített Squid & Octopus bojli, ez maradt, de készültünk egy másik bojlival is, mely idén a fogási eredmények visszajelzése (különösen az SBS Pontymánia 48 órás tesztelése, ahol több, mint 500 kg pontyot zsákmányoltak és engedtek vissza) alapján kétségtelenül bizonyította számunkra, hogy versenyen a helye: ez a Bio Big Fish termékcsalád. Ezzel a két csalival meg is birkóztunk volna, de balgaság lett volna félredobni a már sokat bizonyított M1-es bojlit!
Felmerül a kérdés, hogyan osszunk meg 3 csalit 2 etetésre? Azért beszélek két etetésről, mert - legtöbbször - balgaság, ha valaki kettőnél több etetést készít, hiszen azzal csak széthúzza a halakat, mellyel jelentősen csökkenti fogási esélyeit. Így nem maradt más, mint azt figyelembe véve, hogy a Squid & Octopus és Bio Big Fish jellegében hasonlít egymáshoz (mindkettő erősen halas alapú), egy etetésre folyamatosan két különböző bojlival etettünk. Ugyanakkor az alapozó etetésünknél maradtunk a régi bevált módszernél, ennek megfelelően az alapozás a következőkből állt:
Squid & Octopus:
- 5 kg Squid & Octopus Nitro Method Mix
- 1 kg Squid & Octopus Carp Pellet
- 2 kg CSL Pellet vegyesen 5mm és 16 mm-es
- 2 liter Squid & Octopus CSL Groundbait mixer
- 0,5 liter Squid & Octopus Spod Juice
- 0,25 kg Squid & Octopus Bojli 20mm főzött
- 0,5 kg Squid & Octopus bojli 20mm oldódó
- 0,25 kg Squid & Octopus Bojli 14 mm főzött
- 0,25 kg Bio Big Fish Bojli 20mm főzött
- 0,5 kg Bio Big Fish bojli 20mm oldódó
- 0,25 kg Bio Big Fish Bojli 14 mm főzött
- 2 kg Halibut pellet 20 mm
M1:
- 5 kg M1 Method Mix
- 1 kg M1 Red Pellet
- 2 kg CSL Pellet vegyesen 5mm és 16 mm-es
- 2 liter Frankfurti Sausage CSL Groundbait mixer
- 0,5 liter M1 Spod Juice
- 0,5 kg M1 Bojli 20mm főzött
- 1 kg M1 Bojli 20mm oldódó
- 0,5 kg M1 Bojli 14 mm főzött
- 2 kg Halibut pellet 20 mm
Elkészült az alapozó etetés, várhattuk a verseny kezdetét jelző dudaszót! Nem sokat váratott magára az első kapás, majd következett a többi és így tovább… Az első éjszaka eredménye számunkra rendkívül meggyőző volt, de hidegzuhanyként ért minket, amikor megláttuk az A’la Carp Team részeredményét, melyben rendkívüli, szinte behozhatatlannak tűnő előnyre tett szert már az első napon! Szinte ugyanígy teltek az elkövetkező napok is.
Az izgalmat az jelentette, hogy a Sip Carp csapattal fej-fej mellett haladtunk előre, nyomunkban néhány kg-mal lemaradva további három csapattal, mígnem a vége felé közeledve befogható távolságra került a Nitu (ejtsd: Nicú) bácsi irányította csapat! Utolsó előtti éjszaka, abban bíztunk, hogy most sikerül majd befognunk őket, hiszen a köztünk lévő különbség egyre csak fogyott. Ám a melegnek mondható éjszaka után ledöbbenve láttuk, hogy behozhatónak látszó előnyük hatalmasra duzzadt. Kisebb hitű csapattársam, Andris meggyőződése az volt, hogy őket már nem lehet befogni, inkább figyeljünk arra, hogy az egyre nagyobb fenyegetést jelentő Sip Carp csapata és a további 3 csapat előtt növelni tudjuk előnyünket. Ennek ellenére rendkívüli kitartással és pozitív hozzáállással rendelkező hivatalos segítünk, Bessenyei Györggyel azt állítottuk, hogy soha sem szabad azt mondani egy versenyen, hogy lehetetlen. A versenynek akkor van vége, ha lefújták!
Mi feltettünk mindent egy lapra és megfelelően előkészítettük az utolsó éjszakát. Az előírás szerinti optimális mennyiséget beparittyáztuk, a megfelelő mennyiségű bojlit becsöveztük és azon törtük a fejünket, hogy az eddig is túlspilázott csali kombinációkat hogyan lehet még ellenállhatatlanabbá tenni a már igen csak dörzsölt pontyok számára.
Pozitív beállítottságunkat az is próbára tette, hogy minden arra járó elmondta, hogy ma éjszakára hidegfrontot jósolnak és ez be fog tenni a sekély vízen horgászóknak, vagyis többek között nekünk is. De a mi elszántságunkat ez sem tudta derékba törni. Olyannyira, hogy én csak kivételes esetben iszom energiaitalt, de most úgy éreztem, hogy itt az ideje! Az utolsó éjszaka minden eldől! Ahogy beesteledett, szépen sorban el is indultak a kapások. A harmadik kapás után mindketten lehalkítottuk jelzőnket, mely addig a pontig a szigeten versenyzők számára idegtépően ordított, majd halkan és csendben elkezdtük egymás után húzni a halakat. Szinte 2 óra leforgása alatt megteltek a szákok, külön mérlegelést kellett kérnünk.
Majd történt egy fordulat: olyan szintre süllyedt a hőmérséklet, hogy még a thermo ruháinkban is érzékelhető volt, és egyik pillanatról a másikra teljesen megálltak a kapások. Andris rögtön megszólalt: „Na, erről beszéltek! Itt most végünk! A hideg miatt továbbállnak a halak!” De én már akkora lendületben voltam az addigi fogásoktól, hogy a kapástalanság ellenére is elkezdtem etetni és folytattam a csali kombinációk és dipelések tesztelését! Arra lettem figyelmes, hogy a szomszéd Halcapone Team egyik tagja, Szalay Árpi „átszambázik” hozzánk és felteszi a kérdést: „Nektek húzza? Mert nekünk teljesen megállt!”
Na, ettől még jobban összerogytunk! Nekik sem húzza! Baj lesz! Felvilágosítottuk a mi helyzetünkről is és mondtuk, próbálgassa ő is azokat a dolgokat, amit még ma este nem tett fel csaliként! Mi is ezt tesszük! Kicsit letörve ballagott vissza a helyükre és láttuk, hogy ő is tesztelgette a dipjeiket!
Majd egyszer csak megtört a kapástalanság! Rögtön Andrisék: „Mivel fogtad?” „AV1-es dip!”, mondtam. „Á, az csak véletlen, én tegnap próbáltam!” „Lehet, hogy próbáltad, de az tegnap volt, ma pedig már hideg van! Emlékezz, hogy egy Szerbiai versenyen már kihúzott minket a csávából az AV1-es vajkaramellás dip, és akkor is hideg volt! „Na jól van!”, mondta. Minden bot újracsalizva és bemártva az AV1-es dipbe… és mire a végére értünk a csalizásnak, már az első botok füstöltek is!
És ez így ment addig, mígnem újra mérlegelést kellett kérnünk! Na erre már „Halcapone” Árpi is felkapta a fejét és szaladt át, hogy mivel fogjátok, hogyan lehet ez? Mivel nekem nem megy a hazugság, nem is próbálkoztam vele, inkább a magam oldalára fordítottam a dolgokat:
- Van SBS AV1-es diped?
- Hogyne lenne!
- Akkor dipeld bele a csalid!
- Ne mondd már, hogy az a titok nyitja! Az előbb próbálkoztam édes dippel, epressel és hozzá sem ért! Akkor ezt miért húzná, hiszen ez is édes!
- Árpi! Higgy nekem és szaladj, dipeld be a bojlidat ebbe a dipbe! De nem szeretném, ha megelőznétek! :-)
Ezután hitetlen mosollyal, egyre gyorsabb léptekkel elindult a botjai felé! Majd egy perc elteltével már halottam is, hogy füstöl az egyik botjuk… majd a másik… és így tovább… Közben nekünk is folyamatosan kapásaink voltak. Megállás nélkül húzták a halak ezt a csalit! Annyit változtattunk, hogy a pasztaólomba készített pasztát is lelocsoltuk AV1-es dippel és miután jól átgyúrtuk, bepasztáztuk vele a bojlit és belegyúrtuk a paszatólomba, majd a pasztás csalit belemártottuk a dipbe! E kombináció vonzereje a verseny végéig kitartott és folyamatosan horog közelébe csábította a halakat! A következőképpen készítettük el a „bajnok” csali kombinációt:
De nem csak nekünk volt folyamatosan kapásunk, hanem az Halcapone Teamnek is! Majdhogynem veszélyesek lettek ránk, hiszen utolsó éjszaka még nálunk is több kapásuk volt! Egyetlen előnyünk, hogy nekünk darabosabb halak érkeztek, míg nekik kisebbek. Ennek köszönhetően az utolsó éjszaka termése 212 kg összsúlyú hal! Ez nem elírás! Még számunkra is megdöbbentő! 12 óra termése több mint 200 kg hal! E rendkívüli fogási eredménynek köszönhetően hatalmas izgalommal vártuk, hogy mit fogtak a többiek! Ha másnak, pl. Nitu bácsiéknak is ilyen jól ment, akkor lemaradtunk az első helyről… de bíztunk benne, hogy másnak nem sikerült ilyen eredményeket elérni! Az utolsó óra mérlegelésénél kiderült, hogy az A’la Carp Teamnek majd 80 kg-ot sikerült fognia! Ekkor bizonyosodtunk meg arról, hogy az előző eredményeket figyelembe véve a behozhatatlannak tűnő előnyt nem hogy behozni sikerült, de meg túlszárnyalni is!
Az eredményhirdetésnél derültek ki az adatok, melyek a következők voltak:
I. SBS SziKo Team - 896,4 kg, 349 db hal.
Ezt a csodálatos eredményt, azt gondoltam, nem lehet tovább fokozni, amikor Dérer István szavaiból kiderült, hogy a 349 darab hal a verseny időtartamát figyelembe véve világrekordnak számít! Így kétszeres bajnok és kétszeres világrekorder az SBS SziKo Team csapata!
Normál esetben itt lenne vége a történetnek, de szeretnék egy számomra nagyon fontos dolgot megosztani veletek, mely lehet tanulság mindannyiunk számára!
Az eredményhirdetés végén a Nitu bácsi odajött hozzám a magyarul beszélő csapattársával, és gratulált nekünk a rendkívüli fogási eredményünkhöz, majd azt kérdezte tőlem, hogy ahhoz képest, hogy több mint 60 éves, meg vagyok-e elégedve az ő horgászeredményével? Azt válaszoltam, hogy az a vágyam a horgászatban, hogy ennyi idősen így tudjak majd versenyezni Andrissal és Gyurkával, ahogyan ő helytállt most ezen a versenyen! Erre megveregette a vállam és kérte, hogy a két csapat készítsen egy közös fotót.
Írta: Kovács Zoltán
www.sbsbojli.hu
