A busa horgászata az utóbbi néhány évben egyre népszerűbb téma lett. Ennek legfőbb oka, hogy a nagy természetes vizeinkben, főként folyóinkban, sajnos egyre nagyobb létszámban fordulnak elő. A másik oka pedig, hogy egyre több ismert horgász próbál hasznos praktikákat és tanácsokat adni, hogy miként lehet e planktonevő halakat szabályosan horogra keríteni, így bárki számára megfoghatóvá váltak ezek a kitűnő sporthalak.
Évek óta horgászom rájuk én is céltudatosan, fogtam már sokat belőlük a Tiszán és a Dunán, de minden területnek megvan a specialitása és a maga specialistája. Ha ezt a lehető leghatékonyabban akarjuk csinálni, akkor olyan emberektől kell tanácsot, segítséget kérni, akik sok-sok éve művelik eredményesen.
Gondoltam egy merészet és országjáró körútra indultam, hogy felmérjem és bemutassam azokat a vízterületeket, ahol a legnagyobb számban található busa, és felkerestem azokat a helyi specialistákat, akik talán a legmagasabb színvonalon művelik a busa horgászatát.
Országjáró körutam a Visegrádi-öbölben kezdtem, amely a Duna folyóval van közvetlen kapcsolatban, de állóvíz jellegű. Itt nem más, mint Sipos Gábor kollégám és csapattársam volt a kalauzom, vagy mondhatnám úgy is, hogy a helyi szakértőm. Ő és Simon Zoli barátja nagyon sok busát kifogtak már itt és a nem túl távoli Pilismaróti-öbölben. Erről készült már film és írás is, amelyek a Haldorádó YouTube csatornán, illetve a Haldorádó horgászportálon megtekinthetők.
Információ a vízterületről
A Visegrádi-öböl a Duna jobb oldalán helyezkedik el, Visegrád közvetlen közelében. Közkedvelt kiránduló- és horgászhely. Ennek egyik oka a festői környezet, hiszen minden oldalról hegyek ölelik körbe a vizet, és meseszép látvány a vízpartról horgászat közben is látható fellegvár. A másik ok, hogy gazdag halállománnyal rendelkezik. A Fővárosi Horgászegyesületek Szövetségének kezelésében lévő öbölbe rendszeresen telepítenek pontyot, de igazából a Dunában élő keszegfélék, amurok és ragadozóhalak is előszeretettel tartózkodnak az öbölben. Na, és persze a busa, ami nagy számban él a Dunában, így ezen a vízterületen is. Az öböl vízszintjét a Duna mindenkori vízállása befolyásolja, így ez a tényező van legnagyobb hatással a halak kapókedvére is.
Csalogatóanyag és csali busára
A busa életmódját tekintve is különleges. Ez a szándékosan betelepített, de invazívvá vált hal ugyanis planktonevő. Ez annyit tesz, hogy úszás közben, a vízből speciális szűrőszervével kiszűri a zoo- és fitoplanktont. A horgászat szempontjából ez kulcsfontosságú, ugyanis csak úgy lehet a busát a horgászhelyünkre csábítani, ha olyan etetőanyagot dobunk be neki, amely valamelyest imitálja a természetes táplálékát.
Sipiék évek óta kergetik itt a busákat, így mára összeállt nekik az a csalogatóanyag, amely nagy gombócokba gyúrva kerül bevetésre. Ennek alkotóelemei:
- 3 csg Haldorádó TTX Extra őrölt
- 1 csg Haldorádó Top Method Feeder – Total Fish
Ennek az egyszerű keveréknek két fontos tulajdonsága van, amely e hal megfogásához elengedhetetlen. Az őrölt TTX vízben oldódás közben nagy felhőt képez, míg a Total Fish felelős azért, hogy a benne található hallisztnek köszönhetően a busa találjon fehérjeforrást, hiszen a plankton étrend jó része is fehérjedús eledel.
Felmerül a kérdés, hogy milyen csalival érdemes erre a halra horgászni? Nos, ebben az esetben a csali az maga az etetőanyag. Egyedül annyit kell tennünk, hogy a horgot olyan pozícióba kell helyezni, hogy a kosár tartalmának szívogatása közben az a busa szájába kerüljön. Erre a legmegfelelőbb a nagy felhajtóerejű technopufi. Ez különböző méretben használható, hiszen más-más méretű horoghoz más-más méretű golyócskára van szükség. A Haldorádó Feeder Pufi Szettben 4 különböző méretű technopufi van, különböző színekben. Busa horgászatánál elsősorban a sárga és a fehér színű változatok a jók, legalábbis ezen a vízterületen ezt tűzik legtöbbször a méretes horogra. A csali színének elvileg nem kéne, hogy legyen jelentősége, mégis tapasztaltunk különbséget: a zöld és kék közel sem adott annyi kapást, mint az élénkebb színek. Vagy ez csupán véletlen?
Felszerelés, végszerelék
Még mielőtt belemélyedünk a busahorgászatba, érdemes említést tenni a szükséges felszerelésről. Nos, ez talán a legegyszerűbb, legkevesebb cuccot igénylő horgászat, amelyben az elmúlt években részem volt. Sipivel mindössze 1-1 feederbotot, bottartó alkalmatosságot és kisszéket vittünk le a partra. Ennek oka, hogy itt nincs értelme semmit túlgondolni vagy túlvariálni. Nincs „B” terv. Van egyfajta kaja, egyfajta csali, egy bot és egy horog. Ennyi pont elég!
Az azonban fontos, hogy milyen is az a felszerelés! Mivel nagy és erős halakra horgászunk, nincs apelláta. Mind a botnak, mind a felszerelés többi elemének bivalyerősnek kell lennie!
Busázó felszerelésünk:
- bot: By Döme TEAM FEEDER Big River 360RXH
- orsó: By Döme TEAM FEEDER Long Cast 6500
- főzsinór: Power Pro 0,28 mm
Ez az összeállítás a legkeményebb tereppel és legvadabb halakkal is megbirkózik. Természetesen a végszereléket is ehhez kell idomítani, és úgy kell azt elkészíteni, hogy ne legyen gyenge pont!
Busázó végszerelékünk elemei:
- etetőkosár: Haldorádó Pellet Feeder Complete 40 g
- horogelőke: Haldorádó Braxx Pro 0,18 mm
- horog: Hayabusa K1 4-6 méretekben
Egyszerű, véghorgos fenekező végszerelék ez, amelyben semmi felesleges sallang nincs. A kosár a saját forgójával van alulról megütköztetve, így félfix jellegű az összeállítás. Többször láttam, hogy sokan kéthorgos módszerrel horgásznak busára, ám Sipi bevallása szerint az elmúlt évben már csak egy horoggal űzik ezt a technikát, ugyanis a halak 90%-a az alsó horgot veszi fel, így indokolatlanul csak bonyolítja a rendszert a felső horog.
Az előke hossza is fontos! Ennek hossza az 5 centiméterestől egészen 12-15 centiméteresig változhat attól függően, hogy a halak milyen közel úsznak a fenékhez. Mivel nagy halakra horgászunk, amelyek a ponttyal ellentétben nem „hajolnak le” a csaliért, egyértelmű, hogy minél nagyobbak a busák, annál magasabbra kell felengedni a horgot, hogy az a szájukba libbenhessen.
A horgászat menete
Vannak sokan, akik pontyozás során fognak 1-2 busát, ám e hal céltudatos horgászata egy külön tudomány. Ami azonos a sima feederhorgászattal, de nagyon pontosan érdemes ezt is művelni, ezért a főzsinórt be kell akasztani az orsó klipszébe a meghorgászandó távolságban. Sipiék ezen a helyen a 30-35 métert szokták vallatni.
Az orsó klipszébe ugyan beakasztottuk a zsinórt, de mindenképp meg kell jelölni a zsinórt, hogy a bedobás után azonnal ki is lehessen akasztani, mert ha kapás van, akkor az általában lendületes. Ha az első kirohanáskor nem tudunk engedni a halnak, akkor annak általában halvesztés a vége.
E technikának az a lényege, hogy 5-10 percenként dobni kell! Így aztán alapozó etetésnek túl sok értelme nincs, hiszen ilyen sűrű dobásokkal kerül be kaja bőven, főleg úgy, hogy itt a bevetendő gombóc közelebb áll egy jól megtermett narancs méretéhez, mintsem egy mandarinéhoz.
A tapasztalat azt mutatja, hogy legalább 1 órányi folyamatos dobálásra van szükség ahhoz, hogy a busák rátaláljanak az etetésre, ám, ha megjön az első, akkor már nyert ügyünk van. A kapások jellemzően 1-2 perccel a kosár becsobbanása után érkeznek, így folyamatosan résen kell lenni! Kapás esetén fontos, hogy jó nagyot be kell vágni ennek a halnak, hiszen a busa szája rendkívül csontos, kemény. Ha azonban átüti a nagy, erős horog, akkor már ritka a halvesztés.
Ha odaáll a busacsapat, azt több dolog is jelzi. A víz tetején látható fodrozódások, fordulások mellett a heves beleúszások is borzolhatják az idegeinket. Emellett a kosár süllyedése közben tapasztalható, hogy a mohó busák szinte rárabolnak a nagy gombócra és a süllyedés közben végig ütögetik. Valószínűsíthető, hogy a vízközt úszó busa észreveszi, majd leköveti a kaját, és a már fenék közelében oldódó gombócból szívogatja a felszálló szemcséket. Ezért is van gyorsan kapás! A busa fárasztása hatalmas élmény. Tulajdonképpen mindent bevet a szabadulás reményében. Nagyon jó sporthal, élmény a fárasztása.
A busahorgászat helyzete a Visegrádi- és Pilismaróti-öbölben
Országjáró körutam első helyszíne a Budapesthez legközelebb eső helyszín volt, de talán mindjárt elsőre sikerült a „busázás Mekkájába” belenyúlni. Sipos Gábor kollégámat – aki sokat horgászik ezen a Duna-szakaszon – kérdeztem, hogy mit lát, mennyire népszerű a busázás?
SG: A fent említett öblökben mi már legalább három éve próbálkozunk a busa céltudatos horgászatával. Ennek oka, hogy sokszor láttuk a helyiektől, hogy a pufival vagy más lebegő csalival kombinált horgaikat gyakorta vette fel busa. Ráadásul többször volt szerencsénk látni nagyon-nagyon sok planktonevő halat, így eltökéltük, hogy megfogjuk őket, szabályosan, sportszerűen. Elkezdtünk érdeklődni a téma iránt, és szép lassan csiszoltuk mind a technikát, mind az etetőanyagot, mire elértünk a mostani állapothoz.
DG: Szerinted többen horgásznak most busára, mint pár éve?
SG: Meggyőződésem, hogy sokkal többen. Egyrészt ma már elég sok témával kapcsolatos filmmel, írással találkozni a neten, és az sem elhanyagolható, hogy a parton látottakat is egyre többen kamatoztatják. Akik már láttak sikeres busahorgászatot, szinte biztos, hogy rápróbálnak, és a jó példa ragadós. Mára eljutottunk oda, hogy az öblökben többen horgásznak busára, mint más halra.
Az sem elhanyagolható szempont, hogy a busa Magyarországon invazív hal, így aztán tilos visszaengedni a vízbe. A kifogott halakat el kell vinni. Akik megtanulták megfelelően elkészíteni a busahúst, azok tudják, hogy van értékes része ennek az állatnak is, és lehet belőle kifejezetten finom ételeket készíteni.
DG: Mit gondolsz, mikor érdemes leginkább busára horgászni?
SG: A legjobb egyértelműen a késő nyártól késő őszig terjedő időszak, de láttam már busafogást februárban is, így szinte biztos, hogy tavasztól novemberig jól foghatók ezek a halak. Az biztos, hogy ezek a halak itt vannak, és látszólag sosem fogynak el. Aki szereti az izgalmas horgászatokat, azoknak csak ajánlani tudom, hogy látogassanak el ide és fogjanak minél több busát.
Tekintsd meg az erről készült videót is!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Takács Péter, Csapi Károly
Videó: Takács Péter
