A busa nem tartozik azon halak közé, amelyre célzottan horgásznak, ennek ellenére ahol sok van belőle, gyakran akad horogra. Ez általában a véletlen műve, és a horog csak ritkán van a hal szájában, inkább a testében akad meg. Pedig lehet célzottan, sportszerűen is busát fogni, még ha nem is olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Néhány publikációt olvastam is erről, de komolyabb anyagot még nem láttam róla, így Zolival belevetettük magunkat a busázás rejtelmeibe, hogy elkészítsünk egy különleges anyagot, amelyből Ti is meríthettek ötleteket.
Annak érdekében, hogy megértsük, miért is nehéz busát fogni szabályosan, először is meg kell ismerni e hal táplálkozási szokásait. A Busa (Hypophthalmichthys) eredeti élőhelye Kína, hazánkban nem őshonos. A 60-as években kezdték el betelepíteni a magyarországi folyókba, és nagyobb tavakba a pettyes és a fehér busát. A szakirodalom szerint hazánkban természetes módon nem, vagy csak jelentéktelen mennyiségben szaporodik, ennek ellenére számuk nem fogy, sőt, néha óriási mennyiségben jelenik meg egyes vízterületeken. A busa külső megjelenése rendkívül jellegzetes, nagytestű, feje testéhez képest nagy, széles, szemei az állcsúcs vonala alatt helyezkednek el. Szája felső állású, úszói jól fejlettek, farokúszója mélyen bemetszett. Speciális, szivacsos szűrőkészülékével kiszűri a víz baktérium és plankton tartalmát. Éppen emiatt káros a túlzott jelenléte, mert megeszi az ivadékhalak táplálékát. Nem őshonos halfaj, ezért fogását jogszabályban rögzített tilalom nem korlátozza, sőt mivel szaporodik is nálunk, inváziós halfajnak minősül, így a szabályosan megfogott egyedeket visszahelyezni sem szabad a vízbe.
Magával a hallal már régebben is többször találkoztam, hiszen a vízfelszín közelében úszkáló „szörnyetegek” könnyen észrevehetőek, ám horgászatán először 3 évvel ezelőtt gondolkodtam el. A Pilismaróti-öbölben ugyanis olyan mennyiségben láttam ezt a halat, ami meghökkentő volt. Szó szerint terítve volt az öböl a hatalmas halakkal. Sikerült is fogni egy kisebb példányt, de rá kellett jönnöm, hogy bizony mégsem olyan egyszerű ez, mint ahogy azt én gondoltam. A helyiekkel többször is beszélgettünk, ők említettek mesébe illő fogásokat teljesen hétköznapi szerelékkel, nekem mégsem jött össze, pedig Zoli barátommal próbálkoztunk derekasan. Tavaly több speciálisan busára készített etetőanyagot is kipróbáltunk, ám csak nem akart megtörni a jég. E hal horgászatára is igaz az, hogy kevés a jó technika, ha nincs hozzá meg a megfelelő hely, a jó etetőanyag vagy csali-felkínálási mód, de mindezek sem érnek semmit, ha a Duna közbeszól. A következőkben pontokba szedve mutatom be a mi módszerünket, amely már jó néhány busát adott idén!
Helyválasztás
Talán ez az egyik legfontosabb tényező, és erre biztos recept talán nincs is. A Pilismaróti-öbölben elég sok helyet sokféle vízmélységgel kipróbáltunk a parttól távol és közel is. Egyértelműen az tűnik a legjobbnak, ha a parthoz közel, 15-20 méterre pecázunk, ugyanis ezt könnyű megetetni. És mivel sokat, és viszonylag pontosan kell dobni, mindenképp célszerű kézzel, gombócolva etetni. A vízmélység tekintetében sem a nagyon mély víz, sem a túl sekély nem jó. Előbbivel az a gond, hogy a busa nem megy le szívesen olyan mélyre, ugyanis eredendően vízfelszíni hal, míg a második lehetőség azért nem szerencsés, mert méteres vízben szétugrik a raj, ha megakasztunk egyet közülük. Ezért mi a 2,5-5 méteres mélységet szoktuk választani. Ezt az etetőkosár süllyedéséből csak úgy nagyjából lehet meghatározni, de az éppen elég.
Alapozó etetés
Mivel a busa alapvetően planktonevő, joggal merül fel a kérdés, hogy mivel kell rá etetni? Nos, ebben az esetben nem megetetni kell a halat, csupán a horgászhelyre csábítani. Ehhez olyan jól felhőző kaja kell, amely főként a fenék közelében dolgozik, de azért van benne kevés felszálló szemcse is. Erre a célra a legjobb a TTX (kukoricapogácsa), Vad Ponty és Fluo Energy - Ördögűző 1:1:1 arányú keveréke felöntve egy egész flakon Fluo Flavor - Zöld Afrikával. Ez utóbbi olyan szép zöld felhőt csinál a vízben, ami a busát planktonfelhőre vagy algára emlékezteti, és elkezdi azt szívogatni. Az etetés másik fontos szerepe, hogy más halakat is a horgászhelyünkre csábít, amik tevékenysége szintén táplálékszerzésre ösztönzi a busát.
Etetőanyag
Mivel etetőkosaras technikával horgászunk, kell valami kaja abba is. Lehetne az alapkajával is dolgozni, azonban sokkal jobb, ha az Ördögűzőt önmagában, csak Fluo Flavor - Zöld Afrika adalékkal befestve gyúrjuk a kosárba. Ennek a kajának finom a szemcsemérete és felhőző képessége is magasan a legjobb, valamint jól is tart a kosárban. A cél, hogy legalább 5 percig oldódjon a gombóc, folyamatosan adva magából ki a felhőt. Az Ördögűző ezt tudja!
Végszerelék, csali
Általában, ha pl. pontyra horgászunk, a csali szerepe az, hogy a horgot bejuttassa a hal szájába. Nos, ennél a technikánál a csali maga az etetőkosár, ugyanis azt szívogatja a busa, és ezt kell kihasználni. Ezért is van két horog a végszereléken, mert így dupla esély van rá, hogy valamelyiket óhatatlanul felszippantja. A horogra elég 2-3 szem pufit tenni, ami megemeli a teljes előkét, amelynek maximális hossza 5 cm. Nem érdemes finomkodni, ugyanis a busa szája óriási. Minimum 6-os, öblös pontyozó horog játszik 16-os Braxx Pro fonott előkezsinórra kötve. A Haldorádó Feeder Pufi szettben több színű és méretű technopufi található, így a horgunk méretéhez könnyedén igazodhatunk a csalival.
A végszerelék úgy áll össze, hogy a főzsinórra egy hármas forgót (T forgó) kell kötni, majd ennek alsó részébe egy 18-as fonott zsinórt kb. 20 centi hosszban. Erre a fonott zsinórra kell felhúzni a kosarat, amely lehet rövidre vágott Pellet Feeder vagy akár Pellet Feeder Complete is. A fonott zsinórra alulra egy forgó vagy gyorskapocs kerül. Ebbe és a felső T-forgóba kerülnek a horogelőkék, és már kész is. Kicsit durva és szokatlan szerkó, de nagyon hatásos!
A horgászat menete
A horgásznapot alapozó etetéssel kell kezdeni, majd kezdődhet is a peca. Ne csüggedjünk, ha eleinte csak keszeg rángatja, előbb-utóbb meg kell, hogy jelenjen a busa. Az etetést folyamatosan művelni kell, félóránként 2-3 kétkezes gombóc kell ahhoz, hogy a busák észrevegyék a terített asztalt. Amennyiben mindent jól csinálunk, és jókor vagyunk jó helyen, óriási élményben lehet részünk, azonban az is előfordulhat, hogy egész nap nem fogunk egyetlen halat sem. Ezzel számolni kell! Azt azonban garantálom, ha megfogjátok sportszerűen az első busátokat, onnantól kezdve arra vártok majd, hogy mikor mehettek újra a vízpartra, olyan halra horgászni, amelyet addig csak távolról szemléltetek.
Írta: Sipos Gábor
Fotók: Simon Zoltán, Sipos Gábor, Haldorádó archívum, MOHOSZ rekordlista
