A Cralusso minden évben megrendezi már-már hagyományosnak mondható hétvégéjét a zsennyei horgásztavon, ahol szombaton a feederes versenyzőké, míg vasárnap a matchbotos horgászoké a terep. Ez a hétvége is alkalmat teremtett a Cralusso termékek használóinak arra, hogy tapasztalataikat, észrevételeiket megosszák a „feltalálóval”, Králik Karcsival. Szóba kerültek a jövőbeli fejlesztések, a srácok által javasolt módosítások, esetleges új irányvonalak, de természetesen a horgászaté volt a főszerep ezen a hétvégén is!
Jómagam is rajthoz álltam ezen a kétnapos versenyen mind a feederes, mind pedig a matchbotos mezőnyben, és ismét megállapítottam, hogy jó társaságban repül az idő, és azt is, hogy a zsennyei halak abnormálisan erősek, és bizony vannak területek, ahol még fejlődnöm kell. Újból rengeteg tanulsággal szolgált számomra ez a hétvége, amiért kifejezetten szeretek versenyezni. Már csak egy jó rakós botos versenyen szeretném majd kipróbálni magam itt, de addig elkezdem az erőnléti edzéseket, mert bizony vasárnap délutánra elfogytam.
Korábban már volt szerencsém részt venni itt egy versenyen, ezért már volt némi fogalmam a halakról, a vízről, így kicsit céltudatosabban készülődhettem. Azért írom, hogy csak fogalmam lehetett, mert ahhoz, hogy teljes biztonsággal tudjam, mit kell itt horgászni, sok-sok versenyre van még szükségem, bár gyanítom, még ekkor sem lehetek a tudás Szent Gráljának a birtokában. Ami az előkéket illeti, a legfinomabb is 10-es Cralusso Chinuból és 20-as Cralusso Hooklength Line zsinórból kötődött, és az orsómról is lekerültek erre a hétvégére a 18-as damilok. Az új feederes szabály értelmében, mely szerint a fonott előke használata tilos, még 25-ös Cralusso Fluorokarbon előkéből is kötöttem methodozáshoz rövid előkét. Bevallom, hogy mikor olvastam a tilalom bevezetését, kicsit megijedtem arra gondolva, hogy ezeket a brutális jószágokat hogyan tudom majd monofil előkével partra vontatni, de beszélve néhány barátommal, megnyugtattak többen is, hogy ők egyáltalán nem használnak fonottat a methodozáshoz, így nincs miért aggódnom. A biztonság kedvéért azért beszereztem belső gumizású Preston kosarakat, amelyek egyébként jól működtek 5 kg-os halakig. A nagyobbak kitépték a kosárból a gumit, mintha ott se lett volna. A matchbotos kupára a 16 grammos maximális úszóméretet feloldották, de ettől függetlenül maradtam a csúszóra szerelt 16 grammos Cralusso Arrow wagglernél és a 14 grammos Cralusso Pro Slidernél, amiből legközelebb a szél miatt lehet, hogy kelleni fog egy 16 grammos is. Az Arrow egyébként hosszúsága miatt rendkívül előnyös volt korábban is ezen a vízen, nem véletlenül használja itt a mezőny nagy része ezt a modellt. A damilt mélyre süllyeszti és stabilabb is a mély vízben, ráadásul igen jól dobható. Az orsóimra 22-es Cralusso Navigator damilokat csévéltem, emlékezve arra, hogy első alkalommal hogyan vicceltek meg a pontyok. A Navigator előnyei egyébként itt is kidomborodnak. A távolság pontos ismerete és a különböző jelölések által meghorgászható más-más etetés vagy csupán távolság kellő magabiztosságot ad, mikor váltani kényszerül az ember. Botokból is szigorítottam kicsit, úgy éreztem, tehetségemhez mérten felkészültem a megmérettetésre. Péntek délután érkezett meg Karcsi, hogy bepakolva a felszerelésemet egy autóval vágjunk neki a hosszú útnak.
Látva a cuccom, sokkot kapott, mert etetőanyagból és kukoricából két kartonnal készültem, ami még kevésnek is bizonyult. Később belátta, hogy nem túlzott ez a mennyiség, sőt, még vennem is kellett 6 kiló tápot a büfénél. Ügyesen belogisztikáztuk a felszerelésemet az autóba és a péntek délutáni erős autópálya-forgalomban elindultunk. Becsatlakozott még később Vadkerti Sanyi és Bereczki Pisti is, így négyfősre duzzadt Cralusso Kommandónk megállíthatatlanul robogott Zsennyére. Megérkezésünk után gyors fröccsözés és éjfélbe hajló beszélgetés vette kezdetét, megalapozva a másnapi korán kelést. Komáromi Levente (Levi) - aki jó ismerője a víznek, hiszen mondhatni a partján él - szerint a halak a korábbi versenyek tapasztalatából kiindulva a felszín közelében lesznek, vagy oda könnyen felcsalhatók, ami a feederes pecát esetleg megnehezíti, hiszen az extrém hosszú előkés vízközti peca nem egyszerű mutatvány, de matchboton akár parádés is lehet. Éjszaka én személy szerint remekül aludtam, a többiek nem vették elég komolyan a figyelmeztetésemet, hogy öt percük van elaludni, így kénytelenek voltak medvebrummogásra elaludni. Én szóltam! :)
A feederes horgászatra kora reggel kezdtük meg a felkészülést. Bekevertem a megszokott, bevált methodos keverékemet. Csúzlizni valóra is futotta még, hátha a hely adta lehetőséggel élve közelre is kicsalhatók a halak. A sorsolás most is flottul zajlott, én csodálom a szervezőket, hogy tudják kezelni a kiemelt helyek „kiemeletebbikjeit2 is, és nem zavarodnak bele a dologba. Nekem a saját két helyemet is nehéz követni, bár hagyományosan most is sikerült úgy sorsolnom, hogy ne kelljen sokat pakolnom a délutáni fordulóra. Szerencsére olyan szektorba kerültem délelőtt, ahol nem igazán volt kiemelt hely.
Egyenletes mély szakasz, ahol vagy kiáll a hal a mélybe, vagy feljön víz közé, vagy be kell hajigálni a bánatos messzeségbe. Legalábbis ezt az instrukciót kaptam a vizet jól ismerő cimboráktól. A horgászhely felmérése során 70 méterre egy a többihez képest sekélyebb részt véltem felfedezni, ahol 3, max. 4-es víz lehetett, szemben a másutt mért 5-6 m-es mélységgel. Tapasztalataim szerint - amit igaz, más bányatavakon szereztem - ebbe a mélységbe még le lehet húzni a halat, így ezt a távot vettem célba. Amennyire lehetett, pontosan horgásztam, aminek meg is lett az eredménye, 6 pontyot sikerült maradásra bírnom, igaz, az utolsó óra a közelgő vihar miatt csendesebb volt.
Hogy mennyire nem szabad egy versenyt még az utolsó pillanatokban sem feladni, arra Csóka „kicsi” Alex példája szolgált bizonyságul. Barátom a verseny ideje alatt mindössze kettő darab kárászt zsákmányolt, majd az utolsó 10 percben ütött meg egy 12 kg-os pikkelyest, amit mindössze 3 perc alatt kikormányozott a vízből. Csupán az utolsó órában vízközti szerelékkel bemákolt balinom 1 kg-ja biztosította számomra az elsőséget. (Szegény balint szerintem fejbe dobtam, mert a becsapódás pillanatában rabolt rá a kukoricára.) A délutáni fordulót egy frissítő zápor enyhítette, de csak rövid ideig. A kánikula aratott tovább. Nem ment egyszerűen a halfogás, pedig maradtam a szektoromban, csak két hellyel ültem arrébb.
A hetvenes táv itt is adott gyorsan 3 halat, majd csend következett. Makacsul kitartottam, ami hiba volt. A szomszédok kezdtek szépen felzárkózni, ráadásul igen sok halat vesztettek, ami azt jelentette, hogy ha nem találok ki valamit, lemaradok, mint a borravaló. A közeli etetésemre is rápróbáltam, de 20 perc tétlenség után feladtam. Nem lévén más választásom, egy erősebb bottal felgyűrtem az ingem ujját, és bementem cirka 100 méterre. Innen tudtam még 2 pontyot kihúzni, ami újból egyest ért. Kellett is a pont, mert a végelszámolásnál kiderült, hogy sok három pontot gyűjtött versenyzőtársam volt, akik között fogott súllyal bizony igen lemaradtam volna, ha például nincs az a balin az első fordulóban. Versenyen azonban nincsen HA, így a két egyesemmel sikerült, amire nem is számítottam, de nagyon örültem neki. Elfáradva, totál leizzadva pihegtem a verseny végén. A folyadékveszteséget 3 félliteres fröccsel tudtam csak pótolni, meg a hozzá csapódó kisfröccsökkel, és a finom brassói is jólesett, amit még kevés, Németh Attila jóvoltából felajánlott „aluflokkos” sültekkel is le kellett fojtani, így a röfögős vadkan újból ellátogatott a faházba, bár én ebből sem hallottam semmit, mert aludtam.
Kora reggel már újból zúgtak a fúrók, amelyek nélkül ekkora mennyiséget bekeverni szinte képtelenség. A matchbotos fordulóra sokan vízközti pecával készültek, amihez számomra elképesztő mennyiségű kaját kevertek. A 14-20 kg száraz kaja bekeverése itt nem extra. A sorsolásra újból nem panaszkodhattam, mert nem kellett sokat pakolnom, ráadásul délutánra egy kiemelt hely is jutott. Más kérdés, hogy pont ezt rontottam el, de erről mindjárt bővebben. Délelőtt a szektoromban Levi indított erősen, vízközti pecával sok nagytestűt akasztott „ű maga, egyedül”, és elegendőt tudott közülük megszákolni is, hogy hozza a szektort. Én a csúszó úszóval horgászva kettesre futottam be, aminek nagyon örültem, mert ettől függetlenül is élvezetes pecában volt részem. A vízből kiboruló, majd elsüvítő waggler látványa nekem mindennél többet ér. A slidernél ez különösen szép tud lenni.
Szerencsére tanulva a legutóbbi versenyből, már kellően erős bottal és szerelékkel vágtam neki a meccsnek. Délutánra kicsit már elfáradtam mind szellemileg, mind fizikailag. Szomszédom, Bognár Gyuszi vízközti pecával gyors egymásutánban fogott pár szép pontyot, ami engem is arra sarkallt, hogy menjek be én is utána. Mármint nem Gyuszit húzták be a pontyok, ami Zsennyén egyébként simán megtörténhetne, hanem a távolabbi területekre mentem be én is. A Navigátor damilokkal ez egyszerű volt, hiszen az új távot könnyen tudtam azonosítani az orsómra ragasztott kis matrica segítségével, és ha kellett, a többi botommal is gyorsan tudtam az új távolsághoz igazodni. A kajám azonban nem kifejezetten erre a stílusra lett összeállítva, és a szerelékem sem volt szerintem teljesen jól összerakva, ennek ellenére akasztgattam én is böszme jószágokat, amelyek közül keveset tudtam megfogni. Sok lemaradásom, szák előtt elmenő halam volt, ami idegileg felőrölt. Pontatlanná váltam, és nem koncentráltan, hanem dekoncentráltan horgásztam.
Ráadásul Gyuszi állandóan csörömpölt a bottal, amit a pontyok akartak feszt kirántani a tartóból, és hiába kértem, hogy fejezze be a horgászatot, vagy legalább horgot ne kössön már fel, nem hallgatott rám. :) Vigyorogva fárasztott tovább. Kész voltam, mint a matekházi. Minden csúzlim elszakadt, már csak egy maradt, mint a hegylakóban. Feladtam a vízközti pecát, és bementem sliderrel a jó ideje folyamatosan etetett területre. Jól tettem, csak későn. A pontyok ugyanis szépen ott voltak, és stabilabban lehetett őket fogni. Sajnos későn eszméltem fel, hogy jobb lett volna, ha nem a szomszéd után megyek, főleg ha nem arra készültem fel, így egy négyesre futotta a délutánból. A tanulságot elraktam a tarsolyomba a többi mellé, és gratuláltam a győzteseknek.
A Cralusso jóvoltából és a Fish Farmos srácoknak köszönhetően egy újabb színvonalas versenyen vehettem részt, ahol megállapítottam, hogy ezek a halak abnormálisak. Volt szerencsém már néhány pontyos versenyen részt venni, de amit itt művelnek a halak, az nem hétköznapi. Szerintem UFO-k tették ide le őket, vagy terminátorok, élő szövettel a fémvázon, kimeríthetetlen lítium elemekkel. Én, bevallom férfiasan, úgy elfáradtam, mint a kutya. Egy rakós versenyen lenne jó megküzdeni velük, bár kicsit félek. Addig is az erőnléti edzéseket megkezdem, hogy bírjam szuflával. A Cralusso nevében is köszönöm a vendéglátást, a többiek nevében is mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és jövőre is jövünk. A helyezetteknek gratulálok, megköszönve a sok segítséget, tanácsot, amivel elláttatok bennünket. Jövőre nem kell ennyire feltölteni a halakban az akkumulátort, fél gőzzel is elég lesz!
Polyák Csabio Csaba
