Újra nyár van, eljött a tavalyi, tiszotai horgászatunk folytatásának ideje. Nem titkolt célunk volt, hogy kipróbáljuk a Haldorádó Nagy Amur és az Amur L’amour termékcsaládok tagjait és halat is fogjunk velük. Tavalyi kis csapatunk bővült egy személlyel, Ágival, Gábor barátnőjével, így hárman vágtunk neki idén a horgásztúrának.
Az előkészületeket már elkezdtem egy éve, amikor is 60 kg száraz kukoricát kezdtem erjesztetni tejes vízben, vagy inkább vizes tejben, mindegy. A tél és tavasz folyamán kialakítottuk a táborhelyet, stéget építettünk a rendszeres olvasók körében már ismert, nyugat-szlovákiai öreg bányatavon, Tiszotán.
Hamar eltelt ez az egy év, újabb reményekkel vágtunk neki idei horgásztúránknak. A peca előtt néhány nappal már kimentünk egy barátommal, Tibivel éjszakai horgászatokra, hogy kitapasztaljuk, merre járnak a halak, mit ennének szívesen.
Egyik szombat este nagy reményekkel, elszántsággal érkeztünk a vízpartra kilenc óra tájékán. Addig minden rendben ment, amíg a felszerelés összeállításával és végszerelékeink elkészítésével foglalkoztunk, mert ott nem nagy a választási lehetőség, de amikor a csalizáshoz értünk…
Hát, mit ne mondjak, gondolkodóba estünk. Miből fűzzünk? Talán az új Hybrid pelletekből, vagy inkább a „régi” Red Tuning vagy Halibut Tuning pelletekből? Mindketten fűztük, amit jónak láttunk, mind a négy botra más csali került. Etetőkosarainkba azonban ugyanazt a bevált keveréket gyúrtuk: Haldorádó Feeder Master Amur L’amour és Nagy Amur etetőanyagok keverékét kevés Nagy Amur aromával bolondítva.
Haldorádó Feeder Master Nagy Amur
Illata enyhén fűszeres, fokhagymás, pörkölt magos jellegű, nem tudnám pontosan meghatározni. Nagy granulátum darabokat, zöld morzsákat, tigrismogyorót, roppantott kukoricát is tartalmaz, barnásvöröses színe van. Tovább tuningolhatjuk az ízében megegyező aromával és főtt, illetve erjesztett magokkal, pelletekkel.
Haldorádó Feeder Master Amur L’amour
Ez az etetőanyag is kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, de ebben darabosabb alkotóelemként csak roppantott kukoricát és tigrismogyorót találtam. Elsősorban erőteljes, kellemesen mentás, fűszeres illata és zöld színe kelti fel a halak érdeklődését.
Végszerelékeinket egy vonalba, a majdani, a túra alatti etetés helyére dobtuk. Az első hal nagyjából egy órán belül jelentkezett Tibinél lassú, húzós kapással, bevágás után kis ideig tartotta magát, majd elindult felénk. Amurra számítottunk. Amikor először megpillantottuk, összenéztünk, mert egy kölyökharcsa vergődött sértődötten a zsinór másik végén mind a 62 centiméterével. „Harcsát fogtam!”, mondta Tibi, meglepődve. Hamar megszákoltam, majd pontymatracra fektettük élete első harcsáját. Barátom hamar megbarátkozott a harcsakölyök gerebenfogaival, gyorsan néhány fényképet készítettem róluk, majd útjára engedtük a fiatal bajszost. A képek telefonnal készültek, a fényképezőgépemet babonából otthon hagytam, mondván, úgysem fogunk semmit! Hát, szerencsére nem így lett.
Újra felcsalizta horgát és nagyjából oda dobott, ahol addig horgászott. A következő kapás fél egy tájékán volt ismét Tibinél: rettenetesen vad, húzós kapást láthattunk, de a figyelmetlen horgász persze, hogy pont akkor nem kapcsolja be a nyeletőféket, amikor szükség lenne rá. A hal épphogy nem rántotta le a tartóról barátom bojlis botját, szerencsésen bevágott, de a hal csak ment tovább jó 10-15 másodpercen át a szoros féket húzva. Csak néztük a pörgő dobot, nem tudtunk mit tenni, de egyszer csak megállt, és már engedte húzni magát kifelé. Lassan lehetett zsinórt lopni, egyre közelebb ért hozzánk, de a fenék közelében maradt. Nehezen sikerült felszínre húzni, csak akkor szembesültünk vele, mekkora halról is van szó. Nagyon kicsi, 2-3 kg-os halakra tervezett merítőnk volt, ezért nem tudtam, hogyan fogjuk szákba terelni termetes vendégünket. Vízbe állva a pontymatraccal és a kicsi merítővel próbáltam a halat valahogy partra emelni. A hatalmas nyurgaponty feje épphogy belement a szákba, mikor megijedt és ugrott egyet előre, ami nekünk kedvezett, mert így magából szinte fánkot formázva ugrott be a merítőbe. Hamar pontymatracra fektettük a parton és lemértük. A mérleg 10,5 kg-ot mutatott a pontymatrac nélkül. Néhány fotó után szabadon engedtük ezt a nem mindennapi halat, ami nem mellesleg Tibor barátom legnagyobb eddig kifogott hala!
Elárulta, hogy egy szemet fűzött az Amur L’amour pelletből, azt vette fel mindkét hala. Nagyon megtetszett neki, maradt is ennél a csalinál mindkét botján, én pedig az addig használt Nagy Amuros Hybrid pelletnél az egyik boton, a másikon két szem Finom Pontypellet figyelt. Fél három tájékán hatalmas kapásom volt a Haldorádó Carp Master Nagy Amuros Hybrid pellettel csalizott szerelékre. Húzta a nyeletőt, ahogy bírta. Bevágás után a 3 librás bojlis bot perecben maradt a kezemben, és a hal még mindig távozni akart, de a fék nem engedett egy centi zsinórt sem. Rögtön a fékhez kaptam, de a 0,25 mm-es fluorocarbon előkém megunta a feszültséget és felmondta a szolgálatot. Ez a szakadás csakis az én hibám volt, bedobáskor csontra szoktam húzni a féket, hogy el ne vágja az ujjam a vékony fonott dobóelőke, csak épp e dobás után nem engedtem ki. Ez is hasonló méretű ponty lehetett, de ezt már nem tudjuk meg.
Szombat reggel érkeztek Gáborék az egyhetes horgásztúránkra. Édesapám kilenc óra előtt már előkészítette az autót és egy utánfutót a motyóm kihordására. Bizony, szükség volt rá, felszerelésem kitöltötte az összes helyet. Tíz óra körül megérkeztek barátaim a 230 km-es út után kicsit fáradtan, de lelkesen, és halat akartak fogni. Délután 5 órára már kész volt a tábor, minden a helyén, alapozó etetéshez készülődtünk, amikor is egy spori épp elénk, tőlünk 35-40 méterre húzta be szerelékeit. Szépen megkértük, hogy ne oda rakja le, hanem valahova arrébb, de sajnos csak kocsmanyelven tudott beszélni, és elég rosszul is hallott, így egy remek kis kiabálásba kezdett, különféle „érdekes” jelzőkkel tűzdelve, és még különböző beceneveket is kaptunk tőle… Mivel többen voltak, mint mi, és kicsit nagyobb darabok is voltak, éjjel nem horgásztunk, nem is etettünk.
A második nap délelőttjén tudtuk elhelyezni az alapozó etetést és a bóját. Alapnak kb. 10-12 kg etetőanyagot szórtam, ami kukoricadarából, erjesztett búzából, valamint tejes faragott kukoricából állt. Az etetőkosarainkba Haldorádó Feeder Master Nagy Amur és Amur L’amour elnevezésű etetőanyagok keveréke került Haldorádó Aroma Tuning Nagy Amur aromával tovább ízesítve. Ez egy rendkívül fogós, jól tapadó, de vízben könnyen oldódó amuros etetőanyag.
Haldorádó Feeder Master Aroma Tuning Nagy Amur
Egy rendkívül tömény, sűrű aromáról van szó, amelyet ha vízbe öntünk, nem oldódik fel egyből, hanem lesüllyed az edény aljára, és ott elterül. Kis kevergetés hatására már feloldódik. Felhasználási módját tekintve több dologra jó. Legjobb persze az eredeti céljára használni, az etetőanyagba keverni, de kiváló főtt magvak megízesítésére, pelletek dipelésére is.
Napközben nem számítottunk kapásra. Valamiért világosban nem ettek a halak, alig láttunk ugrani, fordulni halnak látszó élőlényt. Egy nagyobb etetést alakítottunk ki a parttól 40-45 méterre egy törés oldalán, ahol 2 méterről 3 méterre mélyül a víz, és ahol vékony iszappal borított kavicsos aljzat található. Erre csak erjesztett kukoricát szórtunk az első napokban, naponta 10-12 kg-ot egy 6-7 méter széles sávba. Egy másik etetést csináltunk a nádsziget mellé tiszta, kavicsos aljzatú részre, ide 5-6 kg erjesztett kukoricát etettünk naponta.
Haldorádó Carp Master Kukorica Tuning Amur L’amour és Nagy Amur
Eredményesen használható, tömény aromával rendelkező csali kukoricák, tigrismogyorók. Az illata megegyezik az ízével, megkóstoltam mindkettőt. Alapjában véve édeskés ízük van, de érezhető a menta és a friss ízek az Amur L’amournál, a fokhagyma, valamint a petrezselyem zöldje a Nagy Amurnál. A lucernának, valamint a sásnak nem tudom, milyen az íze, de lehet olyan is. :)
Az első halunk nem volt kapitális példány, egy másfél kilós tőponty kéredzkedett fényképezőgép elé a második nap estéjén, sötétedés után. Nagy Amur pelletre éhezett meg.
Haldorádó Feeder Master Red Tuning Pellet Nagy Amur
Az Amur L’amour pellet kistestvére a maga 12 mm-es átmérőjével. Szintén fúrt, barna csalizópellet. Vízben 1,5-2 óra alatt felpuhul, kisebb lesz. Nem hosszú távú csali, de az Amur L’amour pellet mellé érdemes belőle fűzni egy szemet. Ha így csaliztunk, hamarabb fogtunk halat, mint nélküle.
Halat alig-alig fogtunk az első napok során, nagyrészt nekem jött 1-2 ponty naponta, de azokat is csak éjjel fogtam. A negyedik napon gondoltunk arra, mi lenne, ha nem etetnénk tovább erjesztett kukoricával, hanem csak főtt kukoricával. Kihagytunk egy esti etetést, majd másnap reggel szórtam be az addigi etetés helyére 8-10 kg frissen főtt kukoricát. Ennek megdöbbentő eredménye lett. Dél körül, délután már láttunk az etetésen halakat mozgolódni, jó eredményre számítottunk. Akkor éjjel 3 db pontyot sikerült a Haldorádó termékekkel horogvégre keríteni 2,47 kg, 3,89 kg és 3,16 kg súlyban. Napközben továbbra is semmi, hiába tettünk fel bármilyen pelletet, kukoricát, lebegtetve, balanszírozva vagy egyszerűen a fenéken felkínálva, nem tudtunk kapást kicsikarni.
A reggeli etetés után sétált át hozzánk Zola, a halőr egy táskával. Fagyasztott halat hozott, hogy egy jó kis halászlevet készítsen. Örültünk az ötletnek, úgysem tudtuk, mit együnk ebédre, már pizzát akartunk rendelni. Barátunk elsietett a szükséges kellékekért, majd kis idő múltán már ott fortyogott a gyönyörű vörös halászlé a bográcsban. Ebéd után édesanyám kibiciklizett hozzánk, hozott frissen sült kuglófot desszertnek. Nem bírta megállni, hogy kifejezze horgászni nem tudásunkat, így egy 6 méteres spiccbotot ragadott, majd hamar fogott 4 darab vörösszárnyú keszeget. Lepipált minket, legalábbis darabszámban :). Meghívtuk vacsorára testvéremet, Zolit is, aki egy barátjával, Gáborral érkezett. Közben megjött Zola testvére is, így szép kis csapat gyűlt össze a vacsoraasztalhoz. Vagyis gyűlt volna, ha odafértünk volna, így a csapat egyik fele értékes nedűket fogyasztott vagy horgászott, a másik fele pedig ette az isteni halászlevet.
A délután folyamán már eléggé untuk a kapástalanságot, és nekiálltunk matchbotozni. Nagyjából 25-30 méterre a parttól találtunk egy dévér rajt, örömmel szedegettük a tenyeres halacskákat. Fél kilenc előtt úgy tűnt, a halak elmozdultak jobbra, ezért megpróbáltam utánuk dobni úszóval, de az már a másik stég előtt volt, ahol a bojlis készségeim voltak bevetve. Egy merítős kapást követően bevágtam, ugyanakkor a szomszéd stégen elkezdett sípolni a bal oldali kapásjelzőm! Rögtön arra gondoltam, hogy a matchbotos szerelékkel beleakadtam a bojlis zsinórjába. Hamar kicsévéltem a szereléket, de az üresen jött ki, zsinórt nem húzott magával, miközben a kapásjelző még mindig sípolt. Gábor az asztalnál ücsörgött, majd odafutott a bothoz, bevágott, és örömmel nyugtázta, hogy megvan a tettes. Odasiettem, átvettem kezéből a botomat és elkezdődött a fárasztás. A Haldorádó Carp Master Halibut Tuning Amur L’amour és Nagy Amur szendvicsre kapó halam elég jól tartotta magát, lassan úszott felém, nagy súlyt éreztem a zsinór másik végén. Arra gyanakodtam, hogy összeszedett egy csomó hínárt, és azzal együtt húzom, azért jön ilyen lassan, nehézkesen. Lassan a stég elé ért, megpillantottuk: mindannyian meglepődtünk, mekkora amur küzd a horgon! Hamar kilazítottam az orsóm fékjét, heves kirohanásra számítottam, ami nem is maradt el.
Már jó ideje fárasztottam, de nem látszott rajta a fáradtság, még mindig ugyanolyan hatalmas erővel tört ki, mint az első kirohanásakor. Nagyjából 20 perc küzdelem után már felfeküdt a víz tetejére, mint aki rettenetesen elfáradt. Óvatosan a mozdulatlan merítő fölé akartam húzni, de a stégen valamelyikünk megmozdult, ettől az amur megijedt, és újabb vad kirohanással borzolta a kedélyeket. A következő próbálkozás már sikerrel járt, halam 20:54-kor, nagyjából 25 perces küzdelem után a merítőhálóba siklott. Csak ekkor látszott igazán, hogy mekkora hallal van dolgunk. Hamar letettem a botot a tartóra, uszonyos barátomat kiemeltem a vízből és a pontymatracra fektettem. Kiszabadítottam a horgot a szájából, majd megcsodáltam ellenfelemet. Hamar lemértük, 12,25 kg-ot mutatott a digitális mérleg kijelzője a pontymatrac nélkül. Ági hamar készített rólunk néhány fotót, majd újra pontymatracra és vízbe helyeztem a hatalmas amurt. Gyönyörű, hibátlan hal tátogott fáradtan a vízben, tíz percig kellett pihentetni, mozgatni előre-hátra, mire magától elúszott a 100 centiméteres óriás. Hatalmas élmény volt kifogni, majd visszaengedni az eddigi legnagyobb amuromat, és ezt e remek pelletek révén a Haldorádónak, valamint Döme Gábornak köszönhetem!
A felszerelésről: Dam Quick Stick Carp SLR 3,90 m-es, 3 librás bojlis botokat használtam Banax Helicon 5600NF típusú 80-as nyeletőfékes orsókkal, dobjaikon Daiwa Infinity Duo 14 lb 0,31-es monofil főzsinór 0,16-os fonott dobóelőkével. A végszerelékek készítésekor igyekszem mindig az egyszerűségre törekedni, így tettem most is. A végszerelékem 25 g-os hosszú szárú gubancgátlós etetőkosárból, 0,25 mm-es Dam Tectan fluorocarbon előkezsinórból vagy 0,08 mm-es fonott horogelőkéből - amiket forgókapocsba kötöttem -, valamint egy 5-ös Fox Arma Point Teflon SSBP horogból (kisebb csalikhoz, pl. kukoricás szendvicsekhez) vagy 4-es Korda Hybrid Wide Gape horogból (nagyobb csalikhoz, pl. pelletekhez) állt. A horgokról érdemes megjegyezni, hogy rendkívül jó a hegykiképzésük, rettentő éles, tapadós hegyük van, és ezt meg is őrzik hosszú időn át. Egész héten egy-egy horoggal horgásztam kavicsos aljzaton, halakat is fogtam velük, és még mindig elég élesek voltak ahhoz, hogy ne érezzem szükségét a cserének.
Haldorádó Carp Master Halibut Tuning Pellet Amur L’amour
16 mm átmérőjű hengeres, sötétzöldes-barnás színű fúrt csalizópellet. Hajszálelőkére fűzve sokat kibír, akár 8-10 órát is vízhőmérséklettől függően, ha nem csipkedik a halak. Közben felpuhul, veszít a nagyságából.
Gyorsan újracsaliztam, majd megpróbáltam oda dobni a kosarat, ahol addig horgásztam. Éjjel 1:02-kor ejtős kapásra ébredtem, ami átment lassan húzósba. A cipzárt alig találtam a sátor ajtaján, olyan izgatott lettem. Sikerült kinyitnom, kiugrottam a sátorból, de a hálózsákból nem sikerült teljesen kibújnom, ezért rögtön dobtam egy hasast, majdnem lebukfencezve a stéghez vezető lépcsőn… Nagy nehezen kimásztam belőle, lerohantam a stégre, de akkora lendületem lett, hogy kis híján túlfutottam, csobbantam volna a vízbe. Röpke két perc alatt megtettem azt a nehéz 15 métert, és végre bevághattam. :)
Megvolt a hal, szépen úszott felénk, amurra gyanakodtunk. Igazunk lett, egy, az előzőnél kisebb torpedó rohangált a zsinór végén. Alig két perc alatt szákba tereltem, feljegyeztük az adatait, majd elengedtem a 6,82 kg-os amurt.
Reggelig egy-egy pontyot fogtunk Gáborral, köztük a túra legnagyobb pontyát, amit nekem sikerült szákba terelnem.
Az utolsó teljes napon, csütörtökön megfőztük a túra utolsó adag kukoricáját, majd beszórtam az etetésre. Napközben fürödtünk eleget, ezenkívül nem nagyon volt mit csinálni. Mint minden naplementekor, most is újracsaliztunk, behúztuk a végszerelékeket az etetésre vagy annak környékére, majd bizakodva vártuk a halakat. Az utolsó éjszaka csak egy halat sikerült fognom, egy 4,72 kg-os potykát, ami a túránk utolsó hala is lett.
Összesen 8 db pontyot és 2 db amurt, tehát 10 db halat fogtunk 49,01 kg összsúlyban 4,901 kg-os átlagsúllyal 5 nap és 4 éjszaka alatt. A legnagyobb halunk egy 12,25 kg-os amur lett, a legnagyobb pontyunk pedig 5,80 kg súlyúra nőtt.
Az etetőanyagok, valamint pelletek jelesre vizsgáztak ezen az öreg bányatavon, felülmúltunk minden horgászt azokon a napok. Bátran merem ajánlani ezeket a termékeket minden halat fogni szerető horgásztársamnak, nem először bizonyították fogósságukat!
Néhány halunk:
Köszönjük Zolának a remek halászlevet, testvéremnek, Zolinak a „szerencsehozást”, Gábornak a szákolásokat és az amurnak, hogy fényképezőgép elé vonult. Ennyi volt a 2009-es tiszotai túránk, jövőre újra támadunk!
Hajdu Tamás (matchuszo)
Fotó: Makrai Ágnes, Varga Gábor (gabesz469), Hajdu Tamás
