A hatalmas Balaton az év bármely időszakában tartogat meglepetéseket, mindig tud újat mutatni az őt ismerő horgászoknak is. Többször próbálkoztam már késő ősszel is Európa egyik legnagyobb állóvízén, de látványos fogásokkal eddig nem büszkélkedhettem. Nemrég azonban olyan élményekben volt részem Szári Zsolt társaságában, amelyeket sokáig fogunk még emlegetni!
Ősz nemcsak az egyik legeredményesebb évszak a horgászat szempontjából, hanem a kiállítások időszaka is. Két rangos rendezvény is ekkor kerül megrendezésre, amelyeken minden évben részt veszünk mi is, és sok olyan régi kedves baráttal, ismerőssel találkozom, akikkel év közben nincs lehetőség.
Szári Zsolttal, gyermekkori jó ismerősömmel és horgászbarátommal is így futottam össze a HorgászShow-n. Mióta a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója lett, nagy fába vágta a fejszéjét. Balatoni ember lévén együtt él, együtt lélegzik a nagy tóval, tudja, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy európai hírű horgászturisztikai központtá fejlessze. Ez a munka teljes embert kíván és nem ér véget 16:00 órakor, így talán soha nem horgászott még olyan keveset, mint ebben az évben, de mindez nem jelenti azt, hogy nem tudja, mi történik a tavon! Amikor a HorgászShow-n találkoztunk, addig nyaggattam, amíg rávettem, hogy a következő héten együtt horgásszunk. Persze nem volt nehéz a békát tónak ugrasztani, de számos bizonytalansági tényező befolyásolta közös horgászatunkat, amelyek közül csupán egyet említenék: időjárás.
A horgászatunkat megelőző, majd az azt követő napokban nem lehetett vízre szállni a méteres hullámok miatt! Így hihetetlenül szerencsésen azt az egy napot tudtuk kiválasztani, amely ideális volt a csónakos kereső pontyhorgászatra. Miért csónakból? Mert az őszi időszakban a hűlő és egyre tisztább, sekély parti zónát elhagyják a halak. A nappali órákban akár több száz méterre is eltávolodnak a parttól, de az éjszaka leple alatt is már csak nagyon kevés helyen térnek vissza partról elérhető dobótávolságba. Így a feladatunk látszólag egyszerű volt, csónakba ülve meg kellett keresni a pontyokat!
A vándorló pontycsapatok felfedezésének legjobb módja a pontyugrások megfigyelése volt. A fonyódi kikötőben szálltunk vízre és innen több kilométer megtétele után fedeztük fel az első, majd második és sokadik pontyugrást. Zsolt máris egyértelművé tette, hogy jó helyen járunk, azonnal meg kellett állnunk! A csendes csónakrögzítés után vendéglátóm úszós készséggel, míg én feederrel vettem üldözőbe a halakat. Zsolt bedobott az úszója köré kettő marék csemegekukoricát, míg én minden előzetes etetés nélkül az egyik végszerelékemet jobbra, a másikat balra - eltérő távolságba - dobtam be. Talán még 10 perc sem telt el, amikor kapásom lett. Nem sok idő múlva Zsolt is bevágott, így egyszerre fárasztottunk mindketten. A két hal fárasztása közben kapás érkezett a másik szerelékemre is. „Hová kerültünk?”, fakadt ki belőlem a felgyorsult események láttán. Hát igen, ha a helyválasztás olyan jól sikerül, mint nekünk elsőre, és olyan finomságokkal kínáljuk meg a halakat, amelyeknek nem tudnak ellenállni, akkor bizony máris egy örömpecába csöppenhetünk.
Ha jól számolom, az első helyen alig egy óra leforgása alatt 7 db pontyot sikerült fogni. Utána azonban nagy lett a csend! A csörgés-zörgés nem tett jót a halaknak, illetve a csapat megállíthatatlanul haladt tovább, amelyet az egyre távolodó pontyugrások jeleztek. Egy óra tétlen várakozást követően utánuk eredtünk, és láss csodát, már a második dobás újfent kapást eredményezett.
A horgászat későbbi stratégiája nagyon egyszerűnek bizonyult: 30 perc kapástalanság után helyet váltottunk. Ha jó irányba mozdultunk, már az első dobások valamelyike kapást eredményezett! Talán a feederezés a nagyobb dobótávolság és a meghorgászható nagyobb terület miatt eredményesebbnek bizonyult, mint az úszózás, de így sem volt okunk panaszra. Sötétedésig - amely ősszel már 16 óra után megkezdődik -, közel 30 darab pontyot fogtunk meg és engedtünk vissza a Balatonba, amely még egy intenzíven telepített halastavon is szép eredménynek számítana!
Közben természetesen folyamatosan forgott a kamera is, és Takács Péter kollégám az idő rövidsége és a folyamatosan imbolygó csónak ellenére olyan páratlan felvételeket tudott készíteni, amelyeket a végén tátott szájjal néztünk. Sikerült a feeder végszerelékem körül úszkáló pontyokat megörökíteni, sőt az egyik kapását élőben felvenni! Ezek a páratlan felvételek és az a sok hasznos információ, amelyek horgászat közben elhangzanak, joggal emelik a „Vadvízi kalandok” c. sorozatom ékkövévé ezt az epizódot. Kattintsatok a lejátszó gombra és élvezzétek a hatalmas Balatonon zajló, a horgászok vérét felpezsdítő eseményeket!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly
Videó: Takács Péter
