Vadvízi kalandok 6. rész - Balatoni pontyok feederrel

2010-12-15

Az ország nagy természetes állóvizeit végigjárva a sorból kihagyhatatlan a legnagyobb, amely nem más, mint a Balaton. A „magyar tenger” nem ismeretlen számomra, hiszen az évek (évtizedek) folyamán sok eredményes horgászatban volt részem a Balaton-parton, stégen vagy csónakban ülve, amelyről számos filmem és írásom tanúskodik. Ősszel kapóra jött egy régi kedves ismerősöm, Szári Zsolt meghívása. Willy a Balaton déli partján (alig néhány méterre a víztől), Fonyódon él. Nagyon jól ismeri a nagy tavat és eredményesen űzi a benne élő halakat. Ő volt a házigazdája a nyáron sikeresen lebonyolított „3H - Haldorádó Halaton Hétvége” rendezvénynek is. Akkor sajnos nem tudtam eleget tenni szívélyes meghívásának, most azonban már ki nem hagytam volna!

Szári Zsolt és a Balaton

Vendéglátóm, Szári Zsolt a Balaton kiváló ismerője. Ő azonban nem „egyszerű” horgász, aki csupán a Balaton partján él. Viszonya a vízhez és az abban élő halakhoz egészen különleges, amely írói tevékenységében testesül meg. Munkásságának néhány morzsája az oldalunkon is tetten érhető, de aki rendszeresen szeretne vele találkozni, az Eurohorgász magazint olvasva minden hónapban megteheti. Willy páratlan tehetségű horgász, halász és író, akinek az egyik legszebb munkája az Árnyékok a vízen c. könyv. Annyira szépen, ízesen és egyéni stílusban ír nagy szerelméről, a Balatonról, hogy aki elolvassa sorait, máris a vízparton érezheti magát. Zsolti remek horgász is! Mi legalább 20 éve ismerjük már egymást, sok közös versenyen vettünk részt, ahol egyszer ő, máskor pedig én bizonyultam jobbnak. Zsolti az úszós horgászmódszerek mestere, így a nagy tavon is főként ezzel (az általa kifejlesztett speciális technikával) veszi üldözőbe a halakat. Sokat beszélgettünk nyáron, majd az ősz közeledtével is, amikor nem egyszer megemlítette: „Gabikám, próbáld már ki a mi környékünket is, mit tudnál fogni feederrel?”. Erre legalább olyan kíváncsi voltam én is, így „nem volt nehéz a békát tónak ugrasztani”.

Vendéglátóm, Szári Zsolt (bal oldalon) a Balaton kiváló ismerője

A horgásztúra időpontjának kiválasztása

Aki horgászott már a Balatonon, tudja jól, hogy itt egy viszonylag enyhe szél is olyan nagy hullámzást korbácsol a tó felszínére, amely során (az erőteljes hullámverés következtében) még a tópart is megközelíthetetlenné válik. Mivel eléggé elfoglalt vagyok, ezért szigorú időbeosztás szerint élem életem, így nagyon nehéz volt olyan időpontot találni, amely jó nekem, jó Zsoltinak és még az időjárás is lehetővé teszi a horgászatot. Tulajdonképpen mindketten tudtuk (amit nagyon nem szeretek, de itt nem volt más lehetőség), hogy kockáztatni kell. Azaz amikor mindkettőnknek jó, menni kell, aztán vagy tudunk horgászni, vagy nem…! Ez az időpont szeptember közepére esett. Az időjárás jónak, míg a széljárás kiszámíthatatlannak bizonyult… Amikor megérkeztünk, félelmünk be is igazolódott. Erőteljes, egyre fokozódó erejű északias szél fogadott minket méteres hullámokkal…

A helyszín Fonyód, szemben a Badacsony. A Balatonon a legkisebb légmozgás is hatalmas hullámzást generálhat

A horgászhely kiválasztása

Fonyód térsége horgászati szempontból talán az egyik legígéretesebb része a Balaton déli partjának. Itt van egy olyan, kb. 200 hektár alapterületű márgás, anyagos terület, amely rendkívül sok természetes táplálékot (főként apró vándorkagylót) rejt, ami mágnesként vonzza a környék halait, legfőképpen a pontyokat. Az úgynevezett „Fonyódi akadó” híres pontyos pálya. Talán nem kell hosszasan ecsetelni, hogy elhiggyétek, de olyan „csodacsali” még nem létezik, amely egy 77 kilométer hosszú, 595 km² vízterületű tavon bárhol a horgászhelyünk közelébe csalja a halakat. Mint ahogy a „Vadvízi kalandok” eddigi részeiben is nyomon követhető volt, a jó helyválasztás fél siker!

A parttól 200 méterre található horgászstégen foglaltam helyet

Talán emlékeztek rá, hogy a 3H - Haldorádó Halaton Hétvége horgászversenyen a parton ülők is fogtak néhány pontyot. Így az egyik lehetséges horgászhely ez volt. A másik a parttól kb. 200 méterre felállított horgászstégek egyike, amely ott tartózkodásunk során szabad volt. Zsolt öreg barátja horgászta ezt időnként, kisebb-nagyobb sikerrel. A harmadik lehetséges hely Willy „titkos helye”, amely a parttól messze, csak csónakból közelíthető meg. A halfogás itt volt garantált, de a változékony, szeles időjárás miatt itt volt a legnagyobb a kockázat is. Zsolt rám bízta a választást… Rövid tanakodás után a vízben álló stéget választottam. Ez mégis messzebb volt a parttól, de nem olyan messze, hogy ne lehessen gyorsan kimenekülni, ha feltámad a szél. A horgászhely gazdája nyár vége óta nem gondozta, etetette helyét, de Zsolt megnyugtatott, hogy a környéken van hal. Ha kedvükre való, finom falatokkal kedveskedünk nekik, egyetlen nap is elegendő, hogy akár több pontyot is a horgászhely közelébe csalogassunk. A stég a maga 2 x 2 méteres alapterületével nem nevezhető táncparkettnek, de a horgászatra tökéletesen megfelelt.

Az első próba

A megérkezésem napján csak délután tudtunk vízre szállni. Az erőteljes hullámzás és a viharjelzés figyelmeztetett arra minket, hogy még várni kell! Talán 3-4 óránk maradt a sötétedésig, de Zsolt biztatott, hogy ez is elég lesz! Nagyon bíztam benne, hiszen ő ismeri a tavat. Beetettünk, majd vártuk a halakat. A naplementében gyönyörködtünk éppen, amikor az első botspicc-görbítős vendég horogra akadt. Rövid, de annál hevesebb küzdelem végén a pontymatracon pihent az első balatoni pontyom! „Ugye, megmondtam!”, nyugtázta Zsolti elégedetten. Megvallom őszintén, én is nagyon örültem neki, hiszen a Balatonból pontyot fogni mindig óriási élmény! Vendéglátóm javaslatára sötétedés után, mielőtt elhagytuk a vizet, ismét beetettünk.

… főleg, ha még halat is fog az ember! Az első pontyom szürkületben érkezett

Folytatás másnap

Éppen csak világosodott, de mi már a kikötőben pakolásztunk, amikor megérkezett és csatlakozott a csapathoz operatőrünk, Takács Peti is, hogy megörökítse a nap eseményeit.

Éppen csak világosodott, de másnap reggel mi már a vízen voltunk

Az első és legfontosabb teendőnk az alapozó etetés elvégzése volt. A stég előtt (45-50 méterre) található bója jobb oldalára kizárólag főtt és áztatott takarmánykukorica, míg a bal oldalára vegyes Ponty Pellet Mix került. Miért nem kevertük össze mindezt? Mert kíváncsiak voltunk rá, hogy a különböző finomságokra miként reagálnak a halak?! Titkon abban bíztunk, hogy a még szelektálni is tudjuk a halakat.

A bója bal oldalára vegyes Ponty Pellet Mix …

… a jobb oldalára pedig takarmánykukorica került

Már az alapozó etetéssel is próbáltuk szelektálni a halakat

Csalogatóanyagok kiválasztása

Az eddigi sikeres vadvízi horgászatok tapasztalatai alapján és az egyre hidegebb, kb. 16-17 Celsius-fok hőmérsékletű vizet alapul véve két különböző kosaras keveréket állítottam össze:

keverék: 1 kg Haldorádó Nagy Ponty etetőanyag + 50 ml Aroma Tuning Nagy Ponty + 1 marék főtt takarmánykukorica (amellyel etetettem)
keverék: 1 kg Haldorádó Pelletes Fekete etetőanyag + 125 ml CSL Tuning hideg vízi aroma Tenger Kincse

Köztudott, hogy a Balatonban is sok fehérhal (bodorka és dévérkeszeg) él, amelyek megkeserítik a pontyhorgászok életét. Nos, kiderült, hogy a valamikori mesés fehérhal-állomány már a múlté. Van keszeg bőven, de közel sem olyan zavaró mennyiségben, mint régen. Ennek ellenére, ha biztosra akarunk menni, akkor használjunk (egész évben!) CSL adalékkal kevert etetőanyagot, amelyre nem szívesen ugranak rá a keszegek, míg a pontyot mágnesként vonzza. Ezért is került ilyen sok CSL Tuning aroma a mindössze 1 kiló Pelletes Feketéhez. Ráadásul mindkét keveréket a szokásosnál ragacsosabbra gyúrtam, hogy lassabban oldódva még tovább ellenálljon az apróságok támadásainak, több jusson a később érkező pontyoknak. Mindez olyan jól sikerült, hogy egyetlen dévért sem fogtam a két nap alatt!

Az általam használt két különböző kosaras keverék alkotóelemei

Mi került a horogra?

Több különböző csalikombinációt próbáltam, de ezek közül mindössze kettő adott értékelhető mennyiségű halat:

csalikombináció: 3 szem Haldorádó Nagy Ponty kukorica + sárga lebegőszivacs, amely kikönnyítette és felemelte a csalit.
Ezt a csalit a Nagy Ponty etetőanyaggal vetettem be.

https://image-live1.haldorado.eu/irasok/vadvizi-kalandok-6-resz-balatoni-pontyok-feederrel_94476_2_0x0.jpg 1024 768
A Haldorádó Nagy Ponty kukorica sokszor kihúzott már a bajból

https://image-live2.haldorado.eu/irasok/vadvizi-kalandok-6-resz-balatoni-pontyok-feederrel_94477_2_0x0.jpg 716 768
Meglebegtetve most is kelendő volt
csalikombináció: Haldorádó Nagy Ponty Red Tuning 12 mm-es fúrt pellet + Magyar Betyár Hybrid Maxi Pop Up pellet, amely felemelte a csalit.
Ezt a csalit a Pelletes Fekete etetőanyaggal vetettem be.

Többfajta pellettel is próbálkoztam mindkét horgásznapon, de érdekes módon ez - a látszólag össze nem illő páros - adta a legtöbb és legnagyobb halat. Többször tapasztaltam, hogy az édes és büdös vagy egymástól eltérő fűszeres ízek és aromák egymással kombinálva kiemelkedő fogásokat eredményezhetnek bizonyos időszakokban és helyeken. Próbáltam a horgászat után több tavon is a második (Balatonon bevált) csalikombinációt, de egyetlen halat sem tudtam vele fogni… itt meg ez kellett a pontyoknak. Hát ezért is kell folyamatosan kísérletezni, próbálkozni!

A Red Tuning Pellet a Hybrid Maxi Pop Up pellettel kombinálva verhetetlennek bizonyult!

A Hybrid Maxi Pop Up pelletnek olyan nagy a felhajtóereje, hogy felemeli a nehéz fúrt pellet is. Csak a horog súlya tartja a fenéken a csalikombinációt. Ez egy könnyen megszerezhető ínyencfalat a pontyoknak

Felszerelés összeállítása

Érdemes pár szót szólni az alkalmazott felszerelésről is!

Botjaim: Spro Pellet Feeder 360H és 390H feedereket használtam zöld és piros rezgőspiccekkel.
Orsóim: Spro Incognito LCS 855 nyeletőfékes orsók voltak mindét botomon.
Főzsinórom: Mindkét orsó dobjára Haldorádó Feeder Master Pellet Line 0,22 mm vastag monofil főzsinórt csévéltem.
Végszerelékem: A bot kétszeres hosszának megfelelő fonott dobóelőke zsinór, amely 0,15 mm vastag Power Pro fonott zsinór volt mindkét boton. Ezen csúszott a 35 grammos, szinterezett (némi átalakításon átesett), gubancgátló csővel ellátott bordás etetőkosár. A zsinór végét egy 10-es méretű FOX bojlis forgóba kötöttem. A forgó végére egy FOX Flexibilis gumigolyó ütközőt húztam. A horogelőke Sufix Feeder Braid 0,12 mm, hossza 10 cm. A horog: Gamakatsu G-Carp Method 4-es méretű. A kosár maximum 40-50 centit csúszott, felülről egy Cralusso gumiütközővel ütköztettem meg.

Az első kapások

Talán jó egy óra telt el, amikor az első halat megakasztottam, amely egy hibátlan, 2,54 kilós tőponty volt. Őt követte újabb 1 órán belül egy szűk 3 kilós. Az etetéstől számítva talán 2-2,5 óra múlva a pelletes etetésen is kapásom volt. Az a hal, amely itt elsőként horgomra került (ráadásul nem is volt kicsi), a szákolás előtti pillanatban lemaradt… Sajnos ilyen is van!

A folytatás

Dél körül magamra hagyott Karesz és kihajózott az ebédért. Petivel ültünk a stégen, éppen a spicceket vette - szuggerálta, hogy éppen akkor görbüljön meg - és lám, nem hiába, mert egy nagyon gyors, nagyon határozott botgörbítős kapásra vághattam be! A megakasztott hal jó 10 métert lerántott az orsóról és kőkeményen küzdött az életéért. Nem sejthette, hogy csak egy fotó erejéig akarok vele megismerkedni. Örömöm határtalan volt, hiszen egy 4,7 kg súlyú, csodálatos, horgot még soha nem látott tőpontyot segíthettem a stégre.

Ahogy telt az idő, úgy lett egyre érdekesebb a pellet a pontyok számára

Ráadásul nem is az apraja barátkozott vele

A nap legnagyobb hala

Az igazán nagy durranás, pontosabban a nap legnagyobb hala ezután érkezett! Ismét a pellettel csalizott horog tetszett meg egy feltűnően vaskos, nagyon erős „golyó” tükörpontynak. Amikor Karcsi megszákolta és kiemelte, csak annyit mondott csendesen: „ez több mint 5 kiló!”. Igaza lett, ugyanis a mérleg 6,2 kg-ot mutatott!

A nap értékelése

A nap folyamán összesen 10 pontyot akasztottam, ebből 9 db-ot meg is fogtam. A 10 halból 8 pellet csalit, míg az első kettő kukoricát vett fel. Amikor már túl voltam a sokadik pontyon, kíváncsiságból rádobtam pellet csalival a kukoricás etetésre. Az első ilyen próba után olyan gyorsan érkezett a kapás, hogy nem volt idő a másik végszereléket bedobni. Az addig kukoricán lebzselő ponty - némi túlzással - rárabolt a pelletre. Ezen felbuzdulva rádobtam a kukoricával csalizott horoggal a pelletes etetésre. Sajnos kapást így nem tudtam kicsikarni… Zsolt - mint a bevezetőben írtam - nagyszerű halász is. E mesterségét nem a Balatonon, hanem termelő tavain gyakorolja. Így ő talán lényegesen többet tud a pontyról, táplálkozási szokásairól, frontérzékenységéről, mint bármelyikőnk. Sokat beszélgettünk arról, hogy minek köszönhető a ponty ilyen gyors tanulása, minek köszönhető az, hogy ilyen gyorsan „megverte” a kukoricát a pellet.

Karcsi segített a halak biztonságos szákba terelésében

Zsolti szerint a válasz egyszerű: „A ponty ösztönösen megérzi és kiválogatja a számára ideális táplálékot. Nagyon kíváncsi, ugyanakkor igazán ínyenc élőlény. Akárcsak az emberek, szereti a finomságokat. A számára szokatlan, teljesen új, tápláléknak látszó tárgyak felé is nagy érdeklődéssel fordul, még akkor is, ha olyat SOHA NEM LÁTOTT! A pelletből kiszivárgó illat és aroma, az abból kioldódó - ponty számára tökéletesen érzékelhető - fehérjék és aminosavak mind-mind olyan adalékok, amelyek lényegesen jobban érdekelték őket, mint a már jól ismert kukorica.” Hogy ez mennyire igaz, ezt támasztják alá az én fogásaim is, hiszen a (jól eltalált ízesítésű) pelletek fogóssága messze felülmúlta a kukorica csali fogósságát. Ráadásul a kifogott halak mindegyike olyan volt, amely nagy valószínűség szerint most találkozott először az új táplálékforrással (pellettel). Az viszont 100%-ig biztos, hogy horgon még soha nem volt egyik sem, mert érintetlen volt a szájuk. Amelyik hal itt horogra kerül, az csak a legritkább esetben kap új esélyt, a Balatonon nem szokás - néhány kivételtől eltekintve - a halat visszaengedni…

Volt még egy érdekes történet, amelyet szeretnék veletek megosztani. Amikor befejeztük a horgászatot, összepakoltunk és már éppen indulni készültünk, megérkezett Fenyvesi Lajos bácsi, a stég gazdája. Sajnálattal mesélte, hogy mennyire nincs ideje az utóbbi időben horgászni és nagy érdeklődéssel kérdezte, hogy mit sikerült nekem e röpke két horgászat során fogni. Amikor a digitális fényképezőgépemben rejtőző fotókat az LCD kijelzőn sorban végigmutogattam neki, láttam, hogy egyre magasabbra húzza szemöldökét. „Baj van, Lajos bácsi?”, kérdeztem óvatosan. „Ugyan már, semmi, de ez szinte hihetetlen, ekkora pontyokat, no és ennyit egyetlen alkalommal sem tudtam ebben az évben fogni! Meséld csak el, hogy csináltad…?!”. Maradtunk még egy kicsit… pontosabban bő 2 órát… :) Örültem nagyon, hogy még az öreg balatoni horgászoknak is tudtam némi újdonságot mutatni. Mert lám, a horgászat egy örök tanulási folyamat, tanulni és változtatni bizony SOHA nem késő!

Ez a film Full HD minőségben is megtekinthető, amely a legjobb képminőség mellett biztosítja a modern eszközökön (okos telefonokon, táblagépeken) való gondtalan lejátszást is!