Anglia a világ horgász nagyhatalma, számos olyan innováció és módszer őshazája, amely alapjaiban változtatta meg többek között a mi horgászkultúránkat is. Innen indult a bojlizás és ezzel együtt a hajszálelőkés módszer, a matchbotos horgászat és a feederezés is…!
Mindig is érdekelt, hogy miért ennyire erős az angol horgászat, miért ők a világ legeredményesebb horgásznemzete? Ahhoz, hogy ezt megértsem és egy kicsit is belelássak ebbe a horgászkultúrába, egy olyan ember segítséget kértem, aki közöttük él, aki velük együtt horgászik. A holland Feeder VB-n ismerkedtem meg Fábián Árpáddal, aki a Vajdaságban született honfitársunk, ő évek óta a Szigetországban él és minden szabadidejét a horgászattal tölti. Befogadták az angol horgászok, több horgászklubnak és egyesületnek is tagja, rendszeresen velük együtt versenyez. Saját bevallása szerint többet fejlődött és tanult az elmúlt pár évben, mint előtte 30 év alatt. Akiket az angolok befogadtak, azt magukkal „sodorják", nem hagyják egy percre sem, hogy lemaradj, legyél bármennyi idős, folyamatosan fejlesztened kell a tudásod, hogy lépést tarthass a többiekkel és persze a halakkal is!
Én „csak" 6 napot horgásztam Árpáddal, 4 különböző vízterületen, de rengeteg érdekes és hasznos dolgot láttam! Az Angliában megszerzett tudás bizony idehaza is hasznosítható, ezekből próbálok a most következő írásokban és filmekben minél többet átadni. Elsőként egy horgászegyesület kezelésében található természetes vízterültre, egy igazán vadregényes tóra látogattunk el, ahol a célhalaink dévérkeszegek voltak.
Fontos tudni, hogy aki Angliában szeretne horgászni, de megszokta idehaza, hogy autójával közvetlenül a horgászhely mögött állhat meg, az bizony nagyot fog koppanni, mert itt a tavak döntő többségét, azok ígéretes partszakaszait csak gyalogosan lehet megközelíteni. A természetvédelem mindennél fontosabb az angolok számára, így autónak a tóparton nincs helye! Hogyan lehet a temérdek cuccot oda szállítani? Kézikocsival vagy talicskával. Ezt tettük mi is, és legalább 1 km gyaloglás után értük el vendéglátóm kedvenc helyét.
Nem titok, hogy Árpád személyes ismeretségünk előtt is szívesen és eredményesen használta a Haldorádó termékeket, így tökéletesen képben volt, hogy mivel lehet eredményesen horgászni Angliában is. Sokszor lepróbált, jól működő receptekkel várt, így a dévérezés során használt két keverékünk sem a véletlen műve volt.
1. TOP1 Bream recept ---> Ez bizonyult igazán fogósnak!
- 1 csg Haldorádó Gold Feeder - TOP1 Bream
- 1 csg Haldorádó Top Method Feeder - Maximum Green
- 15-20 g Haldorádó Édesítőszer
- 1 marék Haldorádó Fluo morzsa piros
- 1-2 marék Haldorádó Fluo Micro Method Feed Pellet - Zöld Afrika
2. Nagy dévéres recept
- 1 csg Haldorádó Nagy Dévér
- 1 csg Haldorádó Top Method Feeder - Total Fish
- 15-20 g Haldorádó Édesítőszer
- 1 marék Haldorádó Fluo morzsa piros
- 1-2 marék Haldorádó Fluo Micro Method Feed Pellet - Zöld Afrika
Mindkét keszeges keverék hallisztes etetőanyaggal volt dúsítva, amely nem megszokott idehaza. A „Miért?”-re, Árpád válasza ez volt: „Angliában szinte minden hal visszakerül a vizekbe (erre egyébként törvény is kötelezi a horgászokat), így a pikkelyesek zöme, legyen az dévérkeszeg, bodorka vagy ponty, nagy valószínűséggel természetes úton (miután elpusztult) fog a vízrendszerből kikerülni. Ezért van idejük hosszú életkort megélve, szép nagyra megnőni. Így láthatunk olyan, hazánkban elképzelhetetlen méretű 6-8-10 kg-os keszegeket is az angol újságokban, filmekben, amelyek itt némi túlzással átlagosak. Ezek a halak fehérjedús táplálékot – kagylót, csigát, vízbe mosódó gilisztát, szúnyoglárvát, halikrát, sőt halivadékot, vagy elpusztult halat is – fogyasztanak természetes körülmények között. Ha ezzel akarunk konkurálni, csak a jó minőségű, állati fehérjékben is gazdag táplálékkal lehetünk eredményesek. A legolcsóbb, egyben egyik leghatékonyabb a halliszttel dúsított etetőanyag, hiszen természetben fellelhető összetevőket tartalmaz. Ha nem ilyet használunk, kapás nélkül megúszhatjuk a napot egy halaktól hemzsegő angol tavon. Tehát tévhit az, hogy csak azért kell hallisztes etetőanyag, mert ezzel nevelik az angol halakat. Ez részben igaz, mert valóban nevelnek pontyot és F1-et (ponty és kárász hibridje), amelyet magántavakba telepítenek, de tudni kell, hogy keszeget a legtöbb tóba SOHA nem telepítettek. A hallisztes etetőanyagok mellett ugyanilyen fontos összetevő az édesítőszer is, amelyet imádnak a dévérek.”
Nem tudom, hogy valaki vette-e már a bátorságot, hogy megkóstoljon egy ilyen hallisztes-édes keveréket? Én megtettem… hát, megmondom őszintén, hogy kifordult a számból, és hogy is fogalmazzak finoman, nem győztem eleget öblögetni… de ha ez kell halaknak, hát legyen! Ehhez némi darabolt gilisztát és bábot kevertünk még.
Érdekes, hogy az alapozás sem volt túl sok. Árpád szerint 5-6 dobás egy kicsit nagyobb kosárral pont elegendő. Én persze 10-et dobtam, de semmivel sem voltam eredményesebb, sőt az első kapásom is jóval később érkezett, mint vendéglátómnak. Itt különösen igaznak bizonyult „A kevesebb gyakorta több!” elve! Persze a kiválasztott horgászhely, sőt a távolság sem pusztán a véletlen műve volt. Vendéglótóm kiválóan ismerte a tó e szegletét és tudta jól, hogy ezen a helyen 46 és 52 méter között van egy patakmeder, így 48 méterre kell horgászni, mert itt szeretnek a nagy dévérek.
A dévérezést azonban nem az otthon megszokott módon kell elképzelni, amely 2-5 percenkénti új dobásokból és gyors, pörgős horgászatról szól. Először is, használj olyan végszereléket, amellyel 100%-ig biztos lehetsz abban, hogy SOHA nem gubancolódik! Miért fontos ez? Mert a kapásra nem ritkán 15-20 percet is várni kell. Ez ugye óránként mindössze 3-4 dobás, így nagyon nem mindegy, ha ebből 2 esélyt sem adott a halnak, hogy felvehesse a csalit, mert az előke a főzsinórra tekeredett… A képen is bemutatott egyszerű végszerelék biztosan nem fog gubancolódni, és még szeles időben is nagyon pontosan dobható. Apropó, pontosság! Saját magam tapasztaltam meg, hogy csak egy módon lehet a kapásidőt lerövidíteni: ha sikerült nagyon kicsi területre koncentrálva, szinte mindig azonos pontra dobni. A kereső horgászat (összevissza dobálva) a dévérezés során nem működik, mindig azonos helyre dobva lehet csak összegyűjteni valamelyest a halakat, és a 15-20 perces várakozási időt, akár 2-5 perce is csökkenteni. Ha valóan pontosan és türelmesen horgászunk, ez 3-4 óra után be is fog következni.
Érdemes szót szólni a felszerelésről is. 3,6 és 3,9 méter hosszú, közepesen erős botok és a fonott főzsinórt tökéletesen kezelő orsók jöhetnek csak számításba ennél a módszernél. Én a By Döme TEAM FEEDER Master Carp Pro 360MH és 390MH botjaival és Super Sensitive 5000 orsókkal oldottam meg ezt a feladatot. Az angolok MINDIG fonott főzsinórt használnak, ha dévérkeszegre horgásznak. Mivel a kapás nem túl gyakori, ráadásul nem is túl látványos, ezért nem szeretnének a legkisebb jelzésről sem lemaradni. Ezt csak a nyúlás nélküli fonott főzsinór tudja egyértelműen biztosítani. A dobóelőke azonban nem fonott, hanem 0,25-0,30 mm átmérőjű fluorocarbon (monofil) zsinór. Mi ugye idehaza pont fordítva csináljuk, azaz a monofil főzsinór végébe kötünk vékony fonott dobóelőkét. Most akkor melyik a jobb? Sok helyen horgásztam már dévérkeszegre is Európában, így egyértelműen állíthatom, hogy a kevés halas horgászatok során vagy a 3 méternél mélyebb vízben a fonott főzsinór egyértelműen előnyösebb. Sekély vízben sok halnál, gyakori kapásoknál jó a monofil főzsinór is.
Mivel az angol tavak zöme nemcsak kapitális dévérektől hemzseg – hiszen ott is vannak kisebb, gyakorta zavaró halacskák –, a csalizás során is be kell vetni némi huncutságot, hogy tényleg a nagyja akadjon horogra. A világon mindenhol imádja a dévér a gilisztát, ez számomra sem volt újdonság, de az a legritkább esetben jutna eszembe, hogy ezek közül a legnagyobbakat tegyem horogra. Sőt ne is egyet, hanem minimum 2 nagy „hernyót”! 2 db 15-20 cm hosszúságú vastag giliszta egy viszonylag kicsi horogra feltűzve bizonytalanná teszi az akadást. Logikusan következik, hogy tegyünk fel nagyobb horgot! De akkor meg már nincs annyi kapás, mert a kitanult halak erre nagyon érzékenyen reagálnak. Mi a jó megoldás? Tegyünk fel a 2 szál gilisztát egy kicsi horog mellé, de hajszálelőkén! El nem tudtam képzelni, hogy marad rajta, hogy nem mászik le, vagy szakad le dobás közben a giliszta? Ehhez kell a Preston Quickstop nevű kiegészítője, amely tökéletes megoldást kínál erre is. Így a külön felkínált nagy falat mellett a kicsi, teljesen csupasz horog garantáltan jól akad.
Az első közös horgászatunk során 10 db termetes dévért és compót tudtunk fogni összesen, miközben próbáltuk a kamerának, a készülő filmbe is a lehető legtöbb hasznos infót átadni. Hogy ez sok vagy kevés? Döntse el mindenki maga! Másnap, amikor már szabadon horgászhattunk, nem törte szét a horgászatunkat a filmforgatás, fejenként fogtunk minimum 20-20 db termetes halat. A halak átlagsúlya 2 kg volt, nem nehéz kiszámolni, hogy ez bizony minimum 80 kg-os összfogást jelentett úgy, hogy az előző napról megmarad etetőanyagokat használtuk, amelyből még mindig maradt bőven…!
Az írásom végére érve, sokakban felötlik bizonyára, hogy mindez idehaza is működhet? Vannak ilyen tavak, ahol ekkora dévérek élnek és így is meg lehetne őket fogni? A válasz egyértelmű igen! Már nagyon várom, hogy megmutathassam, miként tudom az itt bemutatott módon a magyar dévéreket is horogra csalni, sőt ily módon kiválogatni a nagyját. De addig még vár rátok egy újabb „Angol feeder lecke", amelyben a method feederes pontyhorgászat angol fortélyait fogom bemutatni hamarosan.
Írta: Döme Gábor
Fotók és videó: Takács Péter
