Szeretem a kihívásokat, élvezem a versenyhelyzeteket, nem ijedek meg semmitől, hiszen számos nehéz szituációból sikerült már jól kijönnöm a világ különböző pontjain, de most valahogy megrezegett a léc… Azt éreztem, hogy most belépve a medve barlangjába, itt bizony nem sok esélyem lesz! Mit akarok én egy intenzíven horgászott angol pontyos tavon, ahol szinte minden halat név szerint ismernek? Az általam művelt, idehaza kiválóan működő pontyos method technikával vajon Angliában eljutok egyáltalán kapásig?
Ez a nap is pont úgy indult, mint az előző horgászatunk helyszínén. Azaz autónkat egy parkolóban hagytuk, felpakoltuk cuccainkat egy-egy kézikocsira, majd elindultunk a tóparton, hogy kiválasszuk az ideális horgászhelyet. Egy tipikus angol „kockatavon" szerettünk volna pontyokat fogni. Ez egy magántulajdonban lévő, jól kiépített, rendezett kis tavacska volt, ahol a tó fő hala a ponty.
Vendéglátómtól, Fábián Árpádtól tudtam meg, hogy az angolok olyan szinten rákaptak ezekre a tavakra, hogy az utóbbi 10 évben a horgászok zöme csak ilyen helyen hajlandó horgászni! A „Miért?”-re, adott válaszban már sok hasonlóság felfedezhető az angol és magyar horgászok között. Árpád erről így mesélt: „Az angol horgászok, még akkor is, ha lényegesen gazdagabbak, mint mi, mégsem időmilliomosok. Szeretnek horgászni, de még jobban szeretnek halat fogni. A gyors sikert ezek a tavak biztosítják. E tavak felfutásához hozzájárultak azok a híres angol versenyek is, ahol (még angol mércével mérve is) nagyon komoly pénzdíjak a főnyeremények. Így azok, akik szeretnek horgászni, rengeteg halat fogni és még sok pénzt is nyerni, miért horgásznának más vízen? Ráadásul egyre több olyan ember van, akinek az élete kizárólag ezeken a vizeken való horgászatról, pontosabban a versenyzésről szól. Sok angol tavon nemcsak hétvégén, de még hétköznap is vannak versenyek. Akik ezt professzionális szinten művelik, igen jól megélnek belőle. Mellesleg ez óriási lendületet adott az angol horgásziparnak is, mert kinevelt egy olyan fizetőképes réteget, akik még többet hajlandók áldozni a horgászatra (mint azok, akik csak természetes vizeken horgásznak), mert van miből…!”
Horgászatunk helyszínén jó páran vallatták a vizet rajtunk kívül. Voltak ezek között fiatalabbak és idősebbek is. Ami feltűnt számomra, hogy az idősebbek is nagyon komoly felszereléssel és csali arzenállal rendelkeztek. Folyamatosan variáltak, újat dobtak, keresték a halat, látszódott, hogy pontyot akarnak fogni, aminek meg is lett az eredménye, hiszen jó pár termetes bajszost tereltek szákba, amíg mi pakoltunk. A felszerelésüket látva, azt mondtam volna, hogy bojlis horgászok, de mint később kiderült, bojlival egyáltalán nem horgásztak. Mindez csak azért érdekes, mert jól látszódott, hogy egyetlen korosztály sem akart lemaradni, mindent megtettek a sikeres horgászat érdekében.
Egy ilyen tavon törvényszerű, hogy előbb vagy utóbb minden hal horogra kerül (rövid időn belül akár többször is), de a nagy halsűrűség ellenére sem olyan egyszerű a többször megfogott és visszaengedett halakat újra és újra horogra csábítani. Ezeket végiggondolva, még jobban elbizonytalanodtam…
Kétfajta etetőanyagot: Haldorádó Fluo Energy Fekete Erőt és Top Method Feeder Maximum Greent kevertünk. Továbbá 1-1 doboz Haldorádó Fluo Micro Method Feed Pellet Fekete Erő és Zöld Afrika került még az asztalkánkra. Ezeket nem mixeltük egymással, hogy kiderüljön, melyik is az igazán fogós íz. Itt talán már meg sem lepődik senki, hogy kizárólag halas alapú csalogatóanyagok jöhettek számításba. Hallisztmenetes etetőanyaggal a pontyhorgászatok során is csak elvétve van, vagy egyáltalán nincs kapás Angliában!
Vajon ez bekövetkezik egyszer majd nálunk is? Mert 5 éve talán még kinevettük volna azokat, akik azt jósolják, hogy 2016-ban több halliszttel dúsított etetőanyagot ad el a Haldorádó, mint hallisztmenteset. Biztosra veszem, hogy ez a folyamat erősödni fog és egyre több magas fehérjetartalmú, halas, húsos, májas kaja fog fogyni! De meddig, milyen arányban változik mindez? Kiszoríthatják teljesen a kukorica alapú keverékeket valaha a magyar horgászkultúrából? Most biztosra veszem, hogy MINDENKI egyértelmű NEM-et mondana, de térjünk majd erre vissza újra 5 év múlva… lehet, hogy lesz meglepetés!
A precíz előkészületek után végre megkezdtük a horgászatot. Árpád néhány próbadobás után, sebészi pontossággal vette célba a túlpartot. A megtöltött kosara 10-20 cm-re csapódott be a túlpart előtt. Kíváncsian vártam, hogy mit ad ez neki? Talán a 2-3. dobásra megkaptam a választ, egy szép ponty csavarta el spiccét. Bár ezen különösebben meg sem lepődtem, de azon annál jobban, hogy nekem is kapásom lett, és egy szép tőponttyal mosolyoghattam a kamerába. Mint később kiderült, jó érzékkel nyúltam ahhoz a csalihoz, amellyel végül kapás kapást ért. Persze máris felötlik a jogos kérdés az olvasóban, hogy csak a csalin múlott volna? Biztosan nem, de az meg egyáltalán nem véletlen, hogy a több mint 10 különböző csali közül csak egyre volt kapás! Ez a csali a Haldorádó Quatro Fluo Pop Up Boilies 8 mm-es méretben, és ebből is a 4 különböző ízváltozatból csak a narancssárga színű, tintahal ízesítésű adott halat.
Árpád nem használt lebegő vagy könnytett csalikat, Ő kitartott a 6 mm nagyságú süllyedő etető pellet mellett. Ezt sem értettem, hogy miért? Szerinte a halak már annyira kitanultak, annyira óvatosak, hogy a lebegő csalikat is elkerülik, versenyeken (amikor még nagyobb nyomás van a vízen) mindig ezt tapasztalta. Ezen a közös horgászaton szerencsére ez nem igazolódott be, mert én – mint írtam – csak lebegő csalival fogtam halaimat, ráadásul nem is rosszul. Árpáddal vívott háziversenyben 1 óra után 7:5-re vezettem. Kezdeti aggodalmam alaptalan volt, igenis jól működik a „magyar method” az angol tavakon is! Sőt a tizedik ponty kifogása után már teljesen egyértelmű volt, hogy mit kell a kosárba tölteni és milyen sorrendben.
A dolog annyira látványosan működött, ha jó helyre dobtam 1-5 percen belül görbítette a spiccet egy szép angol potyka! No de mi a jó hely? A methodos pontyhorgászat során nincs alapozó etetés, ez tulajdonképpen egy aktív halkeresés, amely során minimális csalogatóanyaggal és az abban elrejtett csalival szeretnénk a halat megfogni.
Én három helyet vallattam felváltva:
- a túlpartot,
- a középső mederszakaszt,
- a tőlem balra található partközeli fa környékét.
A horgászat során Árpád nagyon hasznos infókkal tette teljessé a kosárválasztási anomáliákat is. Ugyanis sokan kizárólag egyéni szimpátia alapján választanak kosarat a method feederes pontyhorgászathoz, miközben ennek sokkal racionálisabb okai is vannak!
Mikor használj Method Flat Feedert? (lapos, oldalt is nyitott kosarat)
Sekély tavakon, ahol a mélység nem nagyobb 1,5-2 m-nél. Fontos tudni, hogy amint kioldódik az etetőanyag a kosárból, a csali legurul valahová a kosár mellé, a hal minden oldalról látja azt, könnyen megtalálja. Kifejezetten előnyős a gyors horgászatokhoz, amikor a kapás maximum 5 percen belül bekövetkezik.
Mikor használj Dura Banjo Feedert? (peremezett, félig zárt method kosarat)
Közepesen mély vízben, akár 3 méterig. A peremek megóvják az etetőanyagot, nem csapódik ki vízközt, lejut a mederfenékre. A csali, mint egy tálkában, benne marad a kosárban, így a hal azt főként felülről látja, onnan tudja kiszippantani. Használata olyan sekély tavakon is ajánlott, amikor hosszabb (5 percet meghaladó) várakozási idő után érkezik a kapás. Ebben a peremektől védett kosárrészben vélhetőleg még ekkor is vannak finom szemcsék.
Mikor használj Pellet Feedert? (az angoloknál ez egy csőszerű, zárt kosarat jelent)
3 méter felett, kifejezetten mély vizekben. Ebben biztosan benne marad a kaja, tuti lejut a mederfenékre annak tartalma. A csali az etetőanyag kioldódása során elsőként gurul ki, de a kosár formája miatt nem mindenhonnan láthatja, nem fér hozzá bármerről a hal. Így például partszéli horgászatra alkalmatlan, de nyíltvízi kereső pontyhorgászathoz, mély tavakon verhetetlen!
Érdekes és nagyon hasznos horgászat volt ez is, amelyet kiemelkedő eredménnyel zártunk mindketten, hiszen sok szép pontyot fogtunk. Külön öröm számomra, hogy nagyon jól működtek csalogatóanyagaim, csalijaim és a módszerem ezen az angol tavacskán is, ahol bizony már sok mindent megéltek a pontyok! Az erről készült filmben további hasznos infókat és érdekességeket láthattok!
Folytatás? Mindenképpen lesz, hiszen a feederezés őshazája Anglia, így kimeríthetetlen tárháza a tapasztalatszerzésnek. Tanulni pedig SOHA nem szégyen, SŐT kötelező, ha nem akarunk lemaradni. Hamarosan újra visszatérek és remélhetőleg újabb részekkel bővíthetjük az „Angol feeder leckék" sorozatot!
Írta: Döme Gábor
Fotók és videó: Takács Péter
