Mióta megjelentek a kínálatban a By Döme TEAM FEEDER márkajelzésű termékek, azóta sok ezren szavaztak bizalmat nekik. Ezek a 100%-ban feederbotos technikához kínált eszközök a hazai vizekre, hazai horgászoknak készültek, azoknak, akik a lehető legeredményesebben szeretnék űzni ezt a hobbit. No de mi a helyzet azokkal, akiknek a horgászat több mint hobbi? Nekik ezek a termékek már nem valóak? Lehet-e ezeket a legmagasabb osztályban is használni? Azt hiszem, a magyarázkodásnál többet ér, ha elárulom, hogy By Döme TEAM FEEDER felszerelésekkel lettem Method Feeder Magyar bajnok! Hogy pontosan melyekkel? Az alábbi írásból és kisfilmből kiderül!
Az első és legfontosabb, hogy tisztázzuk, milyen kritériumoknak kell eleget tenniük azoknak az eszközöknek, amelyeket én a versenyzésemhez választok. Aki esetleg látott már versenyezni élőben vagy akár felvételen, az tapasztalhatta, hogy az eredményességnek mindent alárendelve használom a cuccaimat. Nálam nincs helye óvatoskodásnak, „tojózásnak”, mert ezek mind a halfogás rovására mennek. Nincs idő arra, hogy a botok, orsók tisztaságára vigyázzak, vagy akár arra, nehogy valamihez hozzáütődjenek, vagy a földre legyenek letéve egy-egy horogszabadítás során. Mondhatni, hogy ez elég „ősember” hozzáállás, de az én dolgom versenyen az, hogy a lehető legjobb eredményt érjem el. Vannak olyan „teszthorgászok”, akik egy egész napos horgászat után is úgy néznek ki, mintha most jöttek volna elő a patyolatból. Tiszták a botok, tiszta a ruha, minden tip-top. Az egy másik iskola! Egy szó, mint száz, ami nálam 2-3 évet kibír olyan terheléssel, amit tőlem kap, az egy átlagos pecásnál örökéletű!
Nálam a legfontosabb szempont, hogy a botok, orsók bírják a strapát, lehessen rájuk számítani a századik vagy éppen ötszázadik fárasztás során is. Az, hogy szép-e a bot, karcsú-e a bot, „angolosan” hajlik-e a bot vagy kopott-e az orsó fogantyúja, nekem mindegy. A lényeg, hogy tegye a dolgát, mint én. Hogy éppen melyiket választom a repertoárból, az mindig attól függ, hogy milyen technikára van szükség a dobástávolság és a halméret függvényében. A lényeg, hogy a választott horgászhelyet pontosan meg tudjam horgászni, valamint hogy a megakasztott halat a lehető leggyorsabban és legnagyobb biztonsággal szákba terelhessem.
Az idei Method Feeder Országos Bajnokság a székesfehérvári Palotavárosi Felső-tavon került megrendezésre. E tó halállománya főként 2-6 kilós pontyokból és amurokból áll. Persze vannak benne kisebb és persze jóval nagyobb halak is. A halak mérete már önmagában egy kiindulási alap, de az is fontos, hogy mennyit kell ezekből egy verseny alatt fogni. Nos, ez a szám az igazán döntő, ugyanis 50-90 kiló halat „nyekenyóka” botokkal képtelenség fogni, főleg úgy, hogy a szomszéd stég mindössze 6-8 méterre van. A halak mérete és mennyisége még párosul egy 50-60 méteres meghorgászandó távval is, ami aztán már végképp leszűkíti az erre alkalmas felszerelések számát.
Mindössze kétféle bot maradt a tarsolyban, amelyből a fenti adatok után választani tudtam, a By Döme TEAM FEEDER Fine Carp 390L, és a By Döme TEAM FEEDER Master Carp Pro 390 Long Cast. E két típus közül végül az utóbbit használtam többet a benti horgászatok során, míg a Fine Carp botnak a szélvízi pecák során jutott fontos szerep. Lássuk hát, hogy is nézett ki a pontos összeállítás!
1. felszerelés
- By Döme TEAM FEEDER Master Carp Pro 390LC bot
- By Döme TEAM FEEDER Long Cast 4500 és 5500 orsók
- By Döme TEAM FEEDER Super Sensitive 0,20 mm-es főzsinór
- Haldorádó Braxx Long Cast 0,20 mm-es fonott dobóelőke
- Haldorádó Pellet Feeder kosár 25 gramm vagy By Döme TEAM FEEDER Long Cast Method Feeder kosár 35 gramm
Ezzel a bot-orsó kombinációval kényelmesen és pontosan tudtam a 60 méteres távolságot megetetni, és meghorgászni. Nem mondom, hogy egy 360-as light pecával nem lehet 60 métert dobni, mert lehet. Viszont van egy bökkenő, mégpedig az emberi tényező. Ezen a versenyen a rendkívüli meleg, a sok fárasztás és halmerítés borzasztó igénybevételt jelentett a versenyzőknek. Talán nem véletlen, hogy a 3-4-5. órában a legtöbben már csak azt várták, hogy fújják le a derbit. Remegő kézzel, kipukkadva, lefáradva még egy erősebb bottal is komoly koncentrációt igényelt a pontos dobás, nem még egy libegő-lebegő spiccű, lágy bottal.
A 390-es Long Cast bot ráadásul lehetővé tette, hogy ne kelljen külön etetőbotot hadba fogni, ugyanis kellően erős ahhoz, hogy akár egy bőven megtöltött Pellet Feeder kosarat is be tudjak dobni, de elég rugalmas ahhoz, hogy ne húzza el a fenékről a 35 grammos method kosarat se. A kapás érzékelése is fontos dolog, de közel 30 fokos vízben a halak zabáltak. Nem volt maszatolós kapás, kizárólag egyértelmű jelzéseket közvetített a közepes erősségű spicc.
A fárasztás során a bot rugalmasságának köszönhetően szépen ki lehetett vezetni a halakat a szélvízbe. Ebben nyújtott nagy segítséget a Long Cast orsó. Ezzel a nagy áttételű műszerrel szépen, egy ütemben lehetett szinte „kicsörlőzni” a pontyokat. A merítés előtt kellett már csak a fékhez nyúlni, de akkor nagyon jól jött a gyorsfék, hogy időben lehessen reagálni a sekély vízben megvadult hal kirohanásaira.
A merítéshez én egy nagyméretű Carp Academy Giant fejet használtam, mert ezzel lehetett igazán gyorsan és biztonságosan „megszűrni” a halakat. A By Döme TF Master Carp 3,5 méteres merítő nyél rugalmassága nagyon hasznosnak bizonyult, amikor gyorsan, egy mozdulattal kellett a nagy hálót mozgatni, főleg, amikor egy-egy amur került a fogságába.
A nagyobb pontyok horogszabadítását én matracon végeztem. Nem azért, mert ládán ülve nem tudnám ezt kivitelezni, de ezek a pontyok nem igazán voltak közreműködőek. A parton nagyon hevesen védekeztek, és 2-3 perces közelharcot kellett vívni velük, mire a horgot ki tudtam venni a szájukból. Mind a halaké, mind pedig a saját testi épségem többet ért, mint az, hogy elegánsan, ládán ülve vívjak kézitusát a hálóban vergődő pontyokkal. No meg igazán kellemetlen érzés, mikor a stégről a fickándozó hal egyenesen visszapottyan a tóba. Az elődöntőn jártam így. Szerencsére akkor nem hiányzott az a hal az üdvösséghez, ám a döntőben már minden grammnak óriási jelentősége volt.
2. felszerelés
- By Döme TEAM FEEDER Fine Carp 390L
- By Döme TEAM FEEDER Pearl Carp 6000
- By Döme TEAM FEEDER Super Sensitive 0,18 mm-es főzsinór
- Haldorádó Braxx Long Cast 0,20 mm-es fonott dobóelőke
- By Döme TEAM FEEDER Long Cast Method Feeder kosár 35 gramm
A döntőre történő felkészülés során vettük észre, hogy nemcsak a parttól távolabb, de közvetlenül a part közelében is lehet halat fogni. Ez a módszer azonban semmivel sem volt egyszerűbb, mint a benti peca, sőt! Szinte az összes versenyző etetett közelre, olyan 15-20 méteres távba, viszont a legtöbben rosszul horgászták azt meg. A sekély, kb. méteres vízben a halaktól szinte pezsgett a víz, mégis csak ritkán vették fel a csalit. A technika összetettségét az is jelzi, hogy én majd minden nap mindössze 20-30 percet töltöttem a kinti táv vallatásával, és ez idő alatt 15-20 kiló halat fogtam onnan. Az itt fogott halak legtöbbje 5 kilón felüli ponty vagy amur volt. Ezek a halak már nem nagy csoportokban járnak, hanem csak 3-4 egyed verődik össze. Egy ilyen társulás 5 perc alatt képes felzabálni egy fél vödör kaját, így ezeket etetésen tartani lehetetlen volt, ráadásul egy idő után el is fogytak egy adott helyről ezek a nagyobb halak. Ennek a technikának a titka az volt, hogy jókor, jó időben kellett alkalmazni. Ha jól csináltam, akkor 5 perc ráfordított idővel akár 5 kilót is lehetett fogni, ami mondanom sem kell, hogy mennyit jelent egy kiélezett küzdelemben.
Egyszerű módszer ez, de ehhez sem jó bármilyen felszerelés, ugyanis buktatói ennek is voltak. Nem volt értelme ide túlságosan lágy botot választani, de a túl erős sem volt célravezető. A Fine Carp 390L fárasztás közben lágy, de bevágásnál kíméletlen! Ez annyit tesz, hogy kapás esetén rendeset oda kellett csördíteni, hogy a kis horog a kemény amurszájba vagy éppen a nagy ponty húsos szájába stabilan beüljön. Fontos volt, hogy nem szabadott hagyni, hogy a megakasztott hal túl messzire kirohanjon. A rugalmas, hosszú bot egész teste karikába hajolva rugózott, mikor az első 5-6 fejrázás megtörtént. Konkrétan az amurok majd kiverték a botot a kezemből, mikor 14 méterre megakasztottam őket. Ha a bot egy kicsit lassabb akciójú, kevésbé rugalmas, vagy épp nem elég feszes, akkor a belazuló zsinór 100%, hogy halvesztést okozott volna. Az első meglódulás mindössze a klipszelésig tarthatott, de ez mindig elég volt ahhoz, hogy a hal megtudja, „ki a főnök”. Innentől kezdve csak ki kellett kormányozni a tettest, a merítő előtt még kicsit járkáltatni, és végül megmeríteni.
A horgászversenyzés lényege az, hogy az adódó lehetőségből, a felszerelésből, a helyből és persze magunkból 5 óra alatt kihozzuk a maximumot. Ahogy a legtöbb élsportban, itt sincs helye a hibázásnak, mert az az eredmény rovására megy. Sokan jót szoktak azon szórakozni, hogy én mennyire rá tudok koncentrálni a horgászatra verseny közben. Nem izgulok vagy „feszülök”, csupán koncentrálok. Megpróbálok mindent kizárni, csak a dolgomra koncentrálok és arra, hogy a felszereléseim segítségével maximálisan végre tudjam hajtani a technikát. Ha nem bíznék magamban vagy a felszerelésemben, akkor a lehetőségét is kizárnám annak, hogy nyerjek. Ha csak egy pillanatig elgondolkodnék, például azon, hogy „nehogy eltörjön a bot dobáskor!”, akkor az a dobás tuti rossz helyre menne. A kétely hibát eredményez, ami egy Magyar Bajnokságon már nem fér bele!
