A számtalan modern horgásztechnika mellett a régi, jól bevált természetes eredetű csalik egyre inkább háttérbe szorulnak. Pontyozásnál szinte már csak elvétve lehet olyan horgásszal találkozni, aki ne valamilyen pelletet vagy bojlit fűzne a horog mellé. Az eredményesség őket igazolja, azonban vannak olyan helyzetek és főleg olyan halak, amelyek még mindig megkívánják az élő csalit. Ezúttal a Pilismaróti-öbölbe invitálom Önöket, ahol a gilisztáé és persze a keszegeké lesz a főszerep.
Mivel időm nagy részét versenyládán keszegezve töltöm, mondhatnám, hogy a keszegek fogása megszokott dolog számomra, ám a hazai pályák nagy részén kisebb méretű halakat kell fogni, és nem is messziről. Ezzel szemben a Pilismaróti-öböl hatalmas vízterület, ahol nem árt a parttól távolabb eső helyeket meghorgászni, és a Dunából beúszó halak közt bele lehet akadni bizony több kilós példányokba is, ami izgalmassá teszi a keszeghorgászatot. A Dunából tavasszal leginkább ívóhely keresése céljából érkeznek ide a halak, és mivel az öböl bővelkedik táplálékban, egy részük a nász után bent is marad. Az ő megfogásukra mutatok most két alternatívát.
A fonott főzsinór előnyei valójában ezen a terepen érvényesülnek, e technika igazán ilyen vízen létjogosult. Távolra kell horgászni, mély a víz, és kevés kapásból kell gazdálkodni. Mindenképp lágy botot igényel a fonott főzsinór használata, de a nagy dobótömeg és a távolság miatt erősebb, ám rugalmas botra van szükség. A Nevis Solution Feeder 2 in 1 390-es hosszban már erélyes pálca, de mégsem olyan kemény, mint egy pontyos bot. A 25 grammos Haldorádó Long Cast Round Feeder kosár földes etetőanyaggal megtöltve simán van 60-70 gramm. Ezt 50 méterre bedobni már elég megterhelő egy lágyabb botnak, így az igazi megoldást a Solution jelenti.
Mivel a 0,07 mm-es Nevis Secure Braid nyúlása 0, a monofil horogelőke és a dobóelőke (0,16 mm-es Braxx Long Cast) közé be kell iktatni egy 10-15 centis Nevis Elite Feeder Gum erőgumit, amely kissé rugalmassá teszi a végszereléket. Ennek egyik vége a dobóelőkébe van kötve, míg a másik vége egy Haldorádó picker gyorskapocsba, amely forog is, így a nagy, aszimmetrikus csali sem tudja betekerni az előkét a hosszú bevontatás alatt.
Távoli hosszúelőkés horgászatokhoz nem érdemes már hajszálvékony előkét kötni, mert a hosszan tartó repülés közben a gubancolódás esélye megnő, főleg, ha még a szél is fúj. A 0,14 mm-es Nevis Spectronnak már van annyi tartása, hogy nem tekeredik, és elbírja azt is, ha véletlenül valami termetesebb halba akadok bele.
Az előke optimális hossza 50-70 cm, amelynek a végébe egy Gamakatsu A1 Team Feeder Carp Fine 12-es horgot kötöttem. Méretét tekintve ez a horog nem annyira kicsi, ám pillekönnyű. A 3-4 szál tekergődző giliszta könnyedén felpattog vele a fenéken, ami kapásra ingerli a termetes keszegféléket. A horog nagy öble és oldalirányba kiálló hegye nagy csali esetén is jó akadást biztosít.
E technika sarkalatos pontja az etetőanyag. Az ilyen „örömpecákon” nem szoktam túlzásba esni, inkább az egyszerűséget tartom szem előtt. A Haldorádó Nagy Dévér etetőanyag kevés Nagy Dévér aromával, Édesítőszerrel és Fluo Morzsával messziről a horgászhelyre csalja a halakat, és a folyamatosan a kosárba kerülő darabolt giliszta ott is tartja azokat. Az etetőanyagba lehet még valamennyi löszös agyagot is keverni, mert ez kicsit lesúlyozza a szemcséke, és látványos füstjében sokkal bátrabban táplálkozik a hal.
Érdekességképpen kipróbáltuk, hogy az etetésem környékét Zoli method technikával vallatta. Gyakran megfigyelhető, hogy az etetett hely peremén sokkal nagyobb egyedeket lehet fogni, mint annak közepén. A végszerelékek mellett abban is különbözött a két technika, hogy a Method Flat Feeder kosárba csak etetőanyag került. Így az sem földet, sem pedig olyan darabos adalékot nem tartalmazott, amely esetleg elhúzhatná a halat az etetésről. Ami viszont arra úszott, biztosan felfigyelt az aromás eledelre, aminek közepén ott tekergődzött a finom falat! A kísérlet pont azt az eredményt hozta, amit vártunk. Míg én több apróságot (kis jászok, leánykoncérok, dévérek, bodorkák) fogtam, addig a „nehézbombázón” mindössze néhány kapás volt, igaz, azok rendre szebb dévérkeszegek voltak.
A Pilismaróti-öbölhöz hasonló nagy kiterjedésű, a folyóval összeköttetésben lévő vizek igazán nagy kihívást jelentenek. Olyan halállománnyal bírnak ezek a helyek, amelyek vetekszenek az intenzíven telepített tavakéval, igaz, meghorgászásuk is jóval nehezebb. A giliszta – mint a mindennapos horgászatok elfeledett csalija – az ilyen helyeken mutatja meg igazán, hogy még mindig lehet rá számítani.
Írta: Sipos Gábor
Fotók: Simon Zoltán, Sipos Gábor
