Esztergom mellett, Búbánatvölgyben található egy festői szépségű tó, a Kerek-tó. Nagyon szeretek ide járni, hiszen minden alkalom új kihívást jelent. Szeptember második hétvégéjén is ide jöttem horgászni egy évszakot meghazudtoló, már-már kánikulai meleg nap délutánján. Az időjárás nem sok jót sejtetett aznap a halfogás terén, viszont tudtam azt, hogy egy megfelelően összeállított felszereléssel és csalogatóanyagokkal felszerelt horgász, aki nem utolsósorban maximálisan megbízik azokban, nem maradhat halfogás nélkül. Lássuk, a bizalom elegendőnek bizonyul-e a kapástalanság idején…
A fent említet tavat a nyár során több ízben is meglátogattam, bár az esetek döntő többségében a szervezett éjszakai horgászatok voltak célpontjaim. Ez volt az az időszak, amikor a családomtól távol töltött idő nem vont el a családi teendők mellől, így maximum az én alvásidőm feküdt az áldozati asztalra… Voltak jobb és rosszabb éjszakák, de mindig új kihívás volt a tavat megfejteni, ahogy ez így van mind a mai napig is számomra. Nagyon vágytam már egy nappali pecára, és végre eljött a várva várt alkalom, mikor is egy rövid délutáni horgászat erejéig újra feederbotot ragadtam és method technikával a halak űzésébe kezdtem.
Felszerelésem hardverét két Nevis Method Carp Feeder bot (3,6 m és 3,9 m hosszban) és a hozzájuk tökéletesen passzoló Nevis Feeder Runner Pro 5500 orsók alkották. Ez a felszerelés még sosem hagyott cserben és kis, 1,5 kg-os pontyoktól a 8 kg-osig minden esetben jelesre vizsgázott. Az orsók dobjára 0,20 mm-es főzsinórt csévéltem, melynek végére 0,28 mm-es fluorocarbon dobóelőtétet kötöttem, mely a lendületes dobások során a főzsinórt hivatott megvédeni a nagy megterheléstől. Végszerelékemet egy töltögetős method kosár tuningolt verziója alkotta 60 g-os méretben. A zsinór végére egy Guru Speed Bead gyorskapcsot kötöttem, melybe a 0,10 mm-es fonott előkezsinóron egy 10-es és egy 8-as méretű Korum Xpert Power szakáll nélküli horog került. A 10-es horog mellé egy 10 mm-es csalitüske, míg a 8-as horog mellé egy 15 mm-es csalitüske rögzült, mely a tökéletesen balanszírozott csali-felkínálást tette lehetővé.
A csalogatóanyagok tekintetében olyan összeállítást választottam, ami ezen a tavon még nem hagyott cserben, biztosan tudtam, hogy ezekkel halat tudok fogni itt. Az etetőanyagot a Haldorádó palettájáról választottam, mégpedig az egyik személyes kedvencemet, a Fluo Energy Ördögűző fantázianevűt. A zacskó felbontása mindig külön élményszámba megy számomra, hiszen olyan kellemes a fokhagyma és a mandula illata ebben a keverékben, hogy azzal nem lehet betelni. Nem véletlenül ez az egyik legfogósabb etetőanyag, amit próbáltam. Az etetőanyag mellé a csalikínálatból szintén személyes kedvenceimet választottam: a Quattro Fluo Pop Up bojlit 8 mm-es méretben, a Haldorádó egyik legsikeresebb csaliját, a Fluo Oldódó Lebegő Pelletet Édes Ananász ízben, valamint az Oldódó Lebegő Pellet Fokhagymás Hal ízű verzióját. Az Fluo Essencia Ördögűző ízben jól harmonizál a fenti etetőanyaggal és csalikkal. Ezzel az összeállítással úgy éreztem, nem hibázhatok. Bizalmam maximális volt a csalogatóanyagok felé.
Megérkezésemet követően megvásároltam a napijegyet, majd leültem egy jónak vélt helyre és a gyors kipakolás után már a kapásra várva figyeltem a spicceimet. A rövidebb boton a kisebb horog mellé az Édes Ananász Pelletet tűztem a kisebb méretben, míg a hosszabb botot a 8-as horoggal szereltem fel, és ennek csalitüskéjére kezdésnek egy 16 mm-es Fokhagymás Hal Pellet került. Mindkét esetben Fluo Essencia is került a kosárba. Az egyes dobásokat negyedóránként ismételtem meg.
Sajnos sejtésem, hogy a szeptemberi kánikula nem tesz jót a halak kapókedvének, beigazolódni látszott, ugyanis sem én, sem más horgász nem nagyon fogott semmit körülöttem. Az elkövetkező négy órában gyakorlatilag a teljes csalipalettát felkínáltam a halaknak, hogy kapást tudjak kicsikarni, de sajnos nem jártam sikerrel. Ennek ellenére tudtam, azt hogy a csalogatóanyagokban nem lehet hiba, ezzel az összeállítással halat kell fognom.
A horgászidő vége felé közeledve, este hatkor utoljára frissítettem mindkét boton a csalikat. Most az általam legfogósabbnak vélt kombinációt vetettem be. Mindkét boton 10-esre cseréltem a horgokat és a Quattro Fluo Pop Up bojlik közül az egyik csalitüskére a fokhagymás ízű, fehér színű golyót, a másikra pedig a tintahalas, narancssárga színű golyót tűztem fel. A bedobáskor úgy voltam vele, hogy mivel hamarosan indulnom kell haza, már nem fogom kivenni őket 15 perc után, hanem hagyom a hazaindulásig (egyébként is valaki egyszer azt mondta, hogy a nagy halat ki kell ülni). Miután mindkét végszereléket bejuttattam a megfelelő helyre (ami jelen esetben a tó túlsó partjához közeli zónát jelentette), elkezdtem összepakolni az egyéb dolgaimat.
Körülbelül 25 percnyi mozdulatlanság után hosszabb botom spicce finoman meggörbült és úgy is maradt. Ekkor ráemeltem és éreztem, hogy végre megvan a nap első hala. Kezdeti örömöm fokozódott, mikor orsóm dobjáról megállíthatatlanul megindult a zsinór, és a hal elindult jobbra. Eleinte nem nagyon volt közöm hozzá, majd szép lassan meg tudtam állítani és visszafordítani. Az nyilvánvalóvá vált számomra, hogy bizony nem a kisebbek közül való a gyorsvonatom, ezért nagyon óvatosan és körültekintően kezdtem bele a fárasztásba. Nem szerettem volna elveszíteni ezt a halat, ezért a megfelelő fárasztási technikával próbáltam partra kényszeríteni. A szakáll nélküli horog nem ejt nagy sebet, és ha körültekintően, türelemmel fárasztunk, akkor nem tépjük meg feleslegesen a hal száját.
Jó 15 percnyi küzdelmet követően – miközben ellenfelem szépen bejárta a fél tavat (még szerencse, hogy nem volt más sporttárs arra, így nem gyűjtöttem be mások végszerelékét) – partközelbe tudtam kényszeríteni, amikor felzizzent másik botom nyeletőfékje is. Volt ám nagy nézelődés részemről, hogy akkor ezt most hogyan is kellene megoldani, de szerencsére segítségemre sietett a tó halőre és a másik boton lévő halat elkezdte fárasztani. Eközben az én ellenfelem végül elfáradt annyira, hogy meg tudtam meríteni és matracra fektetni. Fontosnak tartom, hogy ezeket a szép példányokat maximális körültekintéssel emeljük partra és mindig fektessük matracra, hiszen így tudjuk biztosítani sértetlenségüket és visszaengedve őket a többi sporttársnak is ugyanilyen élményt fog nyújtani a megfogásuk.
A digitális mérleg 7,5 kg-nál állapodott meg. Hihetetlenül boldog voltam, hogy kezemben tarthattam ezt a szép, nyurgatestű harcost. Sietve vissza is engedtem őt éltető elemébe, nehogy baja legyen. Széles mosollyal az arcomon intettem neki búcsút, és fordultam a halőr kezében görbülő másik botom felé. Ezen a súly lényegesen kisebb volt, mint az előbb, de egyértelműen hal küzdött a zsinór másik végén. Partközelbe érve már láttam, hogy kétszer nem lehet ekkora szerencsém: egy 2 kg körüli pikkelyest tudtam egy fotó erejéig a matracra fektetni.
A nagy harcos a tintahalas, míg kisebb társa a fokhagyma ízű kis golyóra csábult el.
A röpke 20 perc leforgása alatti események bebizonyították számomra, hogy elképzelésem nem volt mellényúlás, azonban ki kellett várni az idejét, hogy a kánikula után a halak végre táplálkozni kezdjenek. A kapások 18:25 és 18:40 között jöttek, amikor a nap már lebukott a tavat körülvevő hegyek mögött, és a levegő hőmérséklete is csökkenni kezdett. Úgy gondolom, ha maradhattam volna még egy pár órát, nem kevés halat tudtam volna megfogni ezekkel a csalogatóanyagokkal. A felszerelésbe és a csalikba fektetett bizalmam nem volt hiábavaló és végül meghozta gyümölcsét.
Elégedetten láttam hozzá végül a maradék felszerelés elpakolásának és abban a tudatban indultam haza, hogy győzelmet arattam. A bizalom halat terem…
Írta: Penyigei-Manczur László (lassze)
Fotó: Penyigei-Manczur László
