Egy gyönyörű napsütéses napon kilátogattam a kedvenc tavamra. Hiába voltam már idén többször is horgászni, igazán sikeres, többhalas pecám még nem volt. A „nagy napot” megelőzően kint voltam a tavon, de elszomorodtam, mivel még nem nagyon fogdosták a halakat. De magabiztos hangon mondtam a tógazdának, „Majd meglátjuk, holnap én mit fogok!”… Bíztam benne, hogy ezt nem hallották a halak, mert akkor lehet, nem is sikerülne semmi. Ha érdekel a folytatás, a békák és a természet harmóniája, akkor tarts velem!
Ezt a vasárnapra tervezett horgászatot is a felkészülés jellemezte: már szerdán elkezdődött az „elméleti” felkészülés és a bevásárlás. Szombat este már alig vártam a reggelt, korán fent voltam már az izgalomtól. Az utolsó ellenőrzés következett, hogy mindent bepakoltam-e, mikor végeztem, felpakoltam a biciklire a minimál cuccot, ami így is jelentős volt.
A végszerelék fő eleme egy 30 g-os Haldorádó Method Flat Feeder kosár volt, amit a 22-es monofil főzsinóron fölülről 10 centire is megütköztettem. Az előke 14-es monofil volt először, de az aztán le kellett cseréltem. A horog 7-es Owner volt, mivel erre nagyon könnyedén felmentek a Puha Pontypelletek.
Az etetőanyagot nem akartam túlbonyolítani, csak egy kis kolbászos háttér ízt adtam neki:
- 1 kg Fagyos Ponty etetőanyag
- 0,5 kg Magyar Betyár etetőanyag
Míg a horgászatot űztem pár fotót készítettem a békák nászáról, az éledező természetről, ezeket a képeket nézhetitek a többi fotó között.
Közben a végszereléket a helyére dobtam a Shakespeare Mach 1 feederbottal. Gondoltam, lefotózom a spiccet, de fényképezés közben a spicc már bent sem volt a képben! Hoppá, kapás van! A karikába hajló botra azonnal bevágtam, de semmi nem volt rajta. Mikor kitekertem, már nem volt a monofil előkén horog… Azonnali előkecsere, de már 12-es fonottra. Visszadobtam a szereléket, közben a nyeletőféket bekapcsoltam és csináltam pár fotót, természetesen a spiccről is.
Miután visszatértem a fotózásból egy kis várakozás után a második bedobást is kapás követte (reménykedtem, hogy egész nap ilyen lesz), és most hal is volt a horgon, ráadásul erőteljesen küzdött is, öröm volt fárasztani. A hal a merítőben - hatalmas pacsi a sikerre.
Az igazság az, hogy most nem 15-20, hanem 30-40 percenként, sőt néha csak óránként dobáltam. Lehet, nem a legpergősebb peca, de így is eredményes voltam. A csali 1 szem csonti és 1 szem Mézes Pálinkás Puha Pontypellet volt.
Nagy pontossággal visszadobtam a szereléket és izgatottan vártam a folytatást. Újabb 40 perc után ismét elindult a spicc, de ezúttal nagyon lassan, komótosan! Bevágást követően a hal nagy örömömre rögtön megszólaltatta a féket. Szép lassan a parthoz pumpáltam a halat, majd megmerítettem. A nap egyik legnagyobbja volt, igaz, nem mérlegeltünk, mert fotózás után rögtön engedtük vissza a halakat.
Közben őzeket is lehetett látni, de mire lefotózhattam volna őket, elfutottak. Ám a spicc megint rángatózott, ezért azonnal bevágtam. Éreztem, hogy nem ez lesz életem hala, de örültem neki.
Tesómnak ekkor még nem volt eredménye, ezért rábeszéltem a method módszerre. Vad Szilvás Puha Pontypellettel próbálkozott, és meg is lett az eredménye: egy gyönyörű tükröst fárasztott ki, ráadásul számára még csak ez volt az év első horgászata, így az öröme dupla volt.
Ezalatt én sem tétlenkedtem, újból fárasztottam, mint később kiderült egy gyönyörű potyeszt.
A fárasztást követően nem sokkal megint kapásom volt, de a hal leakadt, így nem sikerült rövid ismeretséget kötnöm a víz alatti titokzatos lakóval. Közben egy másik horgász jött, velünk szembe leült, ráadásul oda, ahol a tó mindössze 30 méter széles. Egy vödörnyi száraz kukoricát beszórt az eddig meghorgászott helyemre, és onnantól kezdve mintha elvágták volna. Ezt nehezen dolgoztam fel, mivel az egész szemben levő part üres volt, de ő pont oda ült le és borította be a kukoricát.
Ezután az eddigi csalival máshova horgásztam, de semmi. Vesztenivalóm nem volt, így próbálkoztam mással: éppen a Hybrid pelleteket és a Finom Pontypelleteket próbálgattam, mikor egyszer egy kicsit megpöccintette valami a spiccet… majd megint! A következőre már bevágtam, és ült is a horog a hal szájában! A nap utolsó halát fárasztottam.
Sajnos végére ért az időm, menni kellett haza. A pakolás közben végiggondoltam, mit adott ez az egyébként nagyon szép nap: sok halat, ráadásul ismét senki nem fogott rajtunk kívül! Mikor a tógazdával beszélgettünk, újságoltuk a fogást, alig hitte el, gratulált nekünk. Szerintem még jött volna hal, ha szembe nem ül le a másik kolléga. De mivel ott a „ha” szócska, az sosem fog kiderülni mi lett volna „ha”…
Írta: Szakács Krisztián
Fotók: Szakács Péter, Szakács Krisztián
