Az idén még nem sikerült egy példányt sem fognom az egyik kedvenc halfajomból, az amurból, így nem titkolt célom volt, hogy végre a termetes, harcos torpedókkal „mérjem” össze erőmet. A helyszínen sokat nem kellett gondolkodnom, ugyanis a lakóhelyemtől nem messze található Gyermelyi Horgásztó egészen elképesztő amurállománnyal rendelkezik, ami mellett a gyönyörű vízterület azért termetesebb pontyokban is bővelkedik. Ebben az évben még nem látogattam meg ezt a remek vizet, éppen ezért kíváncsi voltam arra, hogy a korábbi évek sikeres horgászatai után vajon tartogathat-e még „kincseket” számomra a tó. Szerencsére a jó sorozat folytatódott, ismét egy nagyon pörgős, sikeres peca részese lehettem.
Egy napsütéses, az évszakhoz képest rendkívül meleg keddi nap után, szerda hajnalban vezetett az utam Gyermelyre. A ködös, harmatos pirkadat után, a melegítő nap sugarai bújtak elő a dombok mögül. Gyermely település és maga a tó, három hegység, a Vértes, a Gerecse és a Dunazug találkozásánál helyezkedik el, a Bajnai-Zsámbéki-medence egyik csodálatos völgyében. Az odavezető után során gyönyörű képek tárultak a szemem elé, hegyek, dombok, erdők, egy legelésző szarvascsorda, sárgán rikító repceföldek, minden maga volt az élő természet.
A tizenhat hektáros vízterületre érve – hétköznap lévén – hatalmas nyugalom fogadott. A tó leghátsó részébe vettem az irányt, ahol rajtam és barátomon kívül egy csinos fiatal hölgy áztatta a zsinórokat. Öröm volt látni, hogy végre a másik nem részéről is egyre több hódolója van ennek a nagyszerű sportnak. A kiválasztott terület tehát a tó végében helyezkedett el, közvetlenül a kíméleti zóna kerítése mellett. Szerettem volna az érintetlen részről szebb példányokat „kicsalogatni” a horgászható vízterületre.
A horgászat első lépése az etetés volt, amit egy Spomb segítségével, a parttól körülbelül 35-40 méterre alakítottam ki. Mivel elsődleges célhalam az amur volt, az etetésre 2,5-3 kg főzött tigrismogyoró és főzött kukorica keverékét pakoltam be a táskámba, amelyet pár csepp CCMoore Garlic Oil adalékkal „bolondítottam” meg. A fokhagyma személyes véleményem szerint verhetetlen íz az amur horgászatánál, nekem nagy kedvencem, de persze óriási hatása van a pontyok „csalogatásánál” is.
A fokhagymás tigrismogyorón kívül csalizásra sárga színű, natúr lebegő kukoricaimitációt is vittem magammal. A plasztik szemeket szintén Garlic Oil segítségével „turbóztam” fel. Fontos megemlíteni, hogy ebből mindössze néhány csepp is elegendőnek bizonyul egy marék csali vagy éppen egy kilónyi etetőanyag ízesítéséhez, ugyanis ez a fokhagymaolaj rendkívül tömény és koncentrált. Túlzásba nem érdemes vinni az adagolását, mert akkor már lehet, hogy éppen az ellenkezőjét érjük el vele. Kis mennyiségben adagolva azonban igazi tikos fegyver lehet a csalik vagy éppen az etetőanyagok aromásításához.
Az etetőkosarakba finomra darált Live System Bag Mix került, amiből szintén nem bírtam kihagyni a fokhagymát, ebbe viszont nem illóolajat, hanem egy fél kiskanál Garlic Powder adalékot kevertem el. Természetesen az etetőanyagot nem kevertem túl nedvesre és többször is átrostáltam a nap folyamán, hogy állaga kiváló legyen az egész peca során. Ami a csalizást illeti, a tigrismogyoró méretéből adódóan előnyben részesítem a nagyobb méretű horgokat. A Gardner 6-os méretű Wide Gape Talon Tip megfelelő választásnak bizonyult ezen a téren. Feeder módszernél ez egy kicsit meghökkentő lehet, de a személyes tapasztalataim ezt támasztják alá. Másik szerelékemre egy method kosár került a „fokhagymásított” lebegő kukoricaimitációval. Ehhez a csalihoz már egy kisebb, 10-es méretű Target horoggal használtam.
Az etetés után alig vártam, hogy végre szerelékeimet a vízbe juttassam. Meglepő módon a bedobást követően nem maradtam sokáig „dologtalanul”, negyedórán belül a jobb oldali botom máris karikába hajlott. Pár perc után végre „ellenfelem” megmutatta magát, és örömmel nyugtáztam, hogy egy hatalmas amur küzd a zsinór végén. Az őrült harc során a fárasztás mindennek mondható volt, csak rövidnek nem. Érdemes ezeket a halakat is kellőképp kifárasztani, hogy a parton egy fotó erejéig nyugodtan kézben tudjuk tartani őket, hiszen rendkívüli erő és agresszió lakozik bennük. A nap első és nagyobb része a torpedókról szólt. Sikerült jó néhány szép példányt fognom belőlük, izgalmas, küzdelmes fárasztásokkal telt az idő.
Késő délutánra az etetésem környékén „leállt az élet”, egyre ritkultak a kapások. Éppen ezért úgy gondoltam, hogy a method kosaras szerelékkel keresőhorgászatot kezdek el. Kiszemeltem egy távoli pontot, amely a túlpart irányába, a kíméleti övezet kerítésétől körülbelül öt méterre helyezkedett el. Ide juttattam be szerelékemet. Néhány percen belül erős, húzós kapásra lettem figyelmes, és sikerült is megfognom a nap első pontyát egy gyönyörű, nagyobb töves személyében. A hal visszaengedése után nem volt kérdéses, hogy ugyanazt a helyet kezdem el horgászni. Hihetetlen volt, de rövidesen egymás után két kisebb ponty is érkezett. Szerencsémre úgy látszott, az amurok után sikerült egy ponty „centrumot” találnom.
Sajnos ezt követően két nagyobb halam egy víz alatti akadót talált. Be kellett látnom, hogy csak úgy van esélyem, ha a halakat először nem magam felé, hanem tőlem balra kezdem el „húzni” és csak azután kifelé, ahogyan az első három pontynál. Amilyen remek volt a nap, úgyis zárult: a távoli helyről érkezett a horgászat utolsó hala, amely egyben a legnagyobb ponty is volt. Közel fél órás fárasztás után sikerült megszákolni egy gyönyörű, nagy tövest.
Összegzésként mondhatom, hogy fogtam pontyot tigrismogyoróval és amurt is a kukoricaimitációval, de a legtöbb amur tigrismogyoróra jött, a pontyok nagy része pedig gumikukoricára. Remek horgászat részese voltam ismét, köszönöm az élményt, Gyermely!
Írta: Bakos Márk
