Tavasszal mindig kérdés, hova menjek horgászni. Vajon hol van értelme zsinóromat áztatni? Csatornára induljak keszegek, kárászok becserkészésére, vagy válasszak egy magántavat, ahol nagy esély van pontyok fogására, az új felszerelések felavatására, tesztelésére? Most az utóbbi lehetőséget választottam, és mint utólag kiderült, nem döntöttem rosszul.
Már számos írásomban találkozhattatok a Szigetestóval, hiszen szívesen töltöm szabadidőmet a partján. Sok horgászaton vagyok túl rajta, így már némi tapasztalattal a hátam mögött, de egy számomra teljesen ismeretlen részén, a tó gát melletti területén próbálkoztunk Gábor barátommal halfogással, ahol a tó vize a legmélyebb. Már az idő napról napra melegszik, néhol eléri a 20 Celsius-fokot, azonban a vizek nagyon lassan melegednek, másfél hete még néhol jég borította felszínüket. Idén hosszúra nyúlt a tél, és bizony márciusban még nem jött el az idő arra, hogy a tó sekély részein próbálkozzam.
Reggel hat óra előtt már a tóhoz értünk, de megdöbbentünk a további három autó láttán, amelyek tulajdonosai szintén horgászni igyekeztek. Néhány mondatot váltottunk a halőrrel, majd elfoglaltuk az előre kiszemelt horgászhelyünket. Mire minden végszerelékünk a vízbe, összes felszerelésünk pedig a helyére került, kicsivel elmúlt hét óra.
Tavasszal elsősorban az édes ízeket helyezem előtérbe a csalik és etetőanyagok esetén, ezért most a Ponty Piros és a Mézes Pálinka etetőanyagot és a hozzájuk passzoló csalikat tettem a táskámba indulás előtt.
Négy darab botot vittem magammal a horgászatra, kettő feeder- és kettő pickerbotot. Elsősorban pontyokat szerettem volna fogni, de ha nem sikerül pontyot fogni, akkor tervem szerint a pickerbotokkal a keszegeket veszem üldözőbe. Először a két feedert vettem használatba. A hosszabb, 3,9 m-es Sensitive Carp Heavy botommal a túlpart elé 10 méterre dobtam 15-öt kiakasztott zsinórral és Ponty Piros etetőanyaggal alapozó etetés gyanánt. A másik, 3,6m-es feederbotommal keresgéltem a halakat, hol közelebb, hol távolabb.
Nehezen indult a halfogás, először néhány dévérkeszeg jelentkezett, valamint néhány kisebb bodorka. A Mézes Pálinka etetőanyag és a felkínált ugyanilyen ízesítésű Oldódó Pellet volt a nyerő a keszegeknél. Ponty nem jelentkezett, ezért a rövidebb feederbotomat lecseréltem egy 3 m-es érzékeny pickerbotra, hogy a kisebb halakkal szórakoztassam magam.
A csali nem változott, csak a mérete, a dobozban található legkisebb, 8 mm-es Mézes Pálinkás Oldódó Pelletet fűztem szilikon karikába, ezt akasztottam vékonyhúsú horgomra.
A bedobást követően pár perccel hirtelen derékba hajlott a pickerbotom, mire bevágtam. A megakasztás után halam alig mozdult, csak kicsit felém jött, ezért nagyobb dévérre gondoltam, mondtam is Gábornak, szerintem mibe akadtam. Ellenfelem azonban lassan, határozottan elkezdett tőlem távolodni, majd megindította orsóm jól beállított fékjét és meg sem állt bő húsz méteren át. Tágra nyílt szemekkel néztük a forgó dobot, majd miután megállt, nyugtáztam: „Na jó, talán mégsem dévér!”
Pár perce tarthatott a fárasztás, amikor először megpillantottuk a gyönyörű nyurgapontyot a vízben, de ez még korántsem jelentette a csata végét. Közben odajött hozzánk a halőr is, hogy megnézze, mivel küzdök, amikor is a másik bevetett horgomat is felvette egy uszonyos, így a halőrre maradt a feladat, hogy kifárassza az újabb jelentkezőt. Nem volt nagy kihívás az erősebb feederbottal, így viszonylag hamar, öt percen belül pontyzsákba került a 4,65 kg-os ponty, hogy tudjunk közös fotót csinálni.
Rendkívül hosszúra nyúlt a fárasztás, nem tudtam keménykedni a halammal, hiszen a 12-es előkére kötött vékony húsú 14-es méretű keszegező horog nem adott túl nagy biztonságérzetet. Többször part közelébe ért, de a fenékről felemelni nem tudtam egyszer sem, csak miután teljesen kifáradt. Hatalmas öröm lett úrrá rajtam, amikor végre a merítőben pihent a termetes nyurgaponty. A mérést követően kiderült, hogy a pontos súlya 6,41 kg. Gyors fotózás után természetesen mindketten visszakerültek a vízbe.
Hamar lecseréltem az érzékeny pickerbotomat az erősebb, 3,6 m-es MH feederbotomra, hiszen a vékony pálcákat nem ekkora halakra tervezték. Bevetettem mindkét szerelékemet újra, immár mindkettőt Mézes Pálinkás csalikkal és etetőanyaggal. Gábor kitartott a Ponty Piros etetőanyagnál és a Vörös Démon csaliknál.
Hihetetlen, de néhány percen belül újabb jelentkezőt akasztottam, és Gábor feederbotjának spiccét is elhúzta egy uszonyos. Jó halat éreztünk zsinórjaink végén, ennek ellenére barátom hamar pontymatracra segítette 5,95 kg-os halát, később én is megszákolhattam szépséges, 3,23 kg-os koi pontyomat.
Az újabb bedobásokat követően talán eltelt negyed óra is, amikor ismét jelzett a hosszabb botom Medium erősségű, zöld színű spicce: Újabb hal akar fényképezőgép elé kerülni! Már a part közelében járt termetes vendégem, amikor Gábornak is kapása lett, most az ő pickerbotja hajlott perecbe. Ugyanaz volt nála, ami korábban nálam lezajlott: hosszú fárasztás vette kezdetét. Már megszákoltuk, lemértük, lefotóztuk, visszaengedtük az én pontyomat, ő még fárasztott.
Az időjósok aznap estére komoly zivatart ígértek. Sajnos be is jött az előrejelzés: hatalmas fekete felhők tornyosultak mögöttünk. Villámokkal és hatalmas dörgésekkel adták tudtunkra, jobb, ha pakolunk! Minden felszerelésünket a kocsiba rejtettük, csak egy ernyő, merítő, pontymatrac, sebfertőtlenítő és Gábor maradt hevesen küzdő halával a parton. Majdnem minden horgász összecsomagolt a tavon, összegyűltek a halőrház köré, hátha elmegy a zivatar.
Másfél órás fárasztást követően sikerült megszákolnom a gyönyörű, 6,44 kg-os pontyot. Gyors fotó és sebfertőtlenítés után elúszott, mi pedig a csöpörgő esőben beültünk az autóba és útnak indultunk. Próbálok nem arra gondolni, mennyi halat foghattunk volna még, ha az eső és a villámlás nem zavar el minket, de kár is, hiszen ez így volt jó, ahogy volt. Találkozunk legközelebb (remélem)!
Írta: Hajdu Tamás (matchuszo)
Fotó: Varga Gábor, Hajdu Tamás
