Kétnapos horgászatot terveztem egyetlen helyszínen, de az élet úgy hozta, hogy a második napon egy újabb helyszínen kellett szerencsét próbálnom. Hogy miért kellett helyszínt változtatnom, és hogy sikeres volt-e a váltás, azt a következőkben megosztom veletek.
Az első napi helyszín a Nagyatádon található Jóléti-tó (korábban Csónakázó-tó). Helyválasztásom a tó mélyebb, hátsó felére esett, hiszen hiába mutatott a naptár szeptember végét, a nagy, kiadós esők még várattak magukra, így a nyári kánikula miatt lecsökkent vízszint még tartotta magát. A pecámat természetesen pontyokra szerettem volna összpontosítani, de akkor még nem tudtam, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű.
Amikor megérkeztem a horgászhelyemre, olyan 50-60 méterre ígéretes fordulásokat és 1-2 ugrást is láttam. Ahányszor hallottam egy csobbanást, egyből felmértem, hogy merre volt, hiszen egyik botommal mindig egy helyre kiakasztott klipsszel terveztem dobálni, míg a másikkal a mozgások irányába szándékoztam dobni.
Etetőanyagnak az egyik új kedvencemet választottam, ami nem más, mint a Method Feeder családból a Carp Berry. Imádom, hogy amikor kibontom a csomagot, egyből szinte kizúdul a tasakból az emberi orrnak is nagyon csábító szederillat. Csaliválasztásom a különböző pelletekre épült, de volt nálam pácolt kukorica és SpéciCorn is fokhagymás és epres ízben.
A 3,9 méteres Team Feeder botommal sokszor próbáltam nagy távolságba dobni, sikerrel. Szerelékem 0,20 mm-es monofil főzsinórra kötött 14 es fonott dobóelőkéből állt, amin egy L-es gumiütközőt rögzítettem, erre jött egy 30 grammos Haldorádó Method Flat Feeder kosár. Egy gyorskapocs gyöngy zárta a szereléket, amin többféle fajtájú, hosszúságú előkét kipróbáltam. A 3,6 méteres botomon hagyományos, drótos feederkosár volt. E szerelékre különböző hosszúságú fluorocarbon előkéket tettem fel.
Sajnos ezen a napon a pontyokat egyáltalán nem lehetett kapásra bírni. Az ősz beköszöntével - mint annyi sok vízen - itt is érvényes, hogy tó jelentős kárászállománya tavasszal a felmelegedő és ősszel a már lehűlésnek indult vizekben indul el igazán. Akármilyen pelletet, gumikukoricát tettem fel, ha nem dévérkeszeg, akkor kárász jelentkezett.
Később helyet is változtattam, 50 méterrel odébb ültem, mert a szemben található sziget oldalában jelentősebb volt a halmozgás. A bajszosok azonban ezen a helyen sem hallattak magukról. Hiába voltak az adott helyen, nem voltak hajlandóan táplálkozni. Ezen a vízen rengeteg halat adott a Carp Berry soft method pellet, aznap az egyetlen pontyakasztásomat is e csalinak köszönhettem. A kapás annyira óvatos volt, hogy a hal szinte azonnal le is akadt. Ebből is látszott, hogy a pontyok nincsenek étvágyuknál. A kárászokra nem volt panasz, nagy számban jelentkeztek itt is.
Az ötórás horgászat ideje alatt 23 kárászt és 5 darab dévérkeszeget sikerült fognom. Pontyot mindösszesen egyet sikerült akasztanom, de mint korábban említettem, hamar kereket is oldott. Horgászat közben beszéltem fiammal, aki Rinyaszentkirályon horgászott és rávett, hogy tartsak vele a következő napon…
A második nap reggelén tehát Rinyaszentkirályon próbáltam szerencsét. A bojlis oldalon ültem le, mivel hétköznap nem foglalt az összes hely. Az etetőanyagom és a csalim is maradt az előző nap használt. Egészen fél 1-ig maradtam ezen az oldalon, de darabosabb halat nem sikerült fognom. Az átlagos, 1,5-2 kiló közötti pontyok szinte megleptek. 15 darabnál is többet sikerült fognom.
Délután fiam győzködésére összepakoltam a felszerelésemet és átpakoltam a szemben lévő oldalra, ahol ő is helyet foglalt. Sokáig ott is a megszokott méret jelentkezett. Ekkor esett a választásom a táskámban pihenő csalira. Ez nem volt más, mint a Haldorádó Tüzes Ponty oldódó maxi pellet. A nagyobb, 20 mm-es változatot szedtem ki a dobozból, majd hajszálelőkére fűztem. Olyan 100-110 méterre dobtam, és nem is töltött bent 30 percet a végszerelék, egy olyan vehemens kapásom volt, hogy hiába ültem a bot mellett, így is szinte elvitte mellőlem. Bevágni nem is tudtam, a botot szinte csak elkapni és megemelni tudtam.
A hal lendületesen haladt a szemben lévő oldal felé. Harminc méter zsinórt sikerült lehúznia egy huzamra, mire sikerült megállítanom. 20 perces izgalmas fárasztás után tudtuk megmeríteni. A mérlegelés után derült ki, hogy egy 10+-os pikkelyest sikerült átmeneti fogságba ejteni. A ponty pontos súlya 10,22 kg volt.
Miután visszaengedtük, lassan neki is álltunk pakolni, mivel a napijegyes időnk a végéhez közeledett. A napot egy ilyen szép hallal azonban örömteli volt zárni.
Összegezve:
Életemben először horgásztam úgy, hogy két tavon is szerencsét próbáltam 48 óra alatt. Mondhatni, elég kontrasztosra sikeredett, hiszen lakóhelyemen, Nagyatádon csak kárászt és keszeget sikerült fognom, míg a második napon csak pontyokat, köztük egy 10 kg felettit is. Nem bántam, hiszen ezekből a történésekből is rengeteg észrevételt és tapasztalatot raktározhatok el a későbbiekre. Az ősz a nagy pontyok időszaka, így biztosra vettem, hogy ha kitartóan próbálkozom egyik, de akár mindkét vízen sikerülhet egy újabb matuzsálemet egy fénykép erejéig kézben tartani.
Domonkos Tivadar (domihoho60)
Fotók: Domonkosné H. Andrea, Domonkos Ármin, Domonkos Tivadar
