Előző horgászatom során gyümölcsös etetőanyaggal próbáltam a halakat horogra csalni. Köztudott, hogy tavasszal jellemzően a gyümölcsös etetőanyagok, csalik fogósak. Na de mi van a büdös, halas jellegű, az emberi orrnak nem kellemes csalikkal, etetőkkel? Érdemes-e ezekkel próbálkozni, vagy majd nyáron? A mostani peca során kiderül!
Hogy hiteles legyen a cikk, ugyanarra a tóra látogattam el, ahol a gyümölcsös finomságokat próbáltam ki. Viszont, hogy picit jobban megismerjem a tavat, nem ugyanarra a helyre ültem le, hanem előző horgászhelyemmel szemben, a tó túloldalára. Amikor itthonról elindultam, esett az eső, fújt a szél. Az időjárás nem volt a legkedvezőbb, de mit lehet tenni, amikor az ember ráér, akkor kell menni. Így bele is vágtam a horgászatba.
Nem vagyok a korai kelés híve, tavasszal reggelente még elég keményen hideg van. Úgy gondoltam, ha reggel fél 9-kor odaérek a tóhoz, nem maradok le semmiről. Amint megérkeztem a vízhez, neki is álltam az etetőanyag összeállításának. A keverék egyik összetevője a már jól ismert Haldorádó Pelletes Fekete, míg a másik egy 2012-es újdonság, a Haldorádó Fokhagymás Hal volt.
A Pelletes Feketét már jól ismerem, de a Fokhagymás Hallal e horgászat során próbálkoztam először.
Hogyha most próbálom először, miért keverem egy másik, már sokszor bevált etetőanyaggal? Amikor elindultam, még úgy terveztem, hogy csak a fokhagymás etetőt keverem be, de az úton odafelé gondoltam, mi lenne, ha a kettőt vegyíteném. Szeretek kísérletezni, kevergetni és amikor megszagolom az etetőanyagot, több különböző erős illatot érezni. Szerintem ettől lesz egy keverék fogós.
Még mindig kell valami, hogy teljes legyen az összhatás, az aroma. A szárazon elkevert etetőanyagra öntöttem egy flakon Haldorádó Fagyos Pontyot és kellő mennyiségű vizet, hogy beállítsam az állagát. A víz még igen hideg, ezért arra gondoltam, hogy egy kis plusz CSL jobban segíti a halakat abban, hogy a horog közelébe találjanak.
Amíg a keverék elnyeri végső állagát, addig összerakom a botokat, beszúrom a bottartókat stb.
A horgászat folyamán egy 3,60-as és egy 4,20-as feederrel dobálok majd. A rövidebbik bottal közelre és pontosan, míg a hosszabbal messzebb keresem a bajszosokat.
A rövidebbik bot végszereléke a követező volt:
Gamakatsu LS-1810B 8-as horog, Nevis Spectron 0,16 mm-es, 20 cm-es előkére kötve, ezt követte egy forgó, 20 cm Power Gum erőgumi, majd egy újabb forgó, azután egy 15 cm-es Haldorádó gubancgátló cső egy rakétakosárral. Ez a szerelék tökéletes közeli horgászatra.
A hosszabb bot végszereléke:
Gamakatsu G Carp A1 Specialist 6-os horog, Sufix Feeder Braid 0,10 mm-es fonott, 12 cm-es előke egy forgóba hurkolva, fölötte egy Haldorádó 25 g-os távdobó feederkosár egy gumigolyóval megütköztetve. Ezzel a végszerelékkel keresem majd nagy távolságra a pontyokat.
Kezdődhet a horgászat!
Először a 3,60-as feedert csaliztam fel 1 szem Chilis Fahéj ízesítésű Haldorádó Puha Pontypellettel. Megtöltöttem a rakétakosarat és dobtam is be a kiszemelt távolságra. Ezt követte a hosszabb bot horgának felcsalizása. Felszúrtam a fűzőtűre 1 szem Haldorádó Fokhagymás Hal oldódó lebegő pelletet, felhúztam a hajszálelőkére, rögzítettem egy stopperrel, beállítottam a horog és a csali távolságát, megtöltöttem a kosarat és bedobtam körülbelül 60 méterre. Nem volt más dolgom, csak vártam arra, hogy valami hal elhúzza a bot spiccét. Pár perc után ez be is következett. Horgon van az első látogatóm! Bevágás után éreztem, hogy egy kisebb harcossal van dolgom. Gyorsan partra segítettem, megszabadítottam a horogtól és fürgén úszott is vissza.
Felcsaliztam újra a horgot, éppen a kosárba nyomtam bele a fokhagymás feketét, amikor erőteljesen begörbült a távolra bevetett bot spicce. Gyorsan mindent letéve vágtam be. Amint felemeltem a botot, egyből megszólalt az orsó fékje, csak úgy peregtek a méterek a dobról. „Ez most már jó hal lesz!”, gondoltam magamban. Az elő nagy kirohanás után a partig egészen jól együttműködött a potyka, de amint meglátta a merítőt, újra vissza próbált menni a tó közepe fele. Végül sikeresen megmerítettem.
Fénykép és szájfertőtlenítés után visszaengedtem. Egy bot sem volt a vízben - így nehéz halat fogni… Az előbb félbehagyott kosártöltés befejezése után bekerült mind a két bot végszereléke a helyére. Kapás újra a közelre bevetett puha pelleten! No de most ez nem egy kárász volt, hanem egy igen harcias ponty, akinek megtetszett a Chilis Fahéjas finomság.
Éppen engedtem vissza a halat, amikor arra lettem figyelmes, hogy a másik bot majdnem leesik az állványról: szinte derékszögbe hajlott, úgy húzta valami. Egy újabb pikkelyes van a horgon! A fárasztás vége felé már azt hittem megadja magát, de gondolt egyet és eltűnt a mélyben.
Az eddig használt csalikkal sikerült már halat fognom - gondoltam, elkezdek kísérletezni, más Haldorádó pelleteket kipróbálni. Sok-sok csalival próbálkoztam, sikerült is pár pontyot horogra csalni, de a legfogósabbnak a Fokhagymás oldódó lebegő bizonyult, ezért később már nem is csaliztam mással.
Újra felkerült az eddig már jól bevált Fokhagymás pellet. Nagy csend, nincs kapás már 15 perce, amikor szépen lassan elkezdett begörbülni a spicc. Bevágtam. Lassan, komótos mozgással húzott a horgon védekező ellenfelem. Ez nagy lesz! Ahogyan küzdött a ponty, lehetett érezni, hogy egy termetesebb, öregebb bajszos van a zsinór másik végén. 10 percig tartott a fárasztás, minden egyes pillanatát kiélveztem. Végül, amikor a szákba került, megláttam, hogy milyen szép hallal is küzdöttem. Mikor csak néha-néha megmutatta magát, nem látszott ekkorának.
Visszaengedtem méltó ellenfelemet éltető elemébe. Már alig volt etetőanyagom, amit a kosárba tudtam volna tölteni, de a maradék kevés kajával is sikerült pár termetes pontyot fogni.
Elfogyott az etetőanyag, véget ért a horgászat.
A mai nap tapasztalatai: érdemes hideg vízben is próbálkozni a halas, büdös etetőanyagokkal és csalikkal is. Szelektálja a halakat. Lehet, hogy kevesebb lesz a kapás, de ha van, akkor az jó hal. A mai napon a legjobban bevált csalik a Haldorádó Fokhagymás Hal oldódó lebegő, ezt követte a Dunai Kagylós kukorica és a Chilis Fahéjas puha pontypellet.
A keverék tökéletesen bevált, érdemes kísérletezni, keverni és kipróbálni. Még a vadkacsáknak is tetszett, amikor a part közelébe szórtam egy marékkal, sietve úsztak oda és lakmároztak belőle.
Egy újabb szép napot tudhatok a hátam mögött, amire örömmel emlékezem.
Írta: Kun Balázs
