Sokan kértétek és jeleztétek felém, hogy szívesen olvasnátok tőlem olyan írást, amiben egy vadvízi horgászatot mutatok be az ott működő praktikákkal együtt. Igyekszem eleget tenni minden kérésnek és elvárásnak, bár ez sokszor nehezebb, mint azt sokan gondolják. A jövőben szeretném, ha a vadvízi horgászat szerelmesei is találnának a cikkeim között számukra is érdekes írásokat, amiből, akár egy-két hasznos ötletet a saját horgászataikban is eredményesen tudnak majd alkalmazni. Ennek érdekében új, számomra ismeretlen vadvíz felé vettem az irányt, amely az atkai Holt-Tisza. Az első itt szerzett tapasztalataimat szeretném most megosztani veletek egy számomra is meghökkentő horgásznap keretein belül.
Az atkai Holt-Tisza
Ez a vízterület, gondolom, sokak számára ismerős, hisz rendkívül közkedvelt a horgászok körében. Számos horgász „nagyágyú” is megfordult már itt, és nem véletlenül. Egy klasszikus Tisza-holtágról van szó, ami Csongrád megyében található. Lakhelyem, Hódmezővásárhely és Szeged között helyezkedik el, Algyőhöz közel. Tábla nem jelzi, de nem lehet eltéveszteni. Aszfaltozott árvízvédelmi töltésen közelíthető meg, a Tisza nyugati oldalán terül el a 107 ha alapterületű, patkó alakú holtág. Az atkai Holt-Tisza és környéke a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet része, így szigorú szabályok vonatkoznak az ide érkező horgászokra. A szabályozásnak köszönhetően rendkívül kulturált és igen jól halasított vízterületről van szó, ami kb. 6,8 km hosszú, átlagmélysége 5 m, de ennél lényegesen mélyebb részei is vannak. A horgászhelyeket egy darabig aszfaltozott úton, majd a halőrháztól befelé haladva földúton közelíthetjük meg. A holtág túloldalán található horgászhelyekhez, száraz időben úgyszintén jó minőségű földúton juthatunk el. Csodaszép környezet várja az ide érkező horgászokat, ahol garantáltan mindenki megtalálja a saját horgászmódszeréhez leginkább illő horgászhelyet, hisz a holtág elején rengeteg móló és stég kapott helyett, amiket bárki használhat a tulajdonosok megérkezéséig.
Egy ekkora vadvízen minden helyismeret és információ nélkül tulajdonképpen kudarcra van ítélve az első pár horgászat. Miután kiváltottam az engedélyt, első utam a holtághoz vezetett, ahol - azon kívül, hogy felderítem a környezetet és a lehetséges horgászhelyeket - feltett szándékom volt, hogy olyan helyi horgászokkal beszélgessek, akik jól ismerik a vizet. Igyekeztem a lehető legtöbb használható információt begyűjteni. Ezúton is köszönetet mondok Lénárt Ferenc rendkívül segítőkész, tapasztalt helyi horgásznak, aki a nagyon sok hasznos infó mellett felajánlotta, hogy horgászhatok a stégén és használhatom a csónakját is, ha szükséges. Az ő segítőkészsége és tudása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy már az első pár alkalommal se eredménytelenül üljek a vízparton.
A meghökkentő horgásznap
Az első itteni horgászatom szakadó esőben zajlott. Nagyon sok mindent kipróbáltam és teszteltem annak érdekében, hogy egy jól működő taktikát sikerüljön kidolgoznom, amivel a későbbiek során eredményes lehetek. Rövid idő után rá kellett jönnöm, hogy sajnos hihetetlen mennyiségű törpeharcsa él a vízben, amik nagyon megnehezítették a horgászatot. A nap végére azért jó pár átlagos méretű pontyot is sikerült fognom. Jó kezdés volt ez, és ami ennél fontosabb, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. A következő horgászatra már egy teljes, kész tervvel és taktikával érkeztem.
Ezúttal nem a stégeknél horgásztam, hanem a holtág túloldalán. Nem volt konkrét tervem a horgászhelyet illetően, csak úgy „találomra” választottam azt a helyet, amelyik a legszimpatikusabb volt. Ezen a részén átlagosnak mondható a vízmélység, 2-5 méter között mozog, ami ideális a pontyozáshoz. Természetesen most is a pontyok és az amurok voltak a célhalak, mint általában mindig. Kora reggel, még sötétben érkeztem a vízpartra, szerettem volna az egész napot kihasználni.
Mire a horgászhelyemet kialakítottam és a felszereléseket összeállítottam, már teljesen kivilágosodott. Következett az alapozó etetéshez szükséges keverék elkészítése. Az első itteni horgászatom alkalmával egyértelműen kiderült, hogy ha pontyokat akarok fogni, akkor csak olyan csalogatóanyagok jöhetnek számításba, amit nem, vagy csak ritkán vesz fel a törpeharcsa. Két ilyen csalogatóanyagot találtam, az egyik a Tejsavas Kukorica, a másik pedig a Spanyol Tigrismogyoró volt. Ezek kivételével szinte mindent nyomban felfaltak a szúrós kis „ördögök”. Az alapozó etetésem a következőkből állt össze:
- 0,5 kg Tejsavas Kukorica
- 0,5 kg Spanyol Tigrismogyoró - Natúr változatban
- 0,5 kg Főtt Kukorica - Natúr változatban
- 2 kg Barna agyag
A 1,5 kg magkeveréket, a 2 kg barna agyag tökéletesen összetartja, így könnyedén kosárba tölthető. Minimális mennyiségű vizet érdemes hozzáadni, így tökéletesen összetapad. Azért földdel „ragasztottam” össze a magkeveréket, mert véleményem szerint, így kevésbe volt vonzó a törpeharcsák számára, mintha ezt valamilyen etetőanyaggal tettem volna. Ezzel a keverékkel alapoztam, kiakasztott zsinórklipszes technikával, kb. 60-70 méterre.
A horgászatra szánt keverékem egy egyszerű, ám annál hatékonyabb etetőanyag keverék volt:
- 1 kg Vad Ponty
- 1 kg FermentX - Tejsavas Betainos
Kiváló pontyos keverék a vadvízi horgászatok során. Ha vannak pontyok a közelben, e mixtúra mellett biztosan nem úsznak el „szó” nélkül. (Ezt a keveréket Döme Gábor ajánlásával használtam és próbáltam ki.) Ezenkívül FermentX Tejsavas Nagy Amur etetőanyagot használtam még, a nap folyamán.
Két különböző végszerelékkel horgásztam. Az egyik az általam oly sokszor használt method végszerelék volt, amivel kereső horgászatot végeztem. Ezt rendszerint addig dobtam be, ameddig csak bírtam: ez kb. 110-120 méter között mozgott. A másik végszerelékem egy klasszikus Pellet Feeder kosaras végszerelék volt, ezzel végeztem el az alapozó etetést, majd ezzel egésznap az etetésen is horgásztam.
Az alapozó etetés után végre minden a helyére került, kezdődhetett a horgászat. Alig dobtam be, még a zsinórt meg sem tudtam feszíteni, megérkezett az első törpeharcsa. „Na, ez a nap is jól kezdődik”, gondoltam magamban. A csali fűzött tejsavas kukorica volt SpéciCornnal kombinálva - sajnos ez sem jelent 100%-os „biztonságot” ellenük. Mindenesetre visszadobtam, a hal szájából kivett csalit és bíztam benne, hogy a következő jelentkező nem valamelyik társa lesz. Stopper elindít, nyeletőfék kinyit, vissza a fotelomba… Vagy mégsem?! Mire leültem volna, már az orsó fékje is megszólalt, olyan agresszív kapással jelentkezett a következő hal.
Ezután az események felgyorsultak, kapást kapás követett. Alig hittem a szememnek, mintha nem is egy hatalmas vadvízen horgásznék. Érdekes volt, hogy a délelőtti órákban az etetett helyről alig érkezett egy-két kapást, míg a kereső horgászat folyamatosan adta a halat. Ahogy eljött a kora délután, ez megváltozott: a pontyok szépen ráálltak az etetésre, egyre több kapás jelentkezett arról a helyről is, és folyamatos halfordulások látszottak az etetésen.
A sok szép hal folyamatos fárasztása mellett lenyűgözött a természet és a holtág szépsége. Partközelben folyamatosan raboltak a ragadozó halak, madarak mozogtak a fákon, a vízi pockok járatukat építették - mindez semmihez nem fogható hangulatot adott a horgászatnak.
Természetesen mint mindig, most is szerettem volna nagytestű halakat fogni, ennek érdekében többféle csalikombinációt kipróbáltam. Sajnos nagytestű halat nem sikerült fognom, bármivel is próbálkoztam, ám volt egy-két nagyon jól működő kombináció, ilyen volt például az 1 szem fokhagymás SpéciCorn + 1 FermentX Oldódó Pellet Tejsavas Betainos ízesítésben. Ezzel a kombinációval sikeresen tudtam szelektálni a törpeharcsákat, miközben a pontyok nagyon kedvelték.
A holtágat partközeli sávjában jellemző víztök bizony rendesen megnehezítette a horgászatot, szinte az összes hal ebbe menekült fárasztás közben, nem volt egyszerű feladat kifordítani őket belőle. Több szereléket is láttam beszakadva a levelek között, sajnos egy pár halvesztésem is volt emiatt, mikor beleakadt a végszerelékem a mások által beszakított zsinórokba.
Ahogy közeledett a késő délután, egyre több lett a kapás is. Volt, hogy mindkét botomon egyszerre volt kapás, de 5-10 percnél tovább egyik végszerelékem sem volt a vízben. A telepített tavakon megszoktam már ezt az iramot, de itt nagyon váratlanul ért.
Sajnos éjszakára nem tudtam maradni, pedig érdemes lett volna, folyamatosan „forogtak” a halak az etetésen. A közeljövőben mindenképpen szeretnék itt hosszabb időt eltölteni, legalább 24 vagy még inkább 48 órát, úgy talán sikerül megfogni az öreg, „vízköves hátú” nagy pontyot. Ezen a napon összesen 19 pontyot, 1 keszeget, 1 kárászt és 10 törpeharcsát sikerült fognom. A 19 megfogott ponty minden várakozásomat felülmúlta, nagyon boldog és elégedett voltam. Ennyi hal megfogása bármelyik vízterületen boldoggá tett volna, de, hogy mindez egy vadvízen sikerült, az elképesztő érzés volt. Természetesen ezen a napon is az összes ponty, valamint a keszeg is visszanyerte a szabadságát. A horgászaton háromféle csalikombináció működött igazán jól, amelyekkel a törpeharcsákat is sikerült szelektálnom. Az egyik a 3 szem fűzött tejsavas kukorica, a másik 1 szem fokhagymás SpéciCorn + 2 szem tejsavas kukorica, a harmadik pedig 1 szem fokhagymás SpéciCorn + 1 FermentX Oldódó Pellet Tejsavas Betainos ízesítésben.
Egyértelműen kijelenthető, hogy egy ilyen rövid, egynapos horgászat alkalmával jobban működött a kereső horgászat. Mire az etetés „beérett”, már délután volt, addig szinte nem is volt kapásom az etetett helyen. Viszont az is egyértelmű, hogy ha több ideje van az embernek, mindenképp érdemes egy nagyobb alapot csinálni, hisz miután „ráállt” az etetésre a hal, sokkal több kapásom volt ezen a helyen. A kísérletezést tovább folytatom mindaddig, amíg sikerül megfognom azt a halat, amiért érdemes itt horgásznom, ami hiszem és tudom, hogy előbb-utóbb a horgomra fog akadni. Természetesen az itteni sikeres vagy éppen sikertelen, de tanulságos horgászataimról folyamatosan olvashattok majd a jövőben is, remélem, sok hasznos ötlettel tudok majd szolgálni.
Írta: Borbiró Ádám
Fényképek: Libor Erika, Borbiró Ádám
