Munka után édes a pihenés - na de még milyen, ha ez a pihenést tóparton ejthetem meg és aktívan tölthetem a szombat délutánom! Nagyon vártam már, hogy vége legyen a műszaknak, és minél előbb tóparton lehessek. A rendelkezésemre álló idő alig több mint öt óra, ami nem sok mindenre elég, de ha ennyi szabadidő áll az ember rendelkezésére, akkor azt is ki kell használni! Ez nem lett volna elég arra, hogy az egyesületem tavára kijussak, így nem volt mit tenni, keresnem kellett egy tavat, ami útba esik, autóval is megközelíthető emberi módon, és még halat is lehet benne fogni. Van is ilyen a közelemben…
Ahogy csak tudtam, siettem, hogy minél előbb hazaérjek, összeállítsam a felszerelésem és már mehessek is horgászni. Minimálisra szűkítettem a repertoárt, mivel nem a pakolással, nyűgös előkészületekkel akartam foglalkozni, hanem csak élvezni akartam a szabad levegőt, a napsütést és a halfogást.
A kiszemelt víz a rendkívül természetközeli hangulatú, nagyon kulturált keceli Natura horgászpark volt, aminek ismerem az adottságait és ahol minden adott a kellemes kikapcsolódáshoz. A tó elnyújtott téglalap formájából adódóan legszélesebb pontján sem nagyobb 80 méternél, de ahol én készültem horgászni, ott lehet, hogy 50 méter sincs. Ezért nem a távdobó botjaimat vettem elő, hanem egy könnyű, de gerinces pickerbotot.
Nem volt kérdés, hogy milyen módszerrel fogok horgászni. Method pecára készültem, már csak azt kellett eldöntenem, hogy melyik eszközt használjam. Mint a legtöbben, én is minden újdonságot ki szeretnék próbálni, épp ezért most nem a megszokott kosarat tettem fel, hanem egy angol gyártó termékét. Hogy miért mondtam le a kézzel való töltés egyszerűségéről és gyorsaságáról? Azért, mert némi kukoricát is szerettem volna bejuttatni minden dobásnál. Úgy vettem észre ugyanis, hogy ha néhány aranyló szem csemegekukorica társul a csalim mellé, sokkal előbb lesz nagyobb testű hal - ponty - a jelentkező.
Mivel gyors pecára készültem, csakis olyan csalogatóanyag jöhetett szóba, ami gyors oldódásával és halas ízével minél előbb a szerelékem közelébe vonzza a halakat, így a Top Method széria Total Fish etetőanyagát választottam. Ez a tó mesterséges, az itt folytatott felszíni tőzegkitermelés lévén jött létre, így medre is tőzeges. Ez annyiban nehezíti meg a horgász dolgát, hogy vagy keres egy pontyok által kifürdött helyet, ami kőkemény, vagy olyan csalogatóanyagokat használ, amelyek állagukkal, erőteljes intenzív aromájukkal utat mutatnak a halnak a csali felé. Én az utóbbiban bíztam és az amúgy is jellegzetes illatú kaját még egy kis extra aromával is nyakon öntöttem. Nem sokkal, csak úgy 2 ujjnyi fokhagymás-mandulás aromával.
A csalit illetőleg konkrét elképzelésem volt. Olyan csalit szeretem volna a horog hajszálelőkéjén felkínálni, ami apró mérete ellenére is jól lebeg, emellett aromás is és kukorica formájú. Sokat próbálkoztam lebegő szivacs formára vágásával, különböző csaliutánzatokkal, az eredmény azonban nem volt biztató. De a gumikukoricák már sokszor jól adták a halat, így amikor a SpéciCorn piacra került, úgy éreztem, ezt a csalit nekem találták ki. Mindent tud, amit nekem szükséges, és még többet is! Így ma már csak az volt a kérdés, hogy a fokhagymás vagy a mézes lesz-e az, amit a halak kedvelnek.
A halak ezen a tavon is legtöbbször gabonafélékkel találkoznak, ezért mindig is célszerű volt némi csemegekukoricát keverni az etetőanyagba. De ez a method horgászatban csak úgy megoldható, ha külön kerül bele. A töltőszerszám aljába fektettem a felcsalizott horgom, majd csipetnyi csemegét szórtam mellé - csak annyit, amennyit sikerült kivenni a dobozból. Érdekes volt látni, hogy milyen jól elvegyül a természetes szemek között az utánzat.
Többen is kételkedtek horgászismerőseim közül e kosártöltési módszer sikerességében, mondván, elveszem a method szerelék lényegét, azaz hogy a finom etetőanyag mellett ne legyen semmilyen darabosabb anyag, amit a hal meg tud enni, mert akkor kiszemezi magának a veszélyt nem jelentő falatokat, a horoggal nehezítettet pedig otthagyja. Szerencsémre eddig nem kerültek el a pontyok.
Arra tudok gondolni, hogy a közelből odaúszó ponty érdeklődését felkelti az aromás etetőanyag, turkálja-keresi az esetleges falatokat, és ahogy a kukoricákra rátalál, vehemensebben próbálja megszerezni azokat. Ekkor a lebegő kukoricautánzat - ha helyes módon van felkínálva - elsőként kerül a szájába. Ha pedig már ott van, akkor máris nyert ügyünk van!
Mindezt már az első dobásom is igazolta, mivel ahogy elhelyeztem a botot a tartójában, a lazára engedett fék hangosan ciripelve jelezte, hogy valakinek megtetszett a csali. Bevágást követően éreztem, hogy ponttyal van dolgom, így megnyugodtam, hogy a kigondolt stratégiám működőképes lehet a mai napon is.
Persze nem is én lennék, ha nem hagynék otthon valamit… úgyhogy a csalis vödrömnek még egy feladatot adtam: hátsó bottartóként is szuperálnia kellett aznap. De ez szinte jelentéktelen probléma ahhoz képest, amikor a merítő fejet vagy a nyelet hagyom otthon.
Igaz, hogy kapitális méretű halat nem sikerült aznap fognom, de a horgászatra szánt idő gyorsan elrepült a sok kapásnak hála. A nap végére egy szebb ponty is tiszteletét tette a matracon, de mint a többi társa, ő is visszanyerte szabadságát.
Ahogy a többi horgász elvonult, úgy csendesedett a vízpart is, egyre inkább csak a békákat és a vízimadarakat lehetett hallani, és megjelent két kócsag is, amik némi potya falat reményében pásztázták a partszéleket.
Számomra nagy élmény volt újra e kis víz partján eltölteni egy kellemes délutánt. Már tervezem, hogy visszatérek idén a partjára és megpróbálok elcsípni párat a tó nagyobb amurjai közül. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a vizet, aki egy üdítően más horgászhelyre szeretne leülni, mint a megszokott mesterséges tavak. Akik szeretik a vadregényesebb környezetet, azok nem fognak csalódni.
Írta: Haszilló István (haszilloi)
Fotók: Haszilló István