A Pilismaróti-öbölben két évvel ezelőtt jártam először, és azonnal rabul ejtett. Már maga a hely szépsége is magával ragadó, de nem ez fogott meg először. E vízterület fő varázsa a roppant méretéből adódó bizonytalanság. Itt nem lehet biztosra menni, és legkevésbé sem lehet egy-egy rossz nap után azt a konzekvenciát levonni, hogy „nincs ebben hal, ide soha többé nem jövök”. Egy ilyen vadvíz meghorgászása teljesen más, mint egy intenzíven telepített magántóé. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nehezebb! Csupán más! Hogy miben más? Ebből az írásból és a kisfilmekből kiderül.
Sokszor olvasok közösségi médiában mindenféle „vadvízi huszár” kommentet, amelyeknek az a lényege, hogy milyen bonyolult és nehéz is vadvízen a halfogás. Ezzel szemben én azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem nehezebb, csupán több benne a bizonytalansági tényező. Ilyen a helyválasztás, esetünkben a Duna vízállása és persze az időjárás alakulása. Mégis azt hiszem, hogy egy nagy vízterületen a megfelelő hely az, ami a siker kulcsa. Természetesen ez is változik, hiszen adott évszakban teljesen más a halak tartózkodási helye, mint előzőleg. Ebben rejlik a vadvizek legnagyobb kiszámíthatatlansága. Egyvalami kell ahhoz, hogy valakiből sikeres „vadvízi” horgász legyen, szabadidő. Zoli barátommal sok sikertelen próbálkozáson vagyunk már túl a Pilismaróti-öbölben amiatt, hogy egyszerűen nem jó helyen próbálkoztunk.
Ez az írás nem arról fog szólni, hogy a szóban forgó öbölben, vagy más vizeken, milyen a jó hely, vagy hol érdemes próbálkozni, hanem arról, miként lehet azt meghorgászni. Legalábbis úgy, ahogy mi csináljuk. Ebben az írásban olyan etetési stratégiát, valamint etetőanyag- és csalikombinációkat fogok mutatni, amelyek a hasonló vízterületeken, optimális helyzetben működnek. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy csak ezekkel lehet Pilismaróton vagy a Duna-öblökben halat fogni, de érdemes rápróbálni.
Érkezés, horgászállás kialakítása
Általában mi nem vagyunk éjjeli baglyok, horgászataink 99%-át napközben folytatjuk. Azonban nem hagyott nyugodni az, hogy a „közösségi portálon” olyan beszámolókra akadtam, amelyekben a kapitális halakat éjszaka fogták, így késztetést éreztem arra, hogy legalább egyszer egy évben megadjam az esélyt magunknak arra, hogy fogjunk egy ilyet az öbölből. Mielőtt bárki azon kapná magát, hogy holnap indulás a helyszínre horgászni, érdemes utánanézni a Pilismaróti-öböl horgászrendjének, ugyanis sátorozni csak a kijelölt helyeken lehet! Mivel mi semmiféle sátrat, lakókocsit vagy egyéb hosszabb tartózkodásra szakosodott dolgot nem használtunk, egy teljesen átlagos, sporthorgászati tilalom alatt nem álló helyen rendeztük be a horgászállásunkat, ahol a horgászengedélyünk birtokában 0-24 óráig lehetett pecázni. Ami még nagyon fontos – és a horgászrend kötelezővé is teszi –, hogy jól ki kell világítani a horgászállást. Erre mi egy „gázlámpát” használtunk, ami tökéletesen megfelelt a célnak.
A horgászállást érdemes a megszokottól kicsit körültekintőbben felállítani. Én is hajlamos vagyok arra, hogy szanaszét dobáljam a cuccaimat, de mivel itt a horgászidő nem csupán néhány óra, gondolni kell későbbre is! Különösen fontos ez a bottartó tájékán, mert éjszaka egy-egy hirtelen kapás közben balesetveszélyes átlépdelni ezt-azt, mire be tudunk vágni. Ezenkívül a matracot és merítőt is érdemes olyan helyre tenni, ahol kéznél van, és nem kell keresgélni.
Bár nem tartozik szorosan a helyválasztáshoz, mindenképp érdemes néhány gondolatot szentelni a megfelelő ruházatnak. Ősz lévén nappal akár 25-28 Celsius-fok is lehet, míg éjszaka már rendesen lehűl a levegő, nem is beszélve a páráról, ami tovább csökkenti a hőérzetet. Ezért aztán mindenképp gondoskodjunk a réteges öltözködésről! Éjszakára indokolt a polár pulóver, thermo ruha és természetesen a gumicsizma vagy vízhatlan bakancs. Ha ezek nem állnak rendelkezésre, akkor a jókedvű és kényelmes nappali pecát keserves éjszakázás követheti, ami nagyon bosszantó, és a fogási esélyeket is csökkenti, ha nem jó a közérzetünk!
Csalogatóanyagok előkészítése, alapozó etetés
A hosszabb horgászkirándulások csak ritkán szólnak a keresőhorgászatról. Természetesen így is lehet halat fogni, de célszerűbb egy olyan etetést készíteni, amelyre előbb-utóbb érkezhet hal. Ezenkívül az etetés nemcsak a csalogatást szolgálja, hanem a helyben tartást is, hiszen csak könnyebb megfogni egy halat úgy, ha az 30 percen keresztül „legelészik” a horog körül, mintha csupán 1 percet tölt ott. Ez a nagy kiterjedésű vadvizeken történő horgászatok első szabálya.
A második fontos szabály, hogy olyan csalit kell a horog mellé fűzni, amely az etetésre használt csalogatóanyagban is benne van, mégis kitűnik a többi közül. Ezen a kiránduláson etetésre különböző magvakat használtunk. Mivel a víz hőfoka még bőven 20 Celsius-fok felett volt, egy olyan egyveleget készítettünk, amelyben helyet kapott erjesztett mag is. Erre a Start Mixet használtuk, amely már bő 3 hete elkészült, így volt „bukéja” rendesen. Ezenkívül tigrismogyoró, kukorica, és kukoricacsíra pellet került az alapként bedobott mix-be. Minden alkotóelemből mindössze 1 csomagot használtunk el úgy, hogy az etetésünk 4 botot kiszolgált.
Alapozó etetés:
- 1/5 rész Start erjesztett mag mix
- 1/5 rész csemegekukorica
- 1/5 rész Kukorica
- 1/5 rész Tigrismogyoró
- 1/5 rész Hidegen sajtolt kukoricacsíra pellet extra
- 1 üveg SpéciAdditive Kukoricatej
Sokat tanakodtunk Zolival, hogyan is juttassunk be annyi kaját, amivel érdemes nekilátni a horgászatnak. Ahhoz, hogy open end kosárral dobjuk be, túl messze volt az a hely, ahol már előzőleg, rövid idejű horgászatok alatt fogtunk halat. A Pellet Feeder kosár jó alternatíva lett volna, de azzal meg túl sok etetőanyag fogyna, ami teljesen felesleges, hiszen éppen a kaja az, amivel a horgunk közelébe csaljuk a halat, így bőven elég, ha az etetőkosárban talál belőle a hal. Így aztán maradt a Spomb. Ehhez egy 420-as, 180 gramm dobósúlyú Nevis Gotama feeder botot használtam. Ezzel simán be tudtam dobni a közepes méretű, telitöltött rakétát 80 méterre. A bekevert, 3 liternyi szemes anyagot bő negyedóráig hajigáltam, mire elfogyott. Nem kedvenc elfoglaltságom a dobálás, de partról kétségkívül ez a legpraktikusabb etetési mód. Ja, és nem utolsósorban a legpontosabb. Mondjuk, önámítás azt állítni, hogy éjszaka pontosan meg tudjuk dobni az etetést, de a klipsz abban segít, hogy legalább a távolság jó legyen. Egyszer egy általam nagyra tartott horgász azt mondta, hogy a nagy halak horgászatánál nem mindig jó a hajszálpontos etetés, ugyanis minél nagyobb területű az etetés, annál több hal fér oda. Ez is egy nézőpont, és én ezt alkalmazni is szoktam, még ha nem is feltétlenül szándékosan!
Etetőanyag
Erre a horgászatra két, általam nagyon kedvelt keverékkel készültünk, amelyek már az Őszi receptajánlóból jól ismertek. Az egyik a Vad pontyok őszi menüje, míg a másik az Őszi tejsavas recept nagy halaknak. Az első keverékkel az etetésre dobáltunk, míg a másikkal az etetés peremére.
Vad pontyok őszi menüje
- 2 csg Vad Ponty
- 1 csg Record Carp StickMix - Nagy Hal
- 1/2 csg 3X Mag mix
- Csali: Oldódó Lebegő Pellet - Nagy Ponty
Őszi tejsavas recept nagy halaknak
- 1 csg FermentX - Tejsavas Mézes Pálinka
- 1 csg Mézes Pálinka
- 1/2 csg Record Carp Stick Mix - Édes ananász
- 1/2 csg Tejsavas 4X mag Mix
- Csali: Oldódó Fluo Lebegő Pellet - Édes Ananász
Csalik
Mint már említettem, az etetésen történő horgászat fontos szabálya, hogy olyan csalit kínáljunk fel, amellyel a hal már találkozott. Annak érdekében azonban, hogy a sok ugyanolyan szem közül pont a horgunk mellett lévő csalinak szívjon oda, érdemes azt kicsit „feldobni”, kikönnyíteni. Mivel etetésünk nagy része magvakból áll, a csalijaink alapja a kukorica, tejsavas kukorica, ízesített kukorica vagy a tigrismogyoró. Ezeket többféle módon is tovább lehet ízesíteni, kívánatosabbá lehet tenni. Mi a legegyszerűbb módon próbáltuk a hal figyelmét ezekkel felkelteni, ez pedig a kikönnyítés, méghozzá olyan pop-up csalival, amely markáns ízzel rendelkezik. Erre kiválóan lehet használni a „Spéci” szilikon csalikat, amelyek többféle ízesítésben állnak rendelkezésre. További előnyük, hogy bármilyen méretű és súlyú csalihoz lehet megfelelő méretű lebegtetőt találni. Egy szem kukoricához elég lehet a SpéciCorn, több szemhez a SpéciCorn Mega, míg a tigrismogyoróhoz a SpéciTiger.
Egy etetést azonban két botnál többel nem célszerű meghorgászni, így Zolival egy-egy végszerelékkel a „terített asztalon” kínáltuk fel a csalit, míg a hosszabb pálcákkal a bentről érkező halakat vettük célkeresztbe. Ezekkel kb. 10-15 méterrel dobtuk túl az etetést. A „keresőbotok” horgai mellé viszont nem szemes csalit fűztünk, hanem Oldódó (Fluo) Lebegő Pelletet, különböző ízekben. Ezeket a finom, aromás, könnyű csalikat sokkal előbb felszippantja egy kosárnyi etetőanyag mellől a hal, mint egy nagyobb füzért.
Horgászat
A kipakolással és az etetéssel elment az első nap komplett délelőttje, így már jócskán elütötték az ebédidőt, mire a felcsalizott horgaink bekerültek a helyükre. A nagy csobogás miatt nem számítottunk aktív délutánra, de ennyire passzívra sem. Szégyen, nem szégyen, képtelenek voltunk kapást kicsikarni, holott „élt” előttünk a víz. Ugrott, forgott, fröcskölt a hal, ám ezek nagy része busa volt, aminek megfogását már kezdem feladni.
Így aztán a délután legizgalmasabb pillanatai azok voltak, mikor Zoli beizzította a grillt és elkészítette a vacsorát. Nem túl gyakran fordul elő, hogy horgászat közben van időnk sütni-főzni, de ezen változtatni kell! Olyan pompás vacsorát rittyentettünk, hogy meg is feledkeztem a sikertelenségünkről.
Ősz lévén már korábban sötétedik, így 7 óra körül már elkezdtünk készülődni az éjszakára. Begyújtottam a gázlámpát, felerősítettem a világítópatronokat a spiccekre, és felvettük a fejlámpákat. A szürkület is a vártnál csendesebbre sikeredett, kapás nélkül telepedett ránk a teljes sötétség.
Éppen a Tejútrendszert tanulmányoztam, mikor heves kapásra lettem figyelmes. Kis híján leestem a székemről, olyan repülőrajtot vettem, ám csalódnom kellett! Nem ült a bevágás! Értetlenül álltam a dolog előtt, egyszerűen nem találtam hibát a „rendszerben”, ami miatt nem akadt meg a horog. A legbosszantóbb, hogy további 5 ilyen kapásunk volt! Vélhetően nagytestű busák okozhatták ezeket a testkapásokat, vagy talán a keszegek húzták-vonták a csalifüzért, ki tudja?
Az első halat 10 óra körül akasztottuk meg, ami természetesen fárasztás közben maradt le! Nem volt kapitális hal, de a hínármezőből nem tudta Zoli kiemelni, így kiakadt a szájából a horog. Barátomnak volt még egy további kalandja, rövid huzavonája egy vélhetően termetesebb ponttyal, de a harcból a hal került ki győztesen. Apró szépségtapasz volt, hogy azért sikerült néhány kisebb bajszost szákba terelnünk még éjfél előtt. Úgy örültünk nekik, mintha életünk halai lettek volna!
Kevéssel éjjel egy körül végre tudtunk egy nagyobb pontyot is akasztani, amelyet ki is tudtam fárasztani. Ennek úgy megörültünk, hogy egy tábla csokit el is majszoltunk, ami után barátom ki is dőlt és hangos szuszogással várta „álomföld” pontyait. Természetesen én kitartottam, és 20 percenként újakat dobtam, hátha a friss csalira lesz kapás, és lett is. Sajnos a kapást nem követte merítés, ugyanis a hevesen balra törő játékost nem tudtam megállítani, beszaladt a hínárba. Egy ideig ki tudtam húzni onnan, de az egyre növekvő „salátabevonat” miatt a kosár leakadt, és a folyamatos kontaktus megszűnésekor a hal távozott. Mérges voltam!
Az újradobások után kicsit én is elpilledtem és Zolira bíztam, hogy jelezze, ha kapást észlel. Ő annyira résen volt, hogy félóra szuszókálás után arra ébredtem, hogy jobbos botomon be van lazulva a zsinór. Hamar odaszaladtam és a zsinór megfeszítése után éreztem, hogy hal van a horgon. Sajnos azonban ezzel egy időben Zoli is jelezte, hogy kapása van. Egyből leesett, hogy a halunk az összes zsinórt sikeresen összekuszálta. A hab a tortán, hogy miközben a gordiuszi csomót operáltuk a vaksötétben, a ponty szépen elúszott. Ennyit tudott ez az éjszaka!
Hajnalban már alig vártam, hogy felkeljen a nap. Annyira hideg volt éjjel, hogy a thermo ruhát is fel kellett öltenünk! Olyan pára volt, mintha esett volna az eső. A pirkadat meghozta a kapásokat is, azonban ezekért nem pontyok, hanem kapitális kárászok voltak a felelősek. Érdekes módon ezek a halak csak reggel voltak aktívak, később teljesen eltűntek. Csakúgy, mint a pontyok. Konkrétan délig egyetlen bajszost se tudtunk akasztani. Valamiért csak éjszaka ettek a pontyok, ami azért érdekes, mert egy héttel korábban fényes nappal is tudtunk fogni.
Nem mondom, hogy maradéktalanul elégedett voltam a fogásunkkal, de ezeken a gondolatokon már hamar túl szoktam tenni magam. Ez az öböl megtanított arra, hogy ahelyett, hogy azért kesergek, amit nem fogunk, megpróbálok annak örülni, amit sikerült horogra csalni. Hal nélkül nem maradtunk, remekül éreztük magunkat, és erre az évre is kipipáltuk a „kötelező” éjszakai horgászatot. Valahogy az ilyen hosszabb túrák ráébresztenek arra, mennyire el vagyunk kényeztetve mi, horgászok. Hiszen megannyi jól telepített tó áll rendelkezésünkre, ahol a halfogásnak szentelhetjük a szabadidőnket, és vannak a Pilismaróti-öbölhöz hasonló vadvizek, ahol a türelmet is lehet gyakorolni. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan jobb, felkészültebb és a vízterületet jobban ismerő pecások, akik megmosolyogják szerény teljesítményünket, de ha ezen szomorkodnék, akkor nem tervezném máris a következő kirándulást, amely lehet, hogy minden eddiginél eredményesebb lesz!
Fotók: Simon Zoltán, Sipos Gábor
