Sokaknak talán elsőre furcsán hangzik, hogy spombot, etetőrakétát használjuk feederbotra, mert a bojlis horgászok által használt nagy rakéták jutnak eszükbe, amivel egy-egy horgászat alatt akár több kilogramm bojlit, pelletet, magot juttatnak be az etetés helyszínére (ami persze a legtöbb esetben jelentősen hozzájárul a horgászat sikeréhez). De miért ne tanulhatnánk egymástól, miért ne „csempésszünk” bele egy kicsit a feederezésbe más horgászmódszerekből? Sosem szerettem a módszerek közti határvonalak meghúzását, nekem elsősorban a halfogás a lényeg és feederbotos horgászként szeretek nem megszokott dolgokat beiktatni egy horgászaton a sikeres halfogás érdekében. Tavasz végén a névnapomra barátaimtól egy kisebb méretű etetőrakétát kaptam ajándékba. Nem haboztam, rögtön elkezdtem használni, és a hatás nem is maradt el! Nagymértékben megváltoztatta a horgászataimat: míg máskor keresőhorgászattal órákat ültem egy-egy szép halra várva, a spombos etetés hatása miatt gyakorlatilag olyan pecákban volt részem, ahol egyetlen percet sem tudtam ülni a nap folyamán.
Így, nyár elején, amikor már jócskán megjön a halak étvágya, és nem zavarja őket semmilyen front, légnyomás-változás, elképesztően pörgős, jó pecákban lehet részünk, ha etetést is alkalmazunk. Keresőhorgászattal is foghatunk azért bőven halat, de ha valaki egy igazán eredményes, halban gazdag horgászatot szeretne, akkor eljött az ideje a spomb használatának. Akik viszont csak inkább pihenni, kikapcsolódni és egy pár halat fogni mennek és egy „laza” pecára számítanak, azoknak nem ajánlom, mert lehet, hogy pihenés nem lesz a dologból. A feeder módszerben is sokszor használnak etetést, például csúzlival vagy pellet kosarakkal, de szerintem nagyobb szemű etetőanyagok behordására ezek nem a legjobbak. (Persze lehet velük, ha például gombócokat gyúrunk, de akkor ugye az etetőanyag is elhagyhatatlan, ami a kisebb halaknak is táplálékot jelent.) Így, mivel már meglett a spombom, a vele való etetést találtam a legmegfelelőbb módszernek. Messzire, simán és -ami nagyon fontos - pontosan be tudtam vele juttatni nagyobb szemű anyagokat ragasztás nélkül a kiválasztott területre. Természetesen az ajándékom nem egy hatalmas méretű spomb volt, hanem a Fox által gyártott medium etetőrakéta (amit a Haldorádó webáruházban is lehet kapni). Ez szerintem tökéletesen alkalmas egy feederbotra. A rakéta önsúlya 45 g (nem több mint egy nagyobb kosáré), és ha valamilyen könnyebb anyaggal töltjük meg, akkor nem éri el a 150 g-ot sem.
Természetesen az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nyilván annyi etetőanyagot nem tudunk vele gyorsan behordani, mint nagyobb társaival, de ha nem vagyunk lusták és áldozunk a horgászat elején egy félórát rá, akkor 2-3 kilogrammnyi etetőanyagot simán be tudunk vele juttatni, ami akár az egész horgászatra elegendő lehet, és sikeressé is teheti azt.
Persze az is fontos azért, hogy a használt feederbot egy erősebb kivitel legyen. Teljesen felesleges spod botokat vásárolni, ha valakinek van egy heavy vagy extra heavy feedere otthon. Én ezt a spombot a Spro DG 420XH Carpfighter botommal használom, természetesen dobóelőtéttel (20, 22-es fonott vagy 30, 35-ös fluorocarbon bőven megteszi) és 0,22 mm-es főzsinórral. Most már jó pár dobás benne van, és mindegyiket bírta mind a bot, mind a zsinór, nagyon szépen és elég jó távolságokra tudom bejuttatni így a rakétát.
Sokféle etetőanyaggal kísérleteztem, az egyik legjobban bevált keverék a főtt csemegekukorica és a hidegen sajtolt kukoricacsíra pellet keveréke volt. A legjobb, hogy nemrég megjelent az extra változata, ami egy picit nagyobb szemű és lassabban oldódik, így alkalmasabb a nagyobb példányok csalogatására. Szerintem a kukorica elengedhetetlen, ha pontyot vagy amurt szeretnénk fogni, ezért sosem hagytam ki az etetésből. Természetesen keverhetünk hozzá halibut pelletet vagy más magvakat, tigrismogyorót, esetleg búzát, akkor is nagyon hatásos.
A vizeink egyre melegebbek, így nyugodtan használhatunk erjesztett magvakat is. A spombos etetésnél van még egy keverék, ami nagyon jól működött, ez a lerostált FermentX Tejsavas Ananász és a FermentX mikropellet keveréke volt, de ezt inkább olyan horgászoknak ajánlom, akik örömmel reagálnak a kisebb halak jelenlétére is, mert ez kisebb, finomabb falatokat is tartalmaz, ami persze nem zárja ki a nagyobb, szebb példányok jelenlétét sem.
Az etetést és az etetés környékét mindig method kosárral dobálom meg, és sikerült találnom egy olyan keveréket, ami valami hihetetlenül fogós ebben a meleg, kora nyári időszakban. Ez nem más, mint a FermentX Tejsavas Ananász és a Fluo Energy Ördögűző keveréke, természetesen a végletekig átrostálva, a FermentX-ben található nagyobb szemek és magvak nélkül. Ezekből egy-egy zacskó bőven elegendő volt egy 10-12 órás horgászat során. Nagy kedvence volt a pontyoknak és amuroknak egyaránt az elmúlt pár horgászatom során.
Ejtsünk pár szót a csaliról is. Két nagyon fogós csalit használok mostanában, amik tökéletesen illenek az előbb említett keverékhez, egyik favorit a Fokhagymás Hal Oldódó Lebegő Pellet, amit hihetetlen imád mind az amur, mind a nagy ponty, a másik pedig a FermentX Tejsavas Ananász Oldódó Pellet egy fokhagymás SpéciCornnal kikönnyítve. Ez a két csali maradéktalanul beleillik az etetőanyag ízvilágába, és ha ezeket használtam, szinte nem volt olyan, hogy hal nélkül „vettem” volna ki szerelékem a vízből. A 16 mm-es fokhagymás pelletnél és az ananászosnál a 8-as Gardner Wide Gape Talon Tip szakáll nélküli horgot használtam, de ha a 12 mm-es fokhagymást tettem fel, ahhoz bőven elegendő volt egy 11-es szakáll nélküli Mugga (természetesen a jó minőségű, nem túl vastag 14-es Braxx előkével) a method kosárhoz. Ez a szerelék kiválóan működött a horgászatok során.
A következőkben két nagyon sikeres horgászatot mutatok be, ahol szerintem megkérdőjelezhetetlen szerepe volt a spombos etetésnek, ezáltal két frenetikus pecában volt részem, amik után a sok fárasztástól - kis túlzással - másnap reggel olyan izomlázzal ébredtem, mintha egy maratonit futottam volna le.
Az elsőnél az utam a már-már hazai vízre, Mocsára vezetett. Kora hajnalban már a vízparton voltam. Borús, szeles idő fogadott, a nap csak itt-ott bújt ki a felhők mögül.
A víz kimondottam bojlis terület, és sokak szerint nagyon nehéz jó fogást elérni, ha nem a szemben lévő nádfalhoz juttatjuk be szerelékünket, ami feederbottal, kosárral szinte megdobhatatlan. De nem csüggedtem, szerencsére azért már jöttek régebben szép halak a tó közepéről is, igaz, nem hatalmas számban, de úgy gondoltam, ha még létrehozok egy precíz etetést, akkor talán még több esélyem lesz. Nem is tétlenkedtem: összevertem két zacskó főtt kukoricát egy zacskó Red Halibut pellettel és egy kevés Ördögűző etetőanyaggal, hogy azért a halak „szokták” a fokhagymás ízvilágot. Megtöltöttem a spombom és dobtam egyet körülbelül 50-60 méterre, a tó közepére, majd kiakasztottam a főzsinórt az orsó klipszébe és bejutattam a többi etetőanyagot kiakasztott klipsszel a kiszemelt helyre. Néha dobtam néhányat pár méterrel jobbra és balra is, hogy azért az etetés elterüljön egy pár méteres körzetben. Alig vártam, hogy kezdődjön a horgászat! 420-as Carpfighteremről leszereltem a spombot és felraktam a method kosaras végszereléket. Szerencsére a másik botom már fel volt szerelve, így nem volt más hátra, mint összemérni a két boton a zsinórt, hogy pontosan az etetést és környékét tudjam meghorgászni. A másik botomon a zsinór kiakasztásra szándékosan rámértem még körülbelül 5 métert, hogy azzal az etetés mögé tudjam juttatni a végszereléket, a Carpfighterrel viszont szerettem volna pont az etetésre dobálni. Gyorsan megkevertem az előbbiekben említett új favorit etetőanyagot, jöhetett a rostálás, aztán mehetett a kosárba egy-egy Fokhagymás Hal Oldódó Lebegő Pellet társaságában. Bedobtam mindkét szerelékemet, a kiakasztott zsinór megállította őket pont ott, ahol kellett, aztán mielőtt letettem a botot a tartóra, kiakasztottam a klipszből a zsinórt és megjelöltem zsinórjelölővel, hogy ismét kiakaszthassam a megfelelő távban. Ha jön egy erősebb hal, akkor így nyugodtan viheti a zsinórt az orsó dobjáról. A taktika az volt, hogy ha fogok egy halat, utána üres kosárral dobok egyet és a jelölésnél visszaakasztom a zsinórt a klipszbe, így utána a már megtöltött kosárral pontosan, ismét az etetés helyére vagy mögé tudok újat dobni. Aztán persze újra kiakasztom a klipszből a zsinórt, ha a megtöltött kosár már a vízben várja a szép halakat. Kicsit „melós” peca ez, de a pontosság nagyon fontos, és ha áldozunk az energiánkból egy kicsit erre, a siker sem fog elmaradni.
Hát, nem is maradt el! Alig dobtam be, szinte két percet sem kellett várni az első kapásra, és nemsokára egy szép nagy pontyot tudtam a partra segíteni. Az egész délelőtt szinte úgy telt el, hogy még enni sem volt időm, kapás kapást ért. Két kárász kivételével mindegyik hal ponty volt ráadásul 8 kilogramm felettiek. Érdekes a történetben, hogy a délelőtt folyamán mindegyik ponty tükrös volt és nagyon hasonló, 8-10 kg körüliek, mintha egy „testvérekből” álló pontycsapat tartózkodott volna az etetésen. Igazából már számolni sem tudtam, hány jött, szinte mindig legalább az egyik botomra jött kapás 10-15 percenként. Így hamar eltelt a délelőtt, csak azt vettem észre, hogy a közeli faluból már a déli harangszó hallatszik. Szerencsére az idő is egyre naposabb és szebb lett.
A déli órákban volt egy kis „szünet”, de nem kellett sokat várni, a kora délután elhozta kedvenc, gyönyörű, mocsai tőpontyaimat - szép sorban érkeztek egymás után. Az egész délután ismét „melós” volt, 20-25 perces fárasztásokkal dolgoztattak meg barátaim, de ez engem csak boldoggá tett. Természetesen a legszebbekről gyors fotó is készült, és fertőtlenítés után mindegyik ponty visszanyerte szabadságát.
Hihetetlen horgászatban volt részem, soha nem fogtam még ennyi nagy halat! Biztos vagyok benne, hogy a nap elején létrehozott etetés döntően befolyásolta a horgászat sikerességét, mert etetés nélkül még ennyi halat nem sikerült itt fognom. Mindegyik ponty 8 kg feletti volt, a legnagyobb 12 kg, de sok 10-11 kg-os is megtisztelt a nap folyamán.
Ez a nyár eleje csodás időszak, ezért még ilyen „melós” horgászatnál sem tudtam elmenni a természet szépségei mellett, lenyűgözött a növény- és állatvilág. Készítettem pár szép fotót is:
Sipos Gábor FermentX-szel nagyhalakra című kisfilmjét nézve nagyon megtetszett a Gyermelyi-tó, imádom az amurhorgászatot, és mivel ilyen hihetetlen amurállomány van a tóban, mindenképpen szerettem volna ellátogatni erre a csodás vízterültre. Szerencsére nem is kellett sokat várnom, barátaimmal egy hétvégén ellátogathattam ide. Már az úton lenyűgözött a környezet: szép kis falvak, dimbes-dombos vidék, erdők mindenfelé… A tó is csodás: egy kis medencében helyezkedik el, dombok között, feltűnően nagy nyugalomban.
Alig vártam, hogy megkezdjem a horgászatot! Lázas pakolásba kezdtem, majd jöhetett az etetés, természetesen spombbal és kiakasztott klipszes technikával, körülbelül 45-50 méterre a parttól. Két zacskó főtt kukoricát kevertem el egy zacskó Hidegen sajtolt extra kukoricacsíra pellettel majd félóra alatt bejutattam a kiszemelt helyre. Az etetést és környékét horgásztam itt is egész nap. A technika ugyanaz volt, mint az előző horgászatnál, a method kosárba való etetőanyag is. A csalikérdést bővítettem egy kicsit: míg az egyik horogra a favorit fokhagymás pellet került, addig a másikra a FermentX Tejsavas Ananász Oldódó Pellet kikönnyítve egy fokhagymás SpéciCornnal. Mindkét csali nagyon fogósnak bizonyult a nap folyamán.
Etetés után negyedórával már be is tudtam dobni szerelékem, és hihetetlen volt, hogy az első kapásra mindössze kb. fél percet kellett várni. A hal viszonylag könnyen jött a part felé, de mikor közel ért, igazi ámokfutás kezdődött. Amur volt, természetesen… már 6-7 perce fárasztottam, amikor elemi erővel elfüstölt a másik botom is. Barátom sietett segítségemre, és jó pár percbe beletelt, amíg ideiglenesen a partra tudtuk segíteni az erőtől duzzadó torpedókat. Nem volt kicsi egyik sem, a barátom által kifárasztott amur majdnem elérte a 10 kg-ot. Micsoda kezdés!
Nem kellett sokat várni a harmadik halra sem: küzdelmes, hosszas fárasztás után sikerült megszákolni egy gyönyörű amurt. A 12 kilogrammos amur egyben személyes rekordom is, még nem fogtam ekkora torpedót. Nagyon boldog voltam, hihetetlenül indult a nap.
És ezzel még nem volt a vége: az amurok jöttek egymás után, úgy látszik, szépen „ellepték” a kukoricás etetést, és nagyon ízlett nekik a felkínált csalogatóanyag is.
Nagyon jó horgászat volt. A nap folyamán sikerült 9 darab nagy amurt, 2 kisebb pontyot és 3 „lapát” dévért fognom. Az egész napot a küzdelmes fárasztások sora és a nyikorgó fékhang jellemezte a gyönyörű, nyugodt környezetben. Természetesen mindegyik hal fotózás és fertőtlenítés után gyorsan visszanyerte szabadságát.
A spombbal való etetést bátram ajánlom mindenkinek, minden feederhorgásznak is. Amióta ezt alkalmazom, sokkal sikeresebb horgászatokat tudhatok magam mögött. Lehet, egy picit több munka van benne, mint kimenni és „csak úgy” behajítani a szereléket, de higgyétek el, a siker nem marad el! Ha ilyen jó időben eszik a hal, akkor mindenképpen érdemes egy etetést létrehozni és azt vagy a környékét horgászni, de természetesen csak akkor, ha egy pörgős, sok halat hozó horgászatot szeretnénk! Görbüljön és Catch & Relase!
