Gondolkodtál már azon, mi lehet az oka annak, hogy az a csali és etetőanyag, amely az elmúlt években kiválóan adta a halakat, azzal a következő szezonban még kapásig sem jutsz el? De gyakorta még ennyi időnek sem kell eltelnie, hiszen ami tegnap működött, már nem biztos, hogy holnap is ugyanolyan kelendő lesz! Vajon miért?
Eleinte nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a bevezetőben leírt dolgoknak, betudtam csupán a véletlen művének. De egy idő után kezdett sok lenni a „véletlen”. Precíz, tudatos ember lévén egyre több megfigyelésre és tapasztalatra tettem szert, és ezek segítségével próbálok egyértelmű válaszokat találni a látszólag megmagyarázhatatlan dolgokra. Mindössze három érdekes példán keresztül fogom bemutatni, fejtegetni, hogy mi játszódhat le a halak fejében?!
Köztudott, hogy gyakran járok horgászversenyekre is. Ezek között vannak pontyos és keszeges versenyek egyaránt. A klasszikus pontyos-feederes versenyeken tapasztaltam, hogy az edzésnapokon kiemelkedő fogásokra szert tett versenyzőtársaim rendre beégtek azokkal a csalikkal és etetőanyagokkal, amelyekkel edzésen sok halat fogtak. De nemcsak ők, hanem én is! Többször előfordult, hogy az edzésen mázsák kifogásához hozzásegítő csalikombinációval még egy nyamvadt keszeget sem tudtam fogni, pedig volt olyan, hogy még a kisorsolt hely is azonos volt! Mi történt? Egyértelműen megnőtt versenyen a bevitt minőségi táplálék mennyisége. Mindenki (átlagosan 10-15 méterre egymástól) olyan csábító kupacot dobott be, olyan finom etetést hozott létre, amelyek között úgy válogathattak a halak, mint emberek a svédasztalon. A versenytársak zöme a nagymennyiségű etetéssel és az intenzív, agresszív aromákkal akart kitűnni, amelyek edzésen nagyon gyorsan felkeltették a halak figyelmét. Versenyen viszont pont riasztóan hatottak. Csak a visszafogott ízű csalik és etetőanyagok, kis mennyiségben, kicsi kosárral, mindenkitől távolabb felkínálva hoztak látványos eredményt. Aki ezt nem ismerte fel időben, akár hal nélkül is maradhatott!
Nézzünk egy másik, hétköznapi példát. Vannak kedvenc vizeim, amelyekre rendszeresen visszatérek. Ilyen az Akasztói Horgászpark is. Az év minden időszakában horgásztam már itt, legutoljára március elején. Kellemetlenül hűvös, szeles, esős időt fogtam ki (a képek is ekkor készültek), de ez engem nem zavar, ha a halakat sem… Itt alapvetően a kukoricás alapú, hallisztmenetes keverékek adnak gyorsan és stabilan halat. Egy egész délelőttöm elment úgy, hogy kizárólag dévérkeszegeket és kárászokat fogtam a „tuti” csalikkal és etetőanyagokkal. Szerencsére volt nálam egy-egy csomag Fekete Erő nevű, durván halas ízesítésű etetőanyag és apró pellet. Ahogy ez került a kosárba, változatlan csali mellett, az első dobásra ugyanott pontyot adott! No, jó, lehet ez véletlen is! Vissza a kukoricás kaját a kosárba, ugyanazzal a csalival, és lássuk, most mi jön? Kárász! Újra halas pellet a kosárba, és lássuk, most mi jön? Ponty! 5 pontyot fogtam így, míg előtte csak apróhalat!
A halas kaja a tavaszi hideg vízben egyértelműen szelektálta az aprónépet. Ha csak a megszokásaim alapján, kizárólag kukoricás alapú, hallisztmentes etetőanyagokat és csalikat vittem volna magammal, akkor bizony ponty nélkül maradok azon a napon. Pedig a halak és a tó évek óta változatlan, hiszen ebből a tóból halat elvinni nem lehet, de lám, az ő ízlésük is folyamatosan változik, és aki ehhez nem tud igazodni, az kapás nélkül marad.
Utolsó „tanmesém” a városunk határában található kiskunhalasi Sóstó partján született. Ez egy átlagos horgászegyesületi víz, amelynek csak a partja változatlan! A benne található halak gyakorta még egy hetet sem töltenek el itt, mert a telepítés után gyorsan kifogásra, majd hűtőládába kerülnek. Hasonló a helyzet a legtöbb egyesületi tónál, tehát a vízterület neve igazából lehetne bármi…! A nagy halkitermelés első fázisát, a telepítési tilalom utáni első hetet szándékosan kerülni szoktam. Az első pár napon véleményem szerint a betelepített pontyok 80%-át kifogják. Majd jön a siránkozás, hogy miért nincs hal? Ekkor jön el az én időm! Egy egyszerű Method Flat feederkosárral, abba töltött gyors oldódású keverékkel és ízesített gumikukoricával horgászva, bedobva a „vakvilágba” fogom pontyaim. Az első néhány hal kifogását még türelmesen viselik a sporik, de 4-5 db szákba terelése után elszakad a cérna és elkezdenek kérdéseikkel bombázni, amit én nagy türelemmel viselek. Mindenkinek ez első kérdése, hogy „mi a csali?”. Válaszom: „gumikukorica!” „Azt megeszi a hal?” „Mint látod! Neked mi a csalid?” „Egy szem öregkukorica, minden mást szétszednek a keszegek!” „Tudom, azért használok én is gumikukoricát.” „De hát ezek a halak hol találkozhattak ilyen csalival, miért eszik meg?” „Vélhetőleg még soha, sehol, de mivel kíváncsiak, tetszik nekik az íze, aromája, könnyen felszippantható, ezért miért kerülnék ki?” „Igazad van, nem adnál egy szemet belőle, hogy kipróbálhassam?” „De, szívesen, sőt még fel is szerelem neked.” Miután ez megtörtént, láss csodát, érdeklődő szomszédom is megfogta első pontyát. Mosolygó szájáról ezt olvastam le: „ez tényleg működik”. Szóval, ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy ne féljünk az új, szokatlan dolgoktól sem, mert a halak rövid időn belül egyértelmű választ adnak, hogy működik vagy sem mindaz, amit rájuk akarunk „erőltetni”. A jó megoldás sokszor annyira kézenfekvő, annyira egyszerű, „csak” alkalmazni kell, legyen szó bármilyen vízterületről!
