Kezdő horgászként úgy gondolom, hogy van mit behoznom másokkal szemben, ezért, ha van egy kis szabadidőm, akkor azt próbálom a vízparton tölteni. Így történt október elején is, a kétnapos horgászat egybe esett a születésnapommal. Titkon bíztam benne, hogy a Tokajban található Kovács-tó megajándékoz majd egy gyönyörű hallal, amit egész nyáron szerettem volna a kezemben tartani. Ez a hal nem más, mint a tok.
Párommal a délutáni órákban vettük birtokba az előzetesen lefoglalt faházat, melyhez egy stég és egy pontybölcső is tartozott, így ezt nem kellett magunkkal cipelni. A tó környezete nagyon rendezett és nagy hangsúlyt fordítanak a halak védelmére.
Gyors pakolászást követően már szereltük is össze feeder botjainkat. Felszereléseimet kettő darab Shimano Force Master Mini Feeder alkotta, rajtuk Shimano Exage 3000 harcifékes orsókkal. Az orsók dobjára Trabucco Velvet zsinórt csévéltem 22-es méretben.
A tóban nagy testű pontyok és amurok is találhatóak, így nem éppen nagyhalas felszerelésemet kétségek között csaliztam fel. Szerelékemet egy 30 g-os Method Flat kosár, egy gumis gyorskapocs, 0,08 mm-es Haldorádó Braxx fonott előkezsinór, 7 mm-es csalitüske és egy 12-es szakáll nélküli horog alkotta. Párommal egyetemben én is mindig szakáll nélküli horgot használok, melyek nagyon jól akadnak és egy mozdulattal eltávolíthatóak. A halakban egy tűszúrásnyi seben kívül semmilyen kárt nem tesznek.
Kosaramba Haldorádó Fluo Energy etetőanyagot tömtem, a csalitüskére pedig egy ananászos SpéciCorn került. Rövid feederbotjaim alkalmatlanok nagyobb távolság meghorgászására, így bíztam benne, hogy sikerül a 30-40 m-es távolságban is halat fognom. A tó egyik sarkát vettem célba először. Folyamatosan próbálok tanulni, így párom tanácsára az alapozó etetést elhagyva kicsivel több aromát tettem az etetőanyagomhoz. Nem szerettük volna a halakat túletetni, már lelassult az emésztésük. Rövid várakozást követően meg is érkeztek első halaim: kárászok és dévérkeszegek.
Bekövetkezett, amitől tartottam: beborult az ég és szűnni nem akaró erős esőzés vette kezdetét. Nem akartunk már a horgászat első napján bőrig ázni, ezért kis pihenőt tartva visszavonultunk abban bízva, hogy éjszakára kitisztul az ég, és horgászhatunk még egy pár órát az első napon.
Három óra múltán kis javulás történt, így újra a stégen vártuk a csalikra jelentkező halakat.
Egy szép kárász után erőteljes, botgörbítős kapásra lettem figyelmes. A botot megemelve olyan érzésem volt, mintha leakadtam volna, de nem. Halam lassú, komótos mozgással elindult. Az első percben semmit nem tehettem, arra ment, amerre szeretett volna. Közel 15 perces fárasztás követően egy kilenc kilogrammos pontyot tarthattam a kezemben, melynek kifogása hihetetlen élményt nyújtott számomra.
Fényképezés, fertőtlenítés, és mehetett is vissza éltető elemébe. Sajnos úrrá lett rajtam a fáradtság, így - bizakodva a hajnali sikeres folytatásban - befejeztem a horgászatot. Reggel sajnos áztató eső fogadott, ami nem vehette el a kedvem. Horgászni jöttem és horgászom is!
Egy óra horgászat után kicsit kitisztult az idő, és egy erőteljes kapás töltött fel adrenalinnal. Tízperces fárasztás vette kezdetét, melyből én kerültem ki győztesen. Rövid botommal, kisméretű orsómmal meglepően jól tudtam irányítani a halakat. A megfogott amur súlya 7,5 kg volt.
Az idő megint elromlott, de halam feltöltött lelkesedéssel, ezért gyorsan újracsaliztam és mehetett a szerelékem a helyére. Két óra kapástalanság következett, de legalább a nap kisütött. Nem tudom, minek köszönhető, a napsütésnek vagy a szerencsének, de gyors egymásutánban három pontyot sikerült zsákmányolnom.
Boldogságom immáron szó szerint felhőtlen volt. Természetesen az időjárás tovább gondoskodott róla, hogy ne maradjak szárazon. Az eső azonban nem vette el a halak kapókedvét. Felszerelésem hamar felőrölte a 13 kg-os pontyom súlyát.
Lassan besötétedett, de úgy éreztem, hogy egy szavam sem lehet, ha nem fogok több halat. Nem így lett. Este tíz óra lehetett, mikor egy maszatolós kapást követően rövid fárasztás után legszívesebben sikítottam volna. Megérkezett, amire oly régóta vágytam. Egy tok. Ennél szebb születésnapi ajándékom nem is lehetett volna! Gyors fotózás és fertőtlenítés után engedtem is vissza.
Ez volt horgászatunk záró hala. A rossz idő ellenére nagyon jól éreztem magam. Felszerelésem sem hagyott cserben - annak ellenére, hogy nem éppen ilyen horgászatra találták ki őket.
Írta: Hanuszik Barbara
