Nos, egerekről aligha, annál inkább egy kora tavaszi feederbotos, hosszú előkés finomhorgászatról lesz szó egy élménybeszámoló keretein belül. Nagyon szeretem az igazi finomszerelékes horgászatot, amikor merül az úszó, nyúlik a gumi, ciripel a fék, vagy éppen görbül az érzékeny rezgőspicc. Ezúttal a Gyálai Holt-Tisza Sárgás nevű részére látogattam el.
Gyerekkorom óta kötődöm ehhez a csendes, nyugodt, vadregényes vízhez, mely bár szinte a határ mellett, mondhatni az Isten háta mögött van, legalábbis távolabbi viszonylatból nézve, de azért manapság könnyen felkerekedik az ember, gyorsan oda lehet érni bárhová. Március eleje van, először az Atkai-holtágra indultam, de sikeresen el is akadtam a „kiváló” útviszonyok miatt, szerencsére egy arra járó „Fődim” kiszabadította autómat a sár fogságából. Ezen berágva fogtam magam és átugrottam inkább 30 km-rel odébb, a Sárgása.
Aznap rendkívül változékony időjárás volt, reggel kitűnő napsütéses, bár kissé szeles idő mutatkozott, lévén hogy hidegfront volt, de úgy nézett ki, megállja helyét a peca, és az út sem volt annyira gyalázatos. Próbáltam valami szimpatikus helyet kinézni, no meg mivel a nap is hétágra sütött, s bár reggel még komoly fagyok voltak, egy sekély részt választottam a holtág legvégén lévő utolsó álláson. Szerintem 25 éve nem horgásztam azon a helyen, akkor is gyerekként, tehát fogjuk rá, hogy nem ismerem a Sárgás legvégét.
Igyekeztem a hónapnak megfelelő felszerelést kinézni, így esett a választásom light feederemre, melynek orsóján 20-as süllyedő zsinór volt, előkének pedig 80 cm 14-es fluorocarbon zsinórt tettem. Indításképpen pusztán a kosárral dobáltam néhányat, hogy a medret feltérképezzem. A vízmélység nagyjából 1,5 m lehetett, így gondoltam, talán jól választottam, hiszen a halak ilyenkor szívesebben keresik fel a gyorsabban melegedő szakaszokat.
Sokféle szerelékkötési mód és praktika létezik, én igyekeztem minél egyszerűbbet készíteni, így a főzsinórra először is felfűztem egy csúszó kapcsot, melybe a kosarat akasztom. ez alá egy gumi gyöngy került, melyet a viszonylag nagy lyukbőség miatt még egy gumiütközővel megütköztettem, hogy az alatta következő gyorskapcsos miniforgóra ne csússzon rá a kosár súlyától. Végül a gyorskapocsba rögzítettem az előkét, melyre a Gamakatsu LS-2270N 18-as méretű horgát kötöttem.
Mivel úgy láttam minden oké, elkezdtem bekeverni az etetőanyagot. Erre a feladatra a Haldorádó kínálatában legrégebb óta kapható etetőanyagok egyikét, a Pelletes Fekete etetőt szántam, hiszen a színe miatt ez most pont megfelelő, ugyanakkor halliszt összetevője miatt a fehérjetartalma sem elhanyagolandó, ami így, tavasszal jól jöhet. Hogy az etetőanyag kisebb szemcsés maradjon, kezdésnek lerostáltam, így a pelleteket különválasztottam, azt ezúttal nem adtam az etetőanyaghoz. Végül csupán vizet és egy deci csontit használtam a keverékhez, semmi mást.
Az alapozó etetést egy emberesebb méretű, de kis önsúlyú kosárral és egy kicsit erősebb bottal végeztem a zsinórt az orsó klipszébe akasztva, 20 m-re. Amint ezzel megvoltam, váltottam a horgászatra szánt botra és egy 20 g-os kosárral indítottam. Mivel a főzsinórom nem volt túl vastag, nem akartam túlságosan ráterhelni, ezért itt nem akasztottam ki a zsinórt, hanem egy jelölő filc segítségével megjelöltem a horgászandó távot. A homogén etetővel lazán, egyetlen puhább nyomással megtömtem a kosarat, majd bevetettem egy korábban ehhez kinézett túlparti mért tereptárgy irányába, a kívánt távolságra.
Egyelőre nem volt nagy az érdeklődés, kezdetben süket volt az etetés, ráadásul egyre inkább goromba szél kezdett fújni, lassacskán felhőkkel megzavarva a csodás napsütést. Már-már kezdtem azon morfondírozni, hogy inkább a mélyebb részre kellett volna menni, amikor a spicc maszatolósan, de megindult. Bevágtam, éreztem, hogy nemcsak a kosár lóg a zsinóron, hanem valami más is, ráadásul törpeharcsásan rúgkapál, ám kellemes meglepetésemre egy karikakeszeg volt az első halam.
Már ennek a halnak is rendkívül örültem, hiszen szerettem volna kimondottan keszegeket is fogni, melyeket olykor nem könnyű a pontyok és törpeharcsák közül szelektálni. Kizárólag élő csalival horgásztam, általában giliszta-pinki szendvics került a horogra, néha csontival színesítve a repertoárt. Gyakran tapasztalom, hogy a giliszta ebben az időszakban eredményesebb, mint más csalik.
A víz különösen a reggeli fagyok miatt még roppant hideg volt, s bár úgy látszott, a sekély rész talán nem volt a legjobb választás, mégis sikerült még elcsípnem egy kisebb dévért és karikát, no meg egy jól megtermett törpét, bár a halas ízvilágú etető miatt valójában több szúrós apróságra számítottam. Na, nem mintha hiányoznának…
A hűvös idő ellenére lassan, de biztosan beérni látszott az etetés. Látványosabb, de azért még komótos elhúzós kapással egy ponty jelentkezett be. Kicsit ütött-kopott volt szegény, amolyan frissen telepített forma, de legalább már jobban görbült a pálca!
Csalizás és újradobást követően ezúttal nem telt bele sok idő, hamar jelentkezett a következő példány. Méretben hasonló volt, ám annál jobb erőnek örvendett.
A pontyok nagyobb számú jelenléte miatt a korábban kirostált pelletet végül visszatöltöttem az etetőanyagba, ezzel is plusz csáberőt biztosítva a nagyobbaknak, s bár viszonylag kisebb kosármérettel dobáltam, elegendőnek bizonyult ez az etető mennyiség. Annál is inkább, mert az újradobást követően már korántsem tudtam ennyi ideig hátradőlni, erőteljes húzással adta tudtomra valami, hogy megéhezett a húsos csalétekre. Bevágást követően éreztem, ez már nagyobbacska lehet, és mivel jobban meg is iramodott, nyitottam a féken gyorsan, hadd vigye a cájgot, hiszen nincs akadó előttem. A rugalmas botnak hála jól tudtam irányítani és hamar a szákomba tudtam húzni őkelmét.
Végül olyan mértékben feltámadt a szél, én pedig kezdtem átfagyni, hogy jobbnak láttam pakolni. A tanulságot levontam, először is jobban fel kell öltözni, a thermo ruha is simán elkél, hiába indul naposan az idő, a kocsiban elfért volna. Másrészt, ha látom, hogy majdnem reménytelen a terep, hiába megyek fejjel a falnak, ha az nem törik be és még vontatókötelem sincs, inkább a biztosabb útviszonyokat kell választani, még ha az távolabbi célt is jelent. :D
Írás, fotók: Szili Dániel (Danius)
