Beköszöntött a tél, megérkeztek a reggeli fagyok is. A fejemben már a téli film pörög, azon morfondírozom, hogyan kell majd elkezdeni a hideg vízi horgászatot. Már több mint egy hónapja nem voltam pontyozni, és már nagyon hiányzott. Utolsó feederes horgászatom a Dunán esett meg és kész kudarc volt. Horgászbarátaim hatására és idő szűke miatt az elmúlt időszakban csak pergetni jártunk, volt is néhány átlagos csuka, örültem is nekik, de továbbra is pontyokról álmodoztam.
Elszántan álltam horgászbarátaim elé és javasoltam, menjünk el egy félnapos pecára a legközelebb található kis horgásztóra, a Stoppeldorfra, Vladislavci falu mellett, ahol utoljára még valamikor a nyáron voltunk. Első beleegyezés után mégis visszautasították javaslatom és a pergetést javasolták újonnan. Eldöntöttem, hogy akkor elmegyek egyedül, mert nekem pontyot kell fognom, ha törik, ha szakad. A fejemben már összeállt a kép, hogy mivel is horgászom és hogyan, senki sem tudott eltántorítani elsődleges tervemtől. Az agyamba nagybetűkkel lett beírva „PONTYOT AKAROK FOGNI!”.
A kis, megközelítőleg 2,5 hektáros víz gyakori célpontunk volt az elmúlt három évben, és az ember azt gondolná, ennyi idő után teljes mértékben ki lehet ismerni a vizet. Minden zugában horgásztunk már, de még mindig okoz meglepetéseket. Volt olyan, hogy tíz alkalomból legkevesebb hatszor egy halat se láttunk, hárman, három bottal fejenként.
Nos, az egész előkészület úgy indult, hogy nem volt előkészület. Egész nap nem voltam otthon, gondoltam, majd hajnali négykor felébredek és összecuccolok. Éjszaka olyan fogfájás gyötört, hogy alig aludtam, hajnalban alig tudtam felébredni és persze vissza is aludtam. Nyolckor felugrottam és a fájás és az idővesztés ellenére úgy döntöttem, elmegyek horgászni. Mire összepakoltam, bepakoltam és a tóra értem, volt már legkevesebb fél tíz. Az őr csak furcsán nézett rám, hogy mit is akarok ilyen későn… az 1-es horgászhelyet, amit lefoglaltam, már átadták másnak, így a 2-est választottam helyette. A legfurcsább ebben az egész napban az volt, hogy téli horgászatra készültem, mivel jó fagyok voltak az előző napokban, közben aznap délelőtt kilenckor 17 fok volt, és hihetetlen meleg szél lengedezett, közben meg az eső is szitált.
De ha már vittem magammal a Fagyos Ponty és Van Den Eynde Secret fekete etetőanyagot, Fagyos ponty CSL Tuningot, akkor azt is kevertem be. Erre tettem még fél kiló 3X Magmixet.
Az egyik botomra, a 3,90-es Carp Fighterre egy 25 grammos Pellet Feeder kosarat szereltem, a másik, 4,20-as botomra pedig egy Flat Method feeder 30 grammos kosarat. Kinéztem egy pontot a tó közepe felé és kb. 80 méter távolságba bedobtam 10 gombócot a Pellet kosárral. Felcsaliztam két szem foghagymás SpéciCornnal, a Flat kosaras szereléket pedig Fluo oldódó pellettel. Vártam több mint egy órát, de semmi sem történt, csak a fogam kínozott továbbra is. Még így bóbiskoltam, észrevettem, hogy az etetésem felett nagyjából 10 méterre folyamatosan mozog a hal. Gondoltam, etetés ide vagy oda, messzebb dobok.
A váltás meghozta az eredményt nagyon gyorsan, az első spiccgörbülésre ugrottam, és meg is volt az első hal, egy szerény kis dévér. Szerencsétlent még ki sem húztam rendesen, még a horgomon volt, mikor meghallottam a másik Log Cast orsóm fékét. Kontra után a botom tőből begörbült és indulhatott a harc. A botom szépen beállt, de annyira, hogy az őr is odasietett segítségemre. Mivel a feederes botok ezen a tavon nem gyakoriak, és ő nem is horgász, azt gondolta, pontyos bot van a kezemben és legalább egy 18 kilós vad a horgomon, hogy ennyire begörbült. Jó néhány perces fárasztás után a bölcsőből egy 10,28 kilós, gyönyörű töves kacsingatott rám. Az ananászos pellet tetszett meg neki.
Mivel az 1-es helyen a horgász kollégák hajnal óta halat nem láttak, az egyikük átjött érdeklődni, mire jött a ponty. Alig böktem ki neki, hogy Haldorádós pellet, begörbült a másik botom is, melyen Spéci volt. Kifárasztottam egy újabb szép pontyot, volt megint segítségem a szákolásnál, ezúttal egy 8,50-es tükröst sikerült lefényképezni. A kolléga nem értette, mi ez a csali, gumikukoricával lehet halat fogni? Útbaigazítottam, hol lehet beszerezni és újból egyedül maradtam.
Alig néhány perc után újból göbült a bot, a Spécire jött egy szép, kiló körüli ezüstkárász. A szomszédból kiáltottak, hogy megint gumikukoricával fogtam halat? Visszarepítettem a szereléket és vártam. Most már a tógazda is infót kapott, hogy én itt nagyban horgászom és csörgött a telefon, hogy hol, milyen messzire és mire. Amint vége volt a beszélgetésnek, újabb kapást jelzett a botom. Rögtön a fárasztás elején éreztem, hogy ez nem ponty, és igazam is volt. Amur volt az újabb vendég, neki is a Spéci tetszett meg. Hamar kijött, gondolom, őt már némileg lelassította a hidegebb víz. Ezúttal már senki sem jött a segítségemre, lehet, meguntak a többiek, így már fotósom sem volt.
El se kell mondanom, hogy a fogfájásomat már nem éreztem, azt sem bántam, hogy elaludtam, főképp nem volt bajom az etetőanyaggal, jó kombináció volt. Biztos, hogy jó volt, mivel hamar jött még egy kisebb ponty.
Ha már többet semmit nem fogok, nekem így is megérte eljönni. Az idő folyamatosan változott, kicsit felhős és esős volt, kicsit verőfényes napsütés, de ugyan kit érdekel ez? Otthonról feleségem hívott, hogy menjek ebédelni, asztalon a vasárnapi finomságok, persze hidegen hagyott az egész, tegye el vacsorára, én most élménypecán vagyok.
Lassan már közeledett a peca vége, mivel ilyenkor hamar jön az este. No de azért érkezett még egy meglepetéshal. A Spécire rákapott egy formás (2 kg-os) süllő. A szomszédok már nem győztek csodálkozni, mire képes ez a kis fokhagymás csoda.
Megint csak az a régi bölcsesség vált igazzá, miszerint néha a spontán dolgokból születik meg a legjobb peca. Az indulás ellenére egy igazán élvezetes horgászatot tudhatok magam mögött. Nem egy hosszú beszámoló – olyan, mint a népmesékben: „Ha korábban kelek, és a nap is hosszabb, az én mesém is tovább tartott volna”.
Daniel Stojanović
