Ki ne szeretne teszthorgász lenni? Ki ne szeretne szinte „ajándékba” komoly horgászfelszerelést kapni? De hogyan lehetnék én az, aki ezt megkaphatja, ha horgásztapasztalatom alig 1 éves? Tényleg elég lehet ez a tapasztalat is, vagy mindaz, amit tudok, még kevés az öröm beteljesüléséhez?
A fentieken morfondírozva arra a megállapításra jutottam, hogy teszek egy érdekes kísérletet! Úgyis éppen érettségi időszakot élünk, megpróbálkozom én is egy gyakorlati vizsgával. Mondjuk úgy, hogy megpróbálom visszaadni mindazt, amit az elmúlt 1 évben Lacitól, a Mentoromtól és a webes-képes-ingyenes iskolapadomból, a Haldorádó Horgászportáltól tanultam. Éppen ezért egy horgászatomon keresztül szeretném bemutatni mindazt, amit én fontosnak tartok egy kezdő számára (is). És hogy jól tanultam, avagy milyen hibáimat kell kijavítanom, azt úgyis megtudom majd Tőletek, a hozzászólásaitokból :).
Ahhoz, hogy eredményes horgász lehess, ismerned kell az alábbi tényezőket:
- horgászvíz és minden jellemzője (a benne élő halakkal együtt!)
- az etető- és csalianyagok (és használatuk!)
- a horgászfelszerelés és működése.
1. Kezdjük rögtön a vízzel!
Ez a tó, mint sok más tó az országban, egy völgyzárógátas állóvíz, azonban teljes területének közel harmada a mai napig nádassal borított és a partjai sem mesterséges kialakításúak (értelemszerűen a gátat leszámítva). A tó már első találkozásunkkor megfogott, és minél többet horgászom rajta, annál inkább szeretem ezt a vizet. Azóta is ezeket a közepes méretű, nádasos, helyenként akadós, természetes halállománnyal rendelkező vizeket szeretem. Igen, természetes halállomány, hiszen a tó keleti végén lévő hatalmas kíméleti terület megfelelő környezetet biztosít a keszeg, kárász és ponty természetes szaporodásának. Természetesen minden évben több lépcsőben halasítanak is, ennek megfelelően a horgászat során is vegyesen kell számítani a halakra.
A tó tavaszi ébredése után a legjobb helyek a „hátsó”, nádas környéki részek, ezek közül is személyes kedvencem (és Mentoromé is) a földnyelv, mely ragyogó lehetőséget biztosít a nádszéli, a nyílt vízi és még az akadó melletti horgászatra is. Egyetlen nehézsége, hogy a bevezető „nyelve” sokszor van víz alatt, és általában is elmondható, hogy vízbe kell sétálni a fárasztáskor. Ezért a tagok zöme inkább saját stégjén horgászik, ide meg a hozzám hasonló kalandorok jönnek.
Bár igyekeztem korán érkezni, fél hatkor a földnyelv már foglalt volt, ezért kénytelen voltam átértékelni a lehetőségeimet. Mivel mindenképpen a nádas előtti részre szerettem volna horgászni (tavasszal és ívási idő közeledtével ez bizonyul általában jó döntésnek), a tó túlsó partján lévő stégsor utolsó tagjára esett a választásom. Ezzel szintén lehetőségem nyílik kihasználni a nádas nyújtotta előnyöket.
Hogy a választás izgalmas legyen, arról két dolog gondoskodott:
- ez van a legmesszebb a parkolótól, így minimalizált felszereléssel kell megküzdeni a nem éppen rövid távval :)
- a tavon (mint sok más helyen) a stégtulajdonosok elsőbbséget élveznek saját stégjükön (számomra ez evidens, de hát nem vagyunk egyformák). Az általam kiválasztott helynek három tulaja van, akikből kettő ki is látogatott az ominózus napon. Talán kommunikációs készségemnek köszönhetően, de ettől függetlenül szinte teljes időtartam alatt egy helyre tudtam horgászni, így ezúton is megköszönöm megértésüket!
Szóval megvan a helyünk, előttünk a nyílt vízzel, tőlünk balra a nádassal, melyet az amurállomány folyamatosan és jelentősen ritkít (mi meg őket próbáljuk :)), ezért minden évben újra lehet és kell tanulni az öblöket. Szintén köszönettel tartozom ideiglenes vendéglátóimnak, akik elárulták, hogy hol - melyik öbölben - milyen mélyen szabad „bedobni” a felszerelésemet.
2. Következzen az etetőanyag!
Idén eddig már kétszer is sikerült a tavon horgásznom, mondhatom, mindkettő örömpeca volt. Mivel a vízben a keszegek sokasága (dévér, vörösszárnyú, bodorka), valamint szép kárászállomány is él (természetesen a pontyok és amurok mellett, csak a békés halakban gondolkozva), fogásaim is igen vegyesek voltak. Ennek én nagyon örültem, hiszen számomra ugyanakkora öröm kifogni egy szép vörösszárnyú keszeget, mint egy termetesebb pontyot. Azonban be kell látnom, hogy az olvasók zömét a pontyok érdeklik, ezért megpróbáltam egy „pontyosabb” etetőanyagot összeállítani, azaz olyat, mely az apróhalak mellett a termetesebbeknek is kellő vonzerőt jelenthet.
Korábbi horgászataimon a Haldorádó-barát SBS etetőanyagait használtam, azonban most a „pontyosítás” miatt elővettem tavalyi kedvencemet, a Nagy Ponty etetőanyagot. Arra gondoltam, hogy a víz már talán kellően felmelegedett, így nem szükséges kifejezetten hidegvízi etetőanyag, de ha mégis, akkor majd pótolom CSL aromával :). Az etetőanyagba kevertem az említett gyártó egyik tavaszi Method Mixéből is, hiszen már ha bevált, akkor segíthet most is… a „pontyosságot” pedig pelletekkel és magokkal próbáltam elérni.
Az etetőanyagot mindig előző napon keverem be, azaz szárazon összekeverem, és az aromával előkeverem, hogy az aromát minél jobban fel tudja szívni, és hogy a pelletek is kissé meg tudjanak puhulni.
A bekeveréshez mindig használok aromát, jelen esetben egy kukoricacsíra likőrt, melyből tavasszal (mivel ilyenkor szeretik a halaink nagyon a fehérjét) egy Ace Lobworm ízesítésűt használtam. Markáns, jellegzetes aromája már többször bizonyított nekem.
Az etetőanyagba kevertem még egy kisebb adag magmixet is, mely ötféle magot tartalmazott: búzát, kendert, kukoricát, csillagfürtöt és tigrismogyorót. A magokat én csak a horgászat reggelén keverem az etetőanyagba, mivel az a tapasztalatom, hogy az aromák és egyéb adalékok (köztük a só is) hajlamosak kiszívni a nedvességet belőlük.
Természetesen tavaszi horgászatnál elengedhetetlen számomra az élő anyag is, mely jelen esetben csontit jelent.
Még egy ötlet, ami nem tőlem származik: mindig kiveszek pár szemet a magokból, amivel később akár csalizhatok is.
A csalik, melyekkel szerettem volna elérni, hogy főleg pontyok „találjanak meg”, a következőek voltak:
- Az egyik botomon egy hármas kombó, ami magmixből kivett 1 szem kukoricából (ez keményebb, jobban bírja a stopper támasztását), 1 szem Nagy Ponty ízesített kukoricából, valamint (a lebegtetés miatt is) egy szem (M1 ízű) SBS Corn Shaped Popper Boilies csaliból állt.
- A másikon egy Nagy Ponty oldódó pellet szilikon karikában, amit egy M3 ízű SBS Soft Hooker Pellettel kikönnyítve kínáltam fel.
3. Felszerelés! De mit és mire?
Számomra biztos - de talán mások számára is - az egyik legnehezebb kérdés a felszerelés összeállítása. Nagyon „válogatós” vagyok, ezerszer végiggondolok mindent, mindennek százszor utána olvasok és képes vagyok tízszer is elmenni megfogni, megnézni egy botot a kedvenc boltjaimban, mire egyszer csak megveszem.
Magamból kiindulva egy tanácsom van csupán: Ne sajnáljuk az időt erre, mert sokkal több időnket fecsérelhetjük el a vízparton feleslegesen, ha nem jó elemeket válogatunk össze!
Nem hiszem, hogy az én felszerelésem világmegváltó lenne, de egyet őszintén mondhatok, hogy szeretem és nem bántam meg egyik tagjának megvásárlását sem! Ennek tükrében mutatom be nektek, hogy mit használtam mostani horgászatomon.
Az egyik botom egy Nevis Legacy Heavy Feeder 3,6 H kivitelben. Csalóka a Heavy utalás és jelölés, mivel sokkal lágyabb a bot, mint amit ennek alapján feltételeznénk róla. Egyszóval imádom! :) A boton szolgálatot teljesít egy Okuma LB orsó, mely még az első szériás, bizonyítottan megbízható modell. A damilom pedig egy Haldorádó Pellet Line 0,30 mm. Jogos a kérdés, hogy miért ilyen vastag - a válasznak két része van:
- van olyan horgászvíz, ahol szükséges ez a vastagság,
- nincs annyi „keret”, hogy többféle damil legyen feltekerve akár a pótdobra is.
A másik botom, mely egyben az első feederbotom is volt, egy EnergoTeam DX Kevlar Heavy Feeder 3,9 m hosszban. Nos, ez tényleg heavy kategória, szinte mindent kibír. Remélem, hogy előbb vagy utóbb tesztelhetem majd 10+-os halacskával is. (Bár nem vagyok az óriás halak híve, teszem hozzá rögtön!) A boton egy másik orsó dolgozik, és a kontaktust a halacskákkal a Sufix DuoCore damilja biztosítja 0,25 mm-es vastagságban. A következő zsinórjaim biztos, hogy ebből a családból lesznek, olyannyira elégedett vagyok vele!
A végszerelékem sincsen túlbonyolítva. Az erősebb damilhoz egy erőgumis, távdobó kosaras végszerelék tartozik, fonott előkén horoggal és hajszálelőkén a csalival. A másikon a főzsinóron gumiütközővel megtámasztott „Dömésen” átalakított távdobó etetőkosár, ami alatt szintén fonott zsinóron van a horog.
4. Horgászhatunk? Horgásszunk!
Ha mindezeken túl vagyunk, akár élvezhetjük is a horgászatot. Mivel alapvetően nem kis horgokkal és nem kis csalikkal kezdtem a pecát, sokáig csak a spicc rezdüléseit bámulhattam, amit a valószínűleg kisebb halak okozhattak az etetésemen.
Pár horog- és csalicsere után viszont, mellyel együtt egyre több etetőanyag került - számomra kellően koncentráltan - a vízbe, szinte karikába hajlott a botom! „Kapás van, Öreg!”, szóltam magamnak, és a bevágás ült. Fárasztásom azért is tartott hosszabban, mint a szokásos, mert Mentorom, Laci éppen sétált befelé hozzám és igyekeztem bevárni a halacskával.
Az első hal rögtön egy ponty lett! Kell ennél jobb kezdés?
Ha jól kezdtünk, talán jól is folytathatjuk! De nem lett teljesen így, a nap további részében megszálltak a kárászok. Etetési taktikám nem lett teljesen sikeres, ámbár a nádöbölben volt egy olyan kapásom is, melyet a mai napig hitetlenkedve emlegetek fel. A bedobás után még a zsinórom feszességét állítgattam, mikor érthetetlen módon a spiccem folyamatosan görbült be! Kellett 2-3 másodperc, amíg leesett, hogy ezt bizony a dobás után közvetlenül valami viszi, csak ezután vágtam be neki. A hal - ha csak rövid időre is, de - megakadt, aztán fordult két súlyosat, és a bot megkönnyebbült. Ez a hajó elment! Találgatni sem tudjuk, hogyan és mi csinálhatta ezt velem, de adrenalin-bomba volt, az biztos!
Persze fogtam még szép halakat, többek között kárászt is, meg sajnos törpeharcsát is. Azért is mertem csontit használni az etetőanyagban, mert idén szerencsére már feltűnően ritka a törpeharcsa a tóban, szemben a korábbi évek tapasztalatival (amit én ugye csak hallottam, nem éltem meg).
Összegezve a napot, talán nem a legjobb volt az etetési taktikám, talán túl sok front rohangált a fejem felett (szinte minden volt aznap: szél és szélcsend, eső és napsütés, mindenféle kombinációban), de így is sikerült pontyot fognom, mellette több halacskával is ideiglenes ismeretséget köthettem, úgyhogy relatíve elégedett vagyok.
A kérdés már csak az, hogy vajon az érettségin átmegyek-e?
:-D
Katona István (kistvan)
A fotókat Mentorom és saját magam készítettem.
Köszönet Lacinak a tanulmányokért, a közös pecákért és a fényképekért :)
