Szinte biztosra veszem, hogy sok horgász kedvenc időszaka a nyár. Halaink anyagcsere-folyamatai a melegebb vízben felgyorsulnak, így sokkal több időt töltenek a napi kalóriaigény kielégítésével. Mi jut eszébe az embernek a nyári horgászatokról? Kilószámra előkerülő erjesztett magvak, sörözgető baráti társaságok, rákvörös bőrű horgászok és a hidegebb időszakhoz képest hatványozottan több horgászsátor a partokon. Amikor csak időm engedi, jómagam is szívesen látogatom többször a vízpartot a kánikulai forróság ellenére is. Szerencsére számos lehetőség adott már ahhoz, hogy ezek a melegek elviselhetőbbé váljanak, és ami talán fontosabb, a nagy meleg okozta rosszullétek, leégések esélye is minimálisra csökkenthető. Egy igazi, többnapos élménypecára vágytam és egy olyan vízre, ahol nagy eséllyel lehet számolni kapitális méretű halakkal. Nem is kellett sokat keresgélnem, hamar rátaláltam a lakóhelyemtől mindösszesen félórányi autóútra lévő Pusztató Horgászparadicsomra. A közösségi oldalon napi szinten jelentek meg újabb és újabb fotók kapitális méretű, gyönyörű pontyokról, amurokról. Utólag visszagondolva elmondhatom, hogy ez a túra életem élményekben egyik legdúsabb pecájára sikeredett.
Mi sem bizonyítja jobban a tó népszerűségét, mint az, hogy a foglalást már hónapokkal a tervezett horgászat ideje előtt érdemes leszervezni, főleg, ha a nyári időszakra kalkulálunk. Szerencsére az egyik ígéretesnek vélt állás június utolsó napjaiban még üres volt. Ez pontosan a 7. számú faház, amely előtt egy sziget található. Ennek az adottságnak nagyon fontos jelentőséget tulajdonítottam. Mindezek mellett több, sátorozáshoz fenntartott hellyel is rendelkezik a vízterület. Megközelítőleg 8 ha alapterülettel rendelkezik, amolyan angolos jellegű víz. A hely már megvolt, így elkezdtem információkat gyűjteni a tó adottságairól, lakóinak táplálkozási szokásairól, illetve beszerezni a szükséges csalogatóanyagokat. Ha hosszabb túrára készülök, előkerül a papír és a ceruza. Így biztos, hogy a lámpától kezdve a csalistopperig semmi nem marad itthon. Elég kellemetlen lenne, ha egy horgászat szempontjából nélkülözhetetlen kiegészítő hiányozna.
A kora délutáni órákban lehetett elfoglalni a faházat. Én egy perccel sem érkeztem később a megadott időpontnál. Már a kezdetektől magával ragadott a terület szépsége és rendezettsége. A kipakolást és az előkészületeket követően a halőr felhívta a figyelmemet arra, hogy a nagy melegre tekintettel a halakat minél hamarabb vissza kell engedni. Főleg az amurok esetében volt ennek jelentősége. Mindezek mellett sok hasznos tanáccsal is ellátott, ami szintén nagyban befolyásolta a horgászat eredményességét. A siker egyik kulcsa, hogy a horgászhelytől kb. 100 méterre található sziget szélét kell meghorgászni, lehetőleg minél közelebb dobva annak partjához. Az itt élő nagytestű halak előszeretettel járják ezeket a részeket, itt ugyanis több keményebb rész található a fenéken. Kiakasztott zsinórklipsszel ezeket könnyedén és aránylag pontosan meg lehet horgászni.
A tavat főleg bojlis horgászok vallatják, így az általuk készített beszámolókat vettem alapul a csalogatóanyagok kiválasztásánál. A halas-fűszeres ízvilágot alkalmazzák a legtöbben, így nekem is hasonlóra esett a választásom. A megnövekedett „kajaigény” miatt egy 10 gombócból álló alapozó etetést végeztem egy ígéretesnek tartott, darabosabb alkotókból álló keverékkel, amit napszakonként a későbbiekben pótoltam. Ennek alapját a Fekete Tintahal ízvilágú Pellet Pack adta, amelyhez 3 marék halibut pelletet, illetve ugyanennyi C6 pelletet adtam, abból is a fűszeres kolbász ízesítésűt. Mindezt pedig megöntöttem fél flakon Fűszeres Vörös Máj SpéciAdditive aromával.
A meghorgászni kívánt távolság, illetve a nagytestű halak komolyabb felszerelést igényeltek. Ezeknek az elvárásoknak tökéletesen megfeleltek a Master Carp Pro botok LC változatai 3,9 és 4,2 méter hosszúságban. A főzsinórom 0,22 mm-es Long Cast volt. Itt tilos a fonott dobóelőke használata, így kétszeres bothosszban 35-ös fluorocarbon dobóelőkét kötöttem fel. Előszeretettel használom a quick change gyorskapcsot, ám monofil dobóelőke használata esetén azt tapasztaltam, hogy a keletkezett csomó nagysága meggátolja azt, hogy a sapka teljes mértékben rácsusszanjon a kapocsra. A későbbiekben normál kapcsot fogok alkalmazni.
Arra voltam csupán kíváncsi, hogy a method vagy a klasszikus gubancgátló csöves kosaras szerelék lesz-e a nyerő, így mindkettővel próbálkoztam az elején, aztán szükség szerint, ha valamelyik jobban bevált volna, azt módosítom. Az orsóim Team Feeder Long Cast típusok voltak 4500-as és 5500-as nyeletőfékkel ellátott kivitelben. Az alapozó etetéshez kiakasztottam a klipszbe a főzsinórt, majd egy zsinórjelölő filccel is megjelöltem, hogy később visszataláljak az etetés pontos helyére. Ennek éjszaka vettem igazán nagy hasznát, mert egy szemközt felvillanó éjszakai fény pontosan mutatta az irányt. A method kosaras szerelékkel az etetés szélét horgásztam vagy elhagyva azt a sziget egy másik pontján próbálkoztam.
Már az első nap délutánja sem telt el élmények nélkül. Nagy meglepetésre gyönyörű dévérkeszegek és méretes ezüstkárászok is partra kerültek. Mindezek olyan mennyiségben, hogy valamit ki kellett találni annak érdekében, hogy végre a pontyok is a csali közelébe juthassanak. Az egyre nagyobb csalik és a hosszabbra vett, vastagabb zsinórból kötött horogelőkék meghozták a várt eredményt. Ezekből a halfajokból már nem sikerült annyit fogni, de sajnos nagyobb pontyokból sem. Az éjszakai órákban reménykedtem még, de a spiccek mozdulatlanok maradtak. Nagyon szeretem az éjszakai horgászatokat. Hallgatni a ragadozóhalak rablásait, megfigyelni a nyári, csillagos égboltot. Szerencsére a másnap már jóval több meglepetést tartogatott. A tegnapról megmaradt csalogatóanyagok pótlásának ideje pont reggelre érkezett el, így megpróbáltam egy másik keveréket. A Fekete Tintahal Pellet Pack helyett a Magyar Betyár ízesítésűt készítettem el, amelyet a fentebb említett alkotókkal dúsítottam.
A délelőtt folyamán sajnos nem sikerült szebb halat fogni, ezért „kivárósabb” stratégiára váltottam. A szerelékeket jóval több ideig hagytam a vízben. A Pellet Pack nagy számban tartalmaz lassú oldódású pelletszemeket, így a később arra járó halak is bőven találnak maguknak falatokat. Ismét újabb és újabb csalivariációk kerültek fel, de sajnos a halak nem mutattak kellő érdeklődést. A késő délután azonban megelevenedett, és végre sikerült megfogni a túra legnagyobb halát.
Sokáig az óriás partra kerülésének hatása alatt voltam. Kellett pár perc, amíg újra „felállt a rendszer”. Az első nagyobb hal a method szerelékre érkezett, a csali pedig nem volt más, mint az Édes Ananász Legend Pellet süllyedő és lebegő változata hajszálelőkére fűzve. A horog egy 2-es méretű Gardner Mugga, mikroszakállas kivitelben. Nagynak és drasztikusnak tűnhet ekkora horgot használni, de ezzel a mérettel sikerült kiküszöbölni a kisebb szájú érdeklődőket.
Az első hal nagyot fordított a rossz kedvemen. Végre, a sok próbálgatás és kitartás meghozta a várt eredményt. Életem halát tarthattam a kezemben. Ha mást nem is fogtam volna, ezzel az egy hallal több, mint elégedett lehettem volna! Szerencsére azonban ismét megszólalt a nyeletőfék, kb. 40 perccel az előző hal megfogása után, azonban a parthoz érve leakadt. Miközben bosszankodtam a lemaradás miatt, a gubancgátlós kosárral ellátott szerelék kelt el. Partra is került egy újabb szép potyka.
Napközben több hal nem érkezett, de így is nagyon boldog voltam. Ahogy kezdett besötétedni, felhelyeztem a világítópatronokat. 11 óra körül érkezett a túra utolsó nagyobb testű hala. Ez is mihamarabb visszakerült éltető elemébe. A reggeli órákig több kapás nem érkezett már, de ennél többet nem kívánhattam volna magamnak. Nagyon szép, egészséges pontyok alkotják e tó törzsállományát. Aki ide ellátogat és kellő türelemmel, kitartással áll a vízhez, annak úgy gondolom, nem marad el a jutalma.
Megérte ennyit készülni erre a horgászatra. A rengeteg beszámoló átbogarászása, a halőrtől kapott sok hasznos információ nagyban segítette azt, hogy elégedetten és annál boldogabban induljak haza. A horgászatra szánt minőségi idővel és türelemmel sikerült kitapasztalni a fogós csalogatóanyagokat, végszerelékeket. Összesen 4 nagyobb testű pontyot sikerült megakasztani, ebből egy sajnos leakadt. Egy hal kivételével mindegyik a method kosaras végszerelékre érkezett. Úgy gondolom, a nagyhalas methodozás egyik kulcsa, hogy jó minőségű etetőanyagok kerüljenek a töltőszerszámba! Kissé fáradtan, de annál boldogabban értem haza. Köszönöm, Pusztató! Ide még feltétlenül visszatérek!
Írta: Horváth Ádám(adam5811)
Fotók: Horváth Ádám, Horváthné Horváth Ildikó
