Február végén kemény fagyok tették próbára az elszánt horgászok kitartását. A napok múlásával enyhülni kezdett az idő, és a borús napokat felváltotta a folyamatos napsütés. Március első napjaiban pedig robbanásszerűen megindult az élet a parton és a vízben egyaránt.
Az első napsugarak
A tél hosszú, ám a nappalok többnyire rövidek és szürkék, a táj kopasz, a természet pedig alszik. Nem is csoda, hogy minden tavasszal átjárja valami kellemes melegség az ember szívét, amikor a vízparton jár. Újjáéled a víz és az egész természet, a halak is egyre aktívabbak, ezért nagy távokat tesznek meg, elhagyva ezzel a téli vermelő helyeiket.
Minden tavasz egy új kezdet
Sokszor átgondolt elméletek, gondosan eltervezett horgászatok. Ugye ismerős? Télen számtalanszor lejátszódnak az ember fejében hasonló gondolatok, persze a forgatókönyvet mindig a halak írják, és gyakorta nem úgy alakul egy-egy szezon, ahogy azt mi elterveztük. Ez a nehéz és pont ez a szép (is) benne. Felettébb igaz ez kedvencemre, a Zsitvára, több alkalommal is megmutatta már mostoha arcát, ennek ellenére megannyi szép élménnyel ajándékozza meg a szemfüles horgászokat. Minden vízen töltött nap egy darab a kirakósból, a kérdés már csak az, hogy is rakjuk össze…
Csak egyszerűen
Minimál cuccos horgászat, akárcsak télen. Ilyenkor ritkán viszek magammal egy botnál többet, ugyanis bőven megteszi egy rövidebb medium vagy light feeder. Megemlítem a Tournament Feeder bottartó fejet, nagyon szeretem használni az ilyen rövid, gyors, egybotos horgászatok alkalmával. Egy kisebb szerelékes vagy pergető táska, amiben minden apróság elfér, na meg egy vödör az etetőanyagnak és csaliknak, esetleg leülni, ha elfáradnánk a nagy halfogás közepette. A merítő fej se maradjon otthon, mivel kötelező felszerelés, valamint a halak kiemelése is sokkal kényelmesebben és biztonságosabban megoldható.
Csalogatás és tuning
Ami a csalogatóanyagot illeti, maradtam a télen jól bevált Pelletes Fekete kajánál, mindössze annyi turpisságot követtem el, hogy tuningoltam egy kis hideg vízi CSL aromával. Ezt mindig az etetőanyag bekeveréséhez használt vízbe öntöm, majd alaposan elkeverem benne. Gondolom, ezt az aromát nem kell különösebben bemutatni senkinek, ám ha mégis: hideg vízben is laposan terjed, a fenék közelében dolgozik, nem dermed meg. Egyszóval: működik.
Kárász varázs
A nyári, nagyhalas horgászataim alkalmával többnyire összeráncolt szemöldökkel fogadom ezeket az ezüsttestű „betolakodókat”, mivel rengeteg kukoricát képesek felenni, tönkretéve ezzel az etetésünket. Így, kora tavasszal viszont kincset érnek ezek a kiló körüli vagy afeletti halak, melyek megfogása igazi élmény a jól összehangolt, lefinomított felszereléssel. Pár óra alatt komoly mennyiségű fogásra tehetünk szert, ha megtaláljuk őket, módfelett szórakoztató lehet a horgászat, hiszen minden dobás halat ad.
Egy kis ráadás
Ahogy melegedett az idő, egyre többet mozogtak a kedvenceim, végül megmutatták magukat a termetesebb halak is. A rengeteg kárász között néha becsúszott ponty, de még amur is, melyeket a finom felszereléssel – a vékonyhúsú, apró horoggal és a vékony zsinórral – igazi élmény volt kitornázni. Néha percekig elhúzódott egy-egy ilyen bónuszhal megfogása, ami hatalmas öröm a hosszú tél után. Nem győzöm hangoztatni, mennyire meg tud lepni még mindig ez a víz, ezért imádom ennyire a Zsitvát.
Epilógus
A víz melegebb, a nappalok hosszabbak, a célhalak pedig egyre nagyobbak lettek. Április eleje igencsak melegnek ígérkezett, ezért robbanásszerűen felpezsdült az élet. Ennek tudatában nagy tettvággyal indultam a pontyok nyomába, no de ez már egy másik történet…
Folytatás következik…
Fotók: Bottyán Marián
