A vénasszonyok nyara az egyik, ha nem a legjobb időszak az évben a nagyponty-horgászathoz. Ilyenkor meglehetősen aktívan táplálkoznak a pontyok. Sőt, mi több, az igazán termetes, rafinált, „vízköves hátú bajszosok” is könnyebben elcsábíthatók az év e szakaszában egy közös fotóra. Persze ilyenkor sincs kolbászból a kerítés, a sikerhez kell még néhány dolog!
Szeretem az őszt. Gyönyörű és semmihez nem hasonlítható, ahogy a természet napról napra átalakul és megváltozik. A zöld és dús lombkoronák sárgásbarna színbe „öltöznek” és minden egyes nappal egyre ritkulnak. Lágy nesszel hullnak a falevelek a földre, majd a dús avarban süncsaládok sietős léptei hallatszanak. A „csípősen” hideg reggeleket, kellemesen meleg nappal váltja fel, ám gyorsan eljön az este. Folyamatosan hűlnek a tavak, folyók vizei is, ami egyre inkább táplálkozásra sarkallja a halakat, hiszen ők is érzik, hogy közeleg a tél.
Talán az idei esztendő utolsó igazán kellemes napjait sikerült kihasználnom, amikor újabb horgászatot terveztem egyik kedvenc homokbánya tavamra. Erre a horgászatra október második felében került sor a Szénás Carp Horgásztavon. Több cikkemben is olvashattatok már erről a vízterületről, meglehetősen sokat horgászom itt. Elég jól ismerem ezt a tavat, pont ezért jól tudom, hogy ide nem lehet eléggé felkészülten érkezni, és itt nem lehet biztosra menni. A tó nem hétköznapi halállománnyal bír, de rendkívül rapszodikus és szeszélyes. Talán pont e tulajdonságai miatt szerettem meg ennyire…
Kora reggel, még sötétben érkeztem a tópartra, hogy mire kivilágosodik, már a feszes spiccek várják a pontyokat. Ez a nap is meglehetősen hűvösen indult, mindössze 5 Celsius-fokot mutatott a hőmérő. Ennek ellenére folyamatosan mozogtak és fürödtek a pontyok, ritkán lehet ilyen aktivitást tapasztalni. Bár, ahogy mondani szokták, „Az a hal, amelyik fürdik, az nem eszik!”… Ahogy egyre világosabb lett, egyre kevesebb halmozgást lehetett látni, majd ahogy feljött a nap, szinte egyetlen halra utaló jel sem mutatkozott.
Meglehetősen lassan alakult ki az első kapás, amit szinte nyomban követett a következő. Az első egy átlagméretű, de gyönyörű ponty volt, míg a második már egy termetes, őszi töves, amire vágytam.
Sokat vártam erre a két kapásra, de az őszi nagyhalas horgászatok gyakran ilyenek. A fotók és videók elkészítése után már dobtam is vissza a végszereléket az általam jónak vélt helyre és bíztam benne, hogy remek lesz a folytatás. A délelőtti órák lassan véget értek, amikor újfent botgörbítős kapással jelentkezett egy termetesnek ígérkező hal.
Az esetek döntő többségében igyekszem a lehető legegyszerűbb megoldásra törekedni. A késő őszi, téli időszakban ez kifejezetten igaz. Nincs másra szükség, mint egy egyszerű, de remekül működő végszerelékre és egy fogós etetőanyag-csali párosra. Gyakran fordulnak hozzám a horgászok azzal a kérdéssel, hogy milyen csalogatóanyagokat javaslok, hogy ilyen halakat foghassanak? Az én tippem az év hátralevő időszakára a Pellet Pack Turbo Fagyos Ponty és Fluo Micro Method Feed Pellet Brutális Máj pellet mixek. Előbbit Becherovkával, míg utóbbit SpéciAdditive Folyékony máj kivonattal lehet ütősebbé, fogósabbá tenni. Ez a két remek pellet mix bármely vízterületen kiválogatja a nagyját. Ezen a horgászaton én is ezeket használtam.
A csalik kérdését sem szabad nagyon túlbonyolítani. Az én favorit csalijaim erre az időszakra a kisméretű, színes pop-up bojlik. Egy feltűnő színű, lebegő golyócskával és egy hozzá illő kisméretű horoggal a legóvatosabb pontyok is horogra csalhatók. A BlendeX Pop Up Method bojlik és a Quatro Fluo Pop Up bojlik 8 mm-es változata a legjobb alternatíva mindehhez.
A kellemes őszi idő a délután folyamán meghozta a pontyok kapókedvét. Újabb kemény fárasztás után sikerült szákba terelnem egy gyönyörű, nyurga testű tőpontyot. Igazi ritkaság ez a tóban, ám nem első alkalommal fogtam már ilyen szép halat itt.
Már ennyi megfogott hallal is elégedetten indultam volna haza, ám még egy igazán kemény és izgalmas csata várt rám. Ritkán esik szó róla, ám egy ilyen napon, amikor kép és videó anyag is készül egy cikkhez, a horgászat kissé „háttérbe szorul.” Ugyanis jó néhány órát igénybe vesz, mire egy horgászat minden mozzanatát sikerül hitelesen megörökíteni. Így mindig nagy öröm számomra, ha a fényképező és kamera előtt, úgymond „éles” körülmények közepette is sikerül ilyen gyönyörű halakat fognom, majd az így szerzett tapasztalataimat veletek is megoszthatom.
Mire minden képkocka elkészült, a horgászatra szánt idő is véget ért. Pakolás közben érkezett a nap utolsó hala, egy átlagméretű tőponty, amivel tökéletes napot sikerült zárnom. Kegyes volt hozzám az „öreg” bányató, amiben nem kis szerepe volt a felkínált csalogatóanyagoknak. Ahogy egyre hidegebb lesz, és egyre jobban lehűlnek a vizeink, úgy lesz egyre nehezebb kapást kicsikarni és ilyen gyönyörű, termetes pontyokat fogni. Ezekkel a csalogatóanyagokkal és ezzel az egyszerű, de eredményes végszerelékkel viszont jó eséllyel oldhatók meg a legnehezebbnek tűnő horgászatok a leghidegebb napokon is. Ha szeretnétek többet megtudni erről a horgászatról, ajánlom figyelmetekbe a kisfilmet is!
Fényképek: Libor Erika
