Minden pontyhorgász természetes vágya, hogy egyre nagyobb és nagyobb méretű halakat fogjon és egy adott horgászaton belül is minél több óriást a fényképező elé tudjon tartani. Ebben a műfajban a bojlis horgászat létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen, ám nem mindenki tud vagy akar megbarátkozni ezzel a technikával. Számomra nincs annál nagyobb élmény a vízparton, mint mikor egy finom feederbottal vehetem fel a küzdelmet a tó legnagyobb halaival. Mikor egy lágy és finom bottal akár 100 méter feletti távolságba bevetem a végszerelékemet, majd finoman megfeszítem a zsinórt. A botot a bársony borítású bottartóra helyezem, majd a nyeletőfékeket bekapcsolom az orsókon és lélegzetvisszafojtva ülök vissza a székembe, hisz tudom, hogy ennél a módszernél bármelyik pillanatban meggörbülhet a botom spicce és kezdetét veheti a „csata” egy óriással. Akinek e sorok olvasása közben, érzékelhetően megnövekedett az adrenalin-szintje, annak a továbbiakban is itt a helye!
A felfedezésre váró vízterület
Egy számomra új és ismeretlen helyszínen mindig különleges élmény a horgászat, ezek a pecák jelentik az igazi kihívást számomra: megfejteni az ismeretlent és újabb élményekkel térni haza. Persze ezt egyszerű így leírni és beszélni róla, míg azért a valóságban nem annyira egyszerű egy pár órás horgászat alatt „átverni” az ismeretlen tó lakóit. Ám nem is lehetetlen. Gyakran járok a Nagyszénáson található Szénás Carp Horgásztóra horgászni. Az egyik ilyen alkalommal az ott horgászóktól hallottam egy tóról, ami Gyomaendrődön található. E tó neve Spicces Horgásztó, egész pontosan Spicces Horgásztanya. Sok infót kaptam a horgászoktól erről a vízterületről, elmondták, hogy egy viszonylag nagy kiterjedésű, mély homokbánya tóról van szó, amibe főként nagytestű halakat telepítenek, igazi bojlis víz. Hát, nekem sem kellett több, akkor eldöntöttem, hogy ide el fogok látogatni hamarosan. Telefonon egyeztettem a halőrökkel a horgászat részleteiről, majd le is foglaltam az egyik helyet, ami szám szerint a 16-os hely volt. Ezt a helyet javasolták a halőrök, én pedig bíztam a szavukban, és ahogy később kiderült, jól tettem.
A megfelelő felszerelés és a csalogatóanyagok kiválasztása
A horgászat március 13-ra esett, egy többnyire napos, ám viharos erejű széllel tarkított napra. A szél pont a 16-os hellyel szembe fújt egész nap, tehát amennyire kellemetlen volt, legalább annyira hasznos is. Bíztam benne, hogy ez az erőteljes szél, a nap folyamán majd „rám tolja” a halakat. Methodos, nagyhalas horgászatra készültem, ahol viszonylag nagyokat kell dobni, ehhez hangoltam a felszereléseimet is. Két Spro Royal Carp feederbotot vittem magammal 3,90 méteres és 4,20 méteres változatban, amiket a már jól bevált Spro Team Feeder Special 550M LCS orsókkal szereltem fel. Ezekkel a botokkal szélmentes helyzetben könnyedén dobhatunk 100 méteres távolságba, vagy akár ennél távolabb is, ám fárasztás közben sem érezzük azt, hogy egy „durungot” tartunk a kezünkben. Egy nagyon finom, igazi versenybotról van szó, talán a világ legjobb feederbotja. Ideális választás a method horgászatokhoz (is).
Mivel a vízterület teljesen ismeretlen volt számomra, olyan csalogatóanyagokkal készültem, amik általában jól működnek a nagyhalas horgászataim során. Etetőanyagnak egy doboz Pellet Pack Fekete Tintahalat választottam, amit egy kicsit felturbóztam, hogy tökéletes legyen a hideg vízi method horgászathoz. Ezt a terméket rendkívül egyszerű használatba venni, csak követni kell a doboz hátoldalán lévő utasításokat. Ezen a horgászaton én egy kicsit másként használtam, vegyük hát sorba, hogyan is állt össze ez a keverékem:
- 1 doboz Pellet Pack Fekete Tintahal
- 100 ml CSL Tuning Tenger Kincse
- 50 ml ásványvíz
- 3 bő marék tintahalliszt
- Kb. 30 ml CSL Tuning Tenger Kincse
A horgászatot megelőző reggelen, tehát 24 órával a horgászat előtt már bekevertem a Pellet Packot. A dobozban található összetevőket összekevertem, majd 100 ml CSL Tuning Tenger Kincse aromával tovább turbóztam, ezután 150 ml szénsavmentes ásványvízzel állítottam be a végleges állagát. Így összesen 350 ml folyadék került a száraz pellet szemekre a javasolt 400-500 ml helyett, így sokkal „pergősebbek” lett a végeredmény. Erre azért volt szükség, hogy a fenékre éréskor azonnal nyisson a keverék, ami method technikánál kis túlzással alapkövetelmény. A reggel bekevert keverék estére tökéletesen felszívta az értékes aromákat és a vizet, így a vödör alján összetömörödött kaját fellazítottam és szétmorzsolgattam a szemeket. Ezután 3 bő marék tintahallisztet kevertem hozzá, majd éjszakára ismét állni hagytam. A horgászat reggelén, már a vízparton, kevés CSL Tuning Tenger Kincse aromát öntöttem a kicsit „száraznak” tűnő Pellet Packra, így már tökéletes volt a nagyhalas method technikához. Az így kapott keverék egy nagyon halas, rendkívül „ütős” kaja lett, amit imádnak a nagytestű pontyok. E keverék fogósságát Fluo Essencia Fekete Erő aromával, a már sokszor bemutatott, lokális módon tovább növeltem. Ezen a horgászaton a Fluo Essencia aroma mellett az új Carp Syrupot is használtam Fekete Tintahal és Zöld Bors ízesítésben. Ezeket az aromákat, a kiürült Fluo Essencia aromák pumpás flakonjába töltöttem, így a használatuk roppant egyszerűvé vált.
Egy fontos dolog maradt hátra: mi legyen a csali? A method horgászatokhoz, talán legjobban illő csali a gumikukorica. A Haldorádó kínálatában tavaly megjelent SpéciCorn termékcsalád forradalmasította a gumikukorica szó fogalmát, ami az idei, 2016-os évtől már nagyméretű változatban is elérhető a horgászok számára SpéciCorn Mega néven és hat kurrens ízváltozatban. E csalik népszerűségének oka rendkívül egyszerű: könnyen használhatóak, nagyon fogósak és egy kis doboz akár egy egész szezonra elegendő, így rendkívül gazdaságos is. Ahhoz, hogy e termékek valóban sok kellemes élményt okozzanak a vízparton, megfelelő felkínálásuk is szükséges. Vegyük hát szemügyre a megfelelő végszerelékeket, amiket gyakran használok a nagyhalas method horgászataimnál!
A nagyhalas method, éles körülmények között tesztelve
Minden gondolatról, minden elképzelésről a végleges és egyértelmű választ mindig a vízparton a halak adják meg. Hiába a sok „hűhó”, ha végül kapás nélkül ússzuk meg a napot. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a fentebb említett technikát és módszert nem az első alkalommal teszteltem és próbáltam már, így joggal bíztam egy eredményes napban. A hatalmas szél rendkívül megnehezítette a távoli dobásokat, és igazából nem is tudtam, hova kellene dobnom pontosan, így szokásomhoz híven próbáltam minél nagyobb területet meghorgászni és oda visszadobni, ahonnan halat tudok fogni. Alapozó etetést most sem csináltam, kereső horgászatot végeztem egész nap.
A tavon elég sokan horgásztak, legtöbbjük a bojlis technikával próbálkoztak, ám a reggeli bepakolás során nem sok jóval biztattak: sokuk már 1-2 napja horgászott és még csak kapást sem tudtak elérni. Mindenki a tó belső részein próbálkozott, így én is azzal kezdtem. A halőrtől megtudtam, hogy azon a részen, amit meghorgászok, kb. 4,5 méteres a vízmélység, tehát messze nem a legmélyebb része a tónak. Az első kapás alig 20 percre érkezett a bedobástól számítva.
Két gyönyörű ponty alig fél óra alatt! Nem volt kérdés, hogy működik a módszer, így semmin nem változtattam, csak visszadobtam mindkét végszerelékemet. Szerencsére nemcsak én nem változtattam semmin, de a halak kapókedve sem változott.
A délutáni órákra a szél nemhogy mérséklődött volna, de még tovább erősödött, így a dobótávolság is jelentősen lecsökkent. Ennek meg is lett az „eredménye”, a kapások is ritkulni kezdtek, de azért a délutáni órák is tartogattak meglepetést még számomra.
Ahogy közeledett a nap vége, a pontyok mellett egyre több dévért fogtam - ez egyértelműen annak a jele volt, hogy „eltűntek” a pontyok a közelemből. Hihetetlen izgalmas és mozgalmas horgászatban volt részem, aminek jelentősen növeli az értékét, hogy számomra teljesen ismeretlen vízterületen horgásztam. De lám, egy „tökéletesre csiszolt nagyhalas módszerrel” az ismeretlen is könnyedén megfejthető.
A nap végére nem maradt más hátra, mint a horgászat összegzése. Összesen 8 db nagytestű pontyot sikerült fognom és 4 db dévért, ami minden várakozásomat felülmúlta. Ezt a 12 db halat 3 szem SpéciCornnal fogtam, amiket a nap végén visszatettem a tégelybe, így még jó néhány szép halhoz fognak hozzásegíteni a jövőben. Biztos vagyok benne, hogy a remek horgásznap után a közeljövőben még visszatérek erre a tóra, és remélhetőleg hasonló szép fogásokban lesz részem. A nagyhalas horgászat, ha egyszer „megfertőzi” az embert, soha nem tud belőle kigyógyulni, csak a „tüneteket” lehet helyileg kezelni. Ennek legjobb módja az ilyen és ehhez hasonló, sikeres nagyhalas horgászatok. Ha szeretnétek, ilyen „orvosságot”, nincs más teendő, mint elsajátítani ezt a módszert, ami „veszélyes fegyver”, annak a kezében, aki tudja használni.
Írta: Borbiró Ádám
Fényképek: Libor Erika