Mire e soraimat olvassátok, már javában tavasz van, nagy valószínűség szerint már mindenki túl van az első horgászatokon és az év első halai is a szákba kerültek már. Sokan vártuk már a jó időt, a napsütést, a zimankó végét, egy szóval a tavaszt, mikor a kora reggeli órákban már nem a dermesztő hideg fogad bennünket a vízpartokon, hanem a madarak „üdvözlő” éneke. Minden ember számára szívmelengető élmény a tavasz első sugaraiban „sütkérezni”, látni, ahogy napról napra éled a természet: az első virágok a szirmaikat bontogatják, a rovarok zümmögése is egyre hangosabb lesz, a békák is előmerészkednek téli búvóhelyükről és mi, emberek is új erőre kapunk ilyenkor, ahogy a téli „mélabú” véget ér. Egy tavaszváró, tél végi horgászatom keretén belül szeretném most bemutatni lépésről lépésre, hogyan is épül fel nálam egy-egy horgászat stratégiája, hogyan próbálom mindig, minden körülmények között kihozni magamból a létező legjobbat.
Hogyan építsünk stratégiát!?
Az elmúlt időszakban nagyon sok levelet és üzenetet kaptam, melyek rengeteg kérdést is rejtettek magukban. E kérdések nagy része arra irányult, hogy egy adott vízterületen hogyan építem fel a jónak vélt stratégiát, milyen szempontok alapján választom ki a megfelelő csalogatóanyagokat és a felszereléseket, hogyan készülök fel egy-egy horgászatra úgy, hogy az sikeres is legyen. Rendkívül nehéz ilyen kérdésekre pontos és megfelelő választ adni, olyat, ami nem vezeti félre a horgászokat, pont ezért döntöttem úgy, hogy egy cikk keretein belül próbálom részletesebben bemutatni az általam gyakran eredményesen alkalmazott stratégiákat, amik legfőbb alapelve mindig az egyszerűség. Az első és talán a legfontosabb dolog, hogy kiválasztom az adott vízterületet, ahol horgászni fogok. Ha nem ismeretlen számomra a vízterület, akkor a tapasztalataimra hagyatkozva az előző horgászatok alkalmával jól működő stratégiát alkalmazom. Ha ismeretlen vízterületre készülök, az első dolog, hogy a létező legtöbb információt begyűjtöm, amik alapján elkészítem a stratégiát. Mik is ezek a fontos és már-már nélkülözhetetlen információk? Ami elsőként mindig érdekel, hogy milyen az adott vízterület halfaunája, mire is tudok én ott majd horgászni, hisz nem mindegy, hogy egy nagyhalas pecára kell felkészülnöm vagy tenyeres kárászokból kell sokat megfognom. A következő fontos dolog, hogy mekkora kiterjedésű a meghorgászni kívánt vízterület, mekkorát kell majd tudnom dobni ahhoz, hogy esélyem legyen a halfogásra. Ez rendkívül fontos, hiszen a felszerelésemet is ez alapján választom ki. Nyilván egy olyan helyen, ahol csak 100 méter feletti dobásokkal van esélyem 10 kg feletti pontyokat fogni, ott nem fogok egy 2,70 méteres pickerbottal horgászni, de ez fordítva is igaz: ahol maximum 40 méterre kell horgászni, ott felesleges egy 4,20 méteres „dióverő durung”. Egyértelmű, hogy annyiféle botja és orsója kevés embernek van, hogy mindig mindenhova a 100%-ban megfelelőt vihesse magával (itt jegyzem meg, hogy nekem sincs ennyi botom), ezért abból kell gazdálkodni, ami van - én is így igyekszem mindig a legmegfelelőbbet kiválasztani. Ha megvan a megfelelő felszerelés, és tudom, milyen halakra fogok horgászni, következhet a végszerelék kiválasztása és összeállítása. Nem árulok el újat azzal, hogy az esetek nagy részében egy tökéletesen működő method végszereléket használok, ha pontyokra és amurokra horgászom. A végső dolog az etetőanyagok és a csalik kiválasztása, amibe nagyon bele lehet bonyolódni, de itt is mindig az egyszerűség elve alapján döntök. Lássuk, hogyan is néz ki ez a stratégiaépítés a gyakorlatban…
A puding próbája az evés
Télvégi horgászatom helyszíne az Akasztói Horgászpark „régi” Extra-tava volt. Horgásztam már itt egypárszor, de közel sem merném azt állítani, hogy jól ismerem ezt a vizet. Egy kis kiterjedésű tóról van szó, ahol a maximális dobótávolság 50-60 méter, de sok helyen még ekkorát sem kell dobni. Célhalaim a nagytestű pontyok voltak, amikből szép számmal akad itt. E pár sor kulcsfontosságú információkat tartalmaz a megfelelő felszerelések, végszerelékek és a csalogatóanyagok kiválasztásában. Az első ilyen, hogy tél vége volt, úgyhogy biztosan nem táplálkoznak a pontyok még nagyon intenzíven, tehát nem kell mázsaszámra etetni, sokkal fontosabb, hogy amit felkínálok az minőségi és „ütős” legyen. Nagyméretű csalikkal sem érdemes próbálkozni ilyenkor, gyakran látom sok horgásznál, hogy akkora méretű golyókkal horgásznak már ilyenkor is, hogy „kiéhezett” hal legyen az uszonyán, ami azt felveszi. Igazán nagyokat sem kell dobni, ám olyan botokra volt szükségem, amik könnyedén őrlik fel a nagytestű halak erejét is, emellett kellően lágyak és rugalmasak, hogy az óvatos kapásokat is jelezzék, valamint hogy a végszerelékeket is kellően le tudjam finomítani. Ezeket a szempontokat figyelembe véve két kedvenc, csúcskategóriás Spro feederbotomat vittem magammal, az egyik egy Spro Team Feeder Super Sensitive 3,90 Light, míg a másik egy Spro Royal Carp Feeder 3,90 Heavy változat volt.
Mindig igyekszem a létező legegyszerűbb megoldást alkalmazni, feleslegesen nem bonyolítok túl semmit. Mindkét botomon method végszereléket használtam, ami talán az egyik legegyszerűbb és legfogósabb pontyfogó módszer. Az idei évtől a Haldorádó kínálatában megjelent egy kisméretű method kosár, melynek neve Method Flat Feeder Mini, ami a legjobb választás a hideg vízi horgászatokhoz. Kis mennyiségű etetőanyagot tudunk csak vele egyszerre bejuttatni, pont annyit, amennyire ilyenkor szükség van.
A következő felmerülő kérdés, hogy mi kerüljön a kosárba, illetve a horogra? Ez talán a legfontosabb, hisz, mit sem ér a megfelelő bot, orsó és végszerelék, ha nem sikerül eltalálnom a halak ízlését. Mivel a tél végi és a kora tavaszi horgászatok ideje véges, jó esetben is 6-8 óra maximum, így felesleges „harminckét féle” etetőanyagot és csalit magammal cipelnem. Ebben az időszakban általában egy, legfeljebb kétféle etetőanyaggal és csupán pár fajta csalival próbálkozom. Ezen a horgászaton is így volt ez, kétféle csalival és egy etetőanyaggal horgásztam végig a napot.
A pontosság nagy halat terem!
A stratégia elkészült, kezdetét vette a horgászat. A hideg vízi horgászatok során a legfontosabb, hogy megtaláljuk a halakat, így ezzel kezdtem én is. Szisztematikusan, méterről méterre próbáltam belőni azt a helyet, ahol a pontyok tartózkodnak. A partközelbe bevetett végszerelékem gyorsan gazdára talált, egy méretes kárász jelentkezett elsőként.
A viszonylag gyorsan fogott két keszeg és kárász ékes bizonyítéka volt, hogy azon a helyen bizony nincs ponty, tehát a keresést folytatnom kellett tovább. Több méretes kárász után „eljutottam” a szemközti oldal, nádfala elé. Egy véletlen, „rosszul” sikerült dobásom következtében a végszerelékem 10-15 cm-rel a nádfal elé esett be. Nem vettem ki és nem dobtam újra: „Próba szerencse, majd kiderül, jön e hal onnan”, gondoltam magamban. Viszonylag rövid várakozási idő után ismét „kárászos pöcögtetésre” lettem figyelmes, amit aztán lassan görbülő spicc váltott fel.
Egy ilyen szép hal megfogása elegendő bizonyíték arra, hogy összeállt a megfelelő stratégia, tehát ezt követtem a nap hátralevő részében is. Ahol sikerül pontyot fognom, arra a helyre mindig visszadobok ilyenkor, bízva abban, hogy hátha másik társa is tartózkodik még ott.
Nehéz volt ennyire pontosan bejuttatni a végszerelékeket, egy pár dobásom nekem is a nádasban végezte, de tudtam, hogy csak így lehetek igazán eredményes. A víz teljesen „döglött” volt, egy pontyugrást vagy -fordulást sem lehetett látni, így csak abban bízhattam, hogy az elgondolásom helyes. Be is igazolódott a stratégia helyessége, előbb egy átlag méretű pontyot, majd a nap legnagyobb halát sikerült megfognom.
Minden vízterület egyedi, de egy adott helyen sincs két egyforma nap. Ez talán már közhelynek számít, mégis nagyon igaz. Nincs olyan csalogatóanyag, amivel mindig, minden körülmények között kiemelkedő fogásokat tudok elérni, és nincs olyan fix stratégia, amit ha követek, garantáltan eredményt hoz. Ám aki megfogadja azokat az „alapelveket” és szempontokat, amiket én nap mint nap alkalmazok és eredményesen használok, az egy idő után szinte minden helyzetben fel tudja majd építeni a számára legjobban működő stratégiát.
- Legtöbbször a legegyszerűbb megoldás a legjobb. A kevesebb néha több.
- Információgyűjtés az adott vízterületről.
- A megfelelő horgászeszközök kiválasztása, az adott körülményekhez képest mindig a létező „legfinomabb”.
- A végszerelék mindig legyen egyszerűen használható és hatékony (nálam legtöbbször method).
- A csalogatóanyagok megfelelő kiválasztása, az 1-es pont alapján.
- A halakat meg kell találni, nem pedig várni a csodát.
- Rugalmasan kell kezelni az előre felépített stratégiát.
Röviden így lehetne összegezni, e hét pont alapján építem én fel horgászatról horgászatra a megfelelőnek vélt stratégiát és ez alapján próbálom a legnagyobb halakat fényképező elé tartani. Hiszem és tudom, hogy a horgászat nem csak a szerencsés emberek sportja, és csak folyamatos fejlődéssel, kitartással és tanulással lehet az ember egyre jobb és jobb. Sokan teszik fel nekem a kérdést, hogy kitől tanultam horgászni, ki volt az az ember, aki megszeretette velem ezt a sportot?! Ez az ember Döme Gábor. Hosszú évek óta segíti a munkámat, biztosítja folyamatos fejlődésemet minden lehetséges módon. Mindent, amit ma a horgászatról tudok, tőle tanultam. A mentorom, a példaképem, a barátom és az idei évtől, hivatalosan is az ő nagy csapatának, a Haldorádó Teamnek a tagja lehetek. Elképesztő érzés, hogy akinek a filmjein és írásain felnőttem, akit gyerekszemmel a tévéképernyőn láthattam csak, egyszer felajánlja a közös munka lehetőségét. Döme Gábor támogatásával és a Haldorádó csapatával a határ a csillagos ég!
Írta: Borbiró Ádám
Fényképek: Libor Erika
