A gyomaendrődi Spicces Horgásztó egy régi, kedves vízterület számomra, ám idestova három éve nem jártam ezen a tavon. Ez idő alatt rengeteg víz lefolyt a Dunán, és ez a remek homokbányató is teljesen átalakult. Az ősz minden bizonnyal utolsó igazán szép napját töltöttem el itt, ahol egy rapid feeder horgászat során sikerült a tó nagy pontyai közül néhányat horogra csalnom.
2017 késő őszén horgásztam ezen a tavon utoljára. Az eltelt bő három év alatt a tó teljesen átalakult, megváltozott. A homokbányászat újraindult, ennek következtében pedig jó ideig nem lehetett a tavon horgászni. A munkálatok befejeztével az egyébként is nagy kiterjedésű tó óriásira növekedett és újra megnyitotta kapuit a horgászok előtt. A közösségi oldalakra feltöltött nagy pontyok fotói és sikeres horgászatok beszámolói egyre inkább felkeltették az érdeklődésemet, így elérkezettnek láttam az időt, hogy újfent célkeresztbe vegyem a tó legnagyobb halait. A homokbányászat következtében az általam ismert és kedvelt horgászhelyek teljesen eltűntek, lényegében minden megváltozott a tavon. Ezért egy helyi horgász tanácsait kértem a horgászat előtti hetekben. Gonda Martin horgászbarátom sokat horgászik ezen a tavon, remekül ismeri az itteni viszonyokat, így az ő tanácsaira hagyatkoztam, ezek alapján építettem fel a horgászat stratégiáját.
A naptár október 28-át mutatott. Óriási köd fogadott kora reggel a tópartra érve és a deres fű is arról árulkodott, hogy bizony már késő ősz van. Az első bedobások a megérkezés után alig fél órával már meg is történtek, ám az első kapásra még elég sokat kellett várnom. A köd egyre inkább kezdett feloszlani, helyébe pedig a nap kellemesen melengető sugarai léptek. Igyekeztem minél hamarabb megtalálni a működő csalit és stratégiát, így viszonylag keveset vártam a bedobások után a kapásokra. Ebben az időszakban a nappali órák már meglehetősen rövidek, így minél hamarabb dűlőre akartam vinni a dolgot. Ha 30 percig nem volt kapásom, gyors csalicsere következett, és már dobtam is vissza. Jobbra, balra, kintebb, bentebb, ahogy ezt egy methodos kereső horgászatnál szokás. A használt etetőanyag keverékben maximálisan bíztam, csak a megfelelő csalit és a halak aktuális tartózkodási helyét kellett megtalálnom.
Hamarosan csodaszép napos idő lett, a reggeli ködnek már nyoma sem volt. Minden bizonnyal az ősz utolsó igazán szép és viszonylag melegnek mondható napját sikerült kifognom. Az első kapás a tó belső részéről érkezett, addig dobtam a végszerelékemet, ameddig csak tudtam. A gyönyörű tőpontyon felbuzdulva újfent megpróbáltam ugyanarra a helyre bejuttatni a method kosaramat, hátha van ott másik, hasonló méretű hal is. Megérzésem jónak bizonyult, újfent ellentmondást nem tűrően görbült meg feederbotom spicce.
„Két ilyen csodás ponty után bárhogy is alakul ez a horgászat, rosszul már nem végződhet”, gondoltam magamban. Bár nem minden kapást sikerült halra váltanom a nap folyamán, egyértelműen sikerült összeraknom a működő stratégiát. Vegyük is sorba, mire volt szükségem ahhoz, hogy eredményes legyen a spicces-tavi kalandom!
Az etetőanyag keveréket illetően az első pillanattól kezdve biztos voltam a dolgomban. Az elmúlt időszakban volt egy keverék, amivel bármerre is horgásztam, kapitális méretű pontyokhoz segített hozzá és brutálisan működött mindenhol. Ennek ötletét Döme Gábor Vadvízi Kalandok 42. rész – Rapid Feeder a Balaton körül c. filmjéből és cikkéből lestem el, és minimális módosítással használom azóta is sikeresen. Íme, a pontos recept:
- 1 csomag (800 g) BlendeX 2 in 1 - TripleX
- 1 csomag (800 g) Record Carp Stick Mix - Fűszeres Vörös Máj
- 1 doboz (400 g) Fluo Micro Method Feed Pellet - Brutális Máj
- Fél zacskó (400 g) Carp Zoom Halibut Pellet - 3 mm
- 1 flakon (300 ml) SpéciAdditive - Fűszeres Tintahal
A délutáni órákra a hőmérséklet csaknem elérte a 20 Celsius-fokot, ám a vízhőmérséklet már meglehetősen alacsony volt. Ez a kombináció általában nem kedvez egy bányatavi horgászatnak sem, pláne ha a szél sem fúj, a nap pedig „száz ágra” süt. Ilyenkor a pontyok szívesebben tartózkodnak a víz felső, melegebb rétegeiben, mint a fenéken, ahol a felkínált csali várja őket. Ennek ellenére feszült izgalommal vártam a csodaszép időben az újabb kapást, ami hamarosan meg is érkezett.
Egy jó horgászatra szánt idő úgy rohan, mint a gyorsvonat. Úgy éreztem még csak alig kezdtem neki a horgászatnak, máris vége van. Ám a nap folyamán készült képekre pillantva elégedett öröm ült ki az arcomra, hiszen a horgászat előtt szó nélkül „aláírtam” volna egy ilyen eredményt. Öt pontykapást sikerült elérnem, amiből hármat sikerült halra is váltanom. Ezek között ott volt az új spicces-tavi rekordom is, ami csaknem elérte a 15 kg-ot. A számos kiló feletti kárászról már nem is beszélve, bár nem ők voltak a célhalak, a kapástalan időszakban remek szórakozást nyújtottak. Az átalakult és minden szempontból megváltozott Spicces Horgásztó mit sem veszített régi színvonalából, sőt talán még jobb, mint valaha. Elégedetten és egy sikeres horgászat emlékével távozhattam, de ide még biztos, hogy visszatérek!
Írta: Borbiró Ádám
Fotók: Libor Erika
