Tudjátok, hogy szeretem a kihívásokat, nem ijedek meg a nehezen meghorgászható horgászhelyektől, a zord, olykor szélsőséges időjárástól, és imádok nagy és erős halakra horgászni! Nos, a most kiválasztott Nemesnádudvari Tőzeges tórendszer pont ilyen, ami nekem való!
Nem megszokott módon a felszerelés bemutatásával kezdem, hogy képbe kerüljetek, mire lehet itt számítani. Feeder horgászatra készültem, de ehhez a legerősebb feederbotjaimat és hozzájuk illő legnagyobb orsóimat kellett magammal hozni. A helyi szabály értelmében az orsók dobjára 0,35 mm-nél vékonyabb főzsinór például nem kerülhet. A tógazda leellenőrizte, és miután elég erősnek vélte felszerelésem, csak utána kezdhettem meg a horgászatot. Látszólag ágyúval lőttem itt verébre, de a bivalyerős felszerelés csak addig tűnt eltúlzottnak, amíg össze nem akadtam a tó egyik öreg lakójával, amely mindenáron valamelyik akadóba akart bemenekülni…!
De milyen halak élnek itt, amelyek indokolttá teszik ezt a kemény felszerelést? Vad, erős pontyok, amurok és kapitális tokhalak.
Sok évvel ezelőtt, több alkalommal is horgásztam itt, de azért pártoltam el ettől a víztől, mert az akkori módszereimmel, eszközeimmel és technikámmal rendre megtréfáltak a halak, 5 kg-nál nagyobbat nem tudtam megfogni. Akkor úgy éreztem, hogy ezt el kell engednem, ez a víz nem nekem való.
Most viszont újra visszatértem, még jobban felkészülve, és milyen jól tettem, hiszen olyan élményekkel gazdagodtam, amelyekre sokáig fogok emlékezni! Mindkét nap ugyanazt az etetőanyag keveréket használtam, amely stílszerűen „brutál jól” működött!
Februári tokhalas keverékem
1 csg Haldorádó Top Method Feeder - Brutal Liver
1 doboz Haldorádó Pellet Pack - Fekete Tintahal
1 doboz Haldorádó Fluo Micro Method Feed Pellet - Brutal Liver
1 üveg Haldorádó SpéciAdditive - Fűszeres Vörös Máj
Február 5-én délelőtt érkeztem a tópartra és a pálya feltérképezésével kezdtem a horgászatot. Ez azt jelentette, hogy kereső horgászattal próbáltam meg a halakat megtalálni. Dobtam a mederbe, dobtam a partszélbe, szisztematikusan haladva kutattam a halak tartózkodási helyeit, de a „nagy” fogás még váratott magára.
Folyamatosan váltogattam a csalikat is. Azt gyorsan megtapasztaltam, hogy az átlagos méretű csalikkal felváltva fogom a termetes keszegeket és kárászokat, amelyek szép számban élnek ezekben a tavakban. Elkezdtem egyre nagyobb, egyre agresszívebb csalikat feltenni, amelynek meg is lett az eredménye, és végre megakasztottam az első pontyomat.
Ezt a halat Brutal Liver Fluo Oldódó Lebegő Pellettel fogtam. Persze többször bedobtam ezzel, de később már csak újfent fehérhalat fogtam vele. OK, semmi gond, durvítani kell! Nagy halibut pellet került a hajszálelőkére, és bedobtam vele. De mindössze 20 méterre a parttól, ugyanis itt láttam fordulni egy halat. Jó 1 óra várakozás után nagyon kemény, húzós kapással jelentkezett egy igazán nagy hal! Nos, ekkor derült ki, hogy az addig brutál erős cuccal is azt csinál ellenfelem, amit ő akar…!
Jó 30 perc kőkemény fárasztás után került partra a tó egyik kapitális tokhala. Kis Ferenc tógazda segített megszákolni az 1,5 méter feletti testhosszúságú halat. Ketten is alig tudtuk megtartani és a kamerának megmutatni, de azért sikerült! :)
Az első napom, ami durván 6 óra horgászatból állt, ezzel a két gyönyörű hallal zárult. Az éjszakát otthon töltöttem, majd másnap kora reggel újfent a tóparton voltam. Nem voltam elégedetlen az első napi fogással, hiszen még tél van, a víz jéghideg, még akkor is, ha most éppen kicsit enyhébb volt idő, de ismerve a tóban rejlő lehetőségeket még többre vágytam! Szerettem volna még összemérni a tudásomat és erőmet újabb nagy halakkal, ezért mindent meg is tettem. De joggal merülhet fel a kérdés, hogy mivel lehet előrelépni, hogyan lehet több halat fogni ekkortájt?
A tógazdával beszélgetve számomra megdöbbentő tippet adott. Egyértelműen azt javasolta, hogy tegyek le egy bóját és etessem meg a környékét a parttól kb. 70 méterre. „Ilyenkor, 5-6 Celsius-fokos vízben etetni???”, kérdeztem többször is értetlenkedve. „IGEN!”, volt az egyértelmű válasz. Ugyanis a tokhalak egész télen aktívak és táplálkoznak. Ez az etetés nem a pontyoknak kell, hanem a tokoknak. Tógazdaságban 15 fok alatt nem is etetik a pontyokat, mert hideg vízben a ponty nem tudja a takarmányt kellő hatékonysággal hasznosítani és megemészteni. A tok azonban egy másik állatfaj, ő MINDIG eszik, még a jég alatt is aktív.
Többször írtam már, február van, a víz hőmérséklete talán a tőzeges mikroklímának köszönhetően sem több 6 Celsius-foknál, mégis beetettem halibut pellettel. Lesz, ami lesz, nincs mit veszíteni…! Én a kosáron kívül biztos, hogy nem adnék egy marékkal sem a halaknak, mert minden esetben azt tapasztaltam, hogy a plusz kaja azt a kevés halat is jóllakatja, ami éppen enni akart, és szinte semmit sem fogtam. De úgy tűnik, itt másként működnek a dolgok! Baromi kíváncsi voltam rá, hogyan reagálnak erre itt a halak, de a másik bottal továbbra is keresőhorgászatot végeztem. Így a nap végére az is kiderült, hogy melyik volt az eredményesebb!
A végszerelékekkel is kísérleteztem. Az első napon egyértelművé vált, hogy a method feeder ide nem jó. Egyik keszeget a másik után adta, valószínűleg az így bejuttatott csalogatóanyag mennyisége egyszerűen kevésnek bizonyult, és a termetesebb halaknak már nem maradt semmi, mire megérkeztek. A két jó halat a Pellet Feeder Complete kosárral kombinált végszerelékkel fogtam, így ezzel próbálkoztam tovább.
Ami meghökkentő volt számomra, hogy a beetetés után fél órával már láttam az etetés helyén egy tokfordulást. A vízből kicsapódó villás farok egyértelműen elárulta jelenlétét. Újabb 30 perc múlva pedig ellentmondást nem tűrően görbítette a spiccemet. Minden tokhal a megakasztása után kiugrott a vízből, így próbált szabadulni a horogtól, miközben meg is mutatta magát. Elindítottam a stoppert és 35 perc fárasztás után tudtuk csak szákba terelni. Időnként olyan erővel húzott, annyira küzdött, hogy a kőkemény Big River feederbotot is karikába hajtotta. Fogtam már sok szép és nagy halat pályafutásom során, így nem ijedek meg az ilyen helyzetektől sem, de azért rémisztő volt szembesülni azzal a tudattal, hogy nem én uralom a helyzetet. Szerencsére sikerült elvezetni a veszélyes akadók mellől, és végül Ő is szákba került. Nagy volt az öröm, hiszen a tó egyik „kincsét” tarthattam a kezemben!
A következő halra jó 2 órát kellett várni, és ő is egy hatalmas tok volt. Talán már mondanom sem kell, hogy ez is a halibut pellettel megszórt területről érkezett.
Az időjárás napközben kellemes volt, a levegő 6-7 Celsius-fokra is felmelegedett, amely február elején igazi ajándék. De, ahogy a nap egyre laposabb szögben sütött ránk, úgy lett kellemetlen az idő. Sőt, éjszakára mínusz 7-8 Celsius-fokot jósoltak. Tógazdánk invitált, hogy maradjak éjszakára is, mert akkor talán még aktívabban táplálkoznak a nagy tokok, még többet lehetne fogni. Nagyon szeretek horgászni, de megvallom őszintén, a téli hideg éjszakákat jobban szeretem otthon, a saját ágyamban tölteni, így ezt biztosan tudtam, hogy kihagyom.
Megkezdtem a pakolást, hiszen maximálisan elégedett voltam azzal, ami eddig a horgomra akadt. De titkon abban bíztam, hogy jön még egy búcsúhal. És jött!!! Egy szép ponttyal búcsúztam el Nemesnádudvari Tőzeges-tótól.
A tórendszer egyébként egy nagyon szép, vadvízi rengeteg. Most persze minden kopár, de amikor kizöldül, amikor feléled a természet, egyszerűen csodálatos. Messze van minden lakott településtől, nagyon csendes és nyugodt, ugyanakkor meg szinte minden extrával felszerelt. Az 5 tóból álló tórendszeren mindössze 8 horgászhely van, amelyek mindegyike faházzal, árammal és csónakkal van ellátva, és van egy központi vizesblokk is. Itt garantáltan nem zavarják egymást a horgászok! Ide minimum 2-3 napra, vagy aki megteheti, még több napra jöjjön, mert akkor tudja kitapasztalni a szeszélyes halak kapókedvét és akár élete halát is megfogni! Jó szívvel ajánlom mindenkinek!
Összegzés
Be kellett látnom, hogy Kis Ferenc tógazdának igaza volt, a tokra bizony télen is érdemes etetni. Sőt, a második napon csak ott (az etetésen) fogtam halat, a búcsúponty is onnan érkezett. Érdekes tapasztalat volt ez, mégis mindenkit arra intek, hogy mértékkel tegye mindezt. Etettem én is, de ez egész nap nem volt több 1,5-2 kg pelletnél. Amikor felpezsdül majd az élet, melegszenek a vizek, nem kérdés, hogy ezt lehet és kell is fokozni!
Íme a horgászatról készült nagyon látványos film!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly
Videó: Takács Péter
