Napi szinten felmerülő kérdés a horgászok körében, hogy mennyi időt érdemes várni egy kapásra. Erről a legtöbb esetben eléggé megoszlanak a vélemények, amely főként az egymástól különböző horgászmódszereknek tudható be. A hozzám legközelebb álló, nagyhalas feederezés berkein belül igyekszem ezt a témát boncolgatni, amely során bízom benne, hogy egyértelmű választ tudok adni erre az egyszerűnek cseppet sem nevezhető kérdésre.
A kiindulási alap
A feederbotos horgászat talán az egyik legsokrétűbb, legszerteágazóbb horgászmódszer. Ezzel a technikával a leheletfinom keszeghorgászattól egészen az óriás pontyok horgászatáig gyakorlatilag bármi megoldható. Mindössze a megfelelő hosszúságú és erősségű feederbotot kell kiválasztani, és a siker nem marad el. Nyilvánvalóan egy horgászverseny alkalmával vagy egy hétköznapi keszegezés során irreális dolog lenne akár órákat várni egy kialakuló kapásra, ugyanakkor bizonyos helyzetekben a céltudatos pontyhorgászat megkívánja ezt, még az alapvetően pörgősnek nevezhető feederbotos horgászatok során is. Írásom a lassan kialakuló kapások és helyzetek témájával foglakozik.
Mindenekelőtt vegyük górcső alá, mely tényezők befolyásolják leginkább a kapások intenzitását! Elsősorban nyilvánvalóan a meghorgászott vízterület típusa, illetve a benne élő halak mennyisége. Egy intenzíven telepített, nagyhalas tavon, egy jól megválasztott stratégia mellett akár 15-20 percenként is meggörbülhet a feederbotok spicce. Egy jól halasított, ám nagy nyomásnak kitett vízterület már sokkal kevésbé „adja” a halat. Egy nagy természetesen vízterület vagy egy egyesületi kezelésben lévő tó a kisebb halsűrűség miatt úgyszintén nem feltétlenül kecsegtet haldömpinggel. Tisztában kell lenni a meghorgászott vízterület adottságaival és ehhez kell hangolni a stratégiát, illetve a csalogatóanyagokat. Egy egyszerű példát hozok fel erre: ha átlagosan 50-60 perc alatt alakulnak ki csak a kapások, akkor nem horgászom púderfinomságú etetőanyagokkal, mert mire a hal rátalál a bevetett végszerelékre, már semmi nem marad a kosárban. Illetve 20-30 percenként újradobni sincs értelme ebben az esetben. Ilyenkor a darabos pellet mixeket részesítem előnyben és akár másfél-két órát is várok, mire újat dobnék. Ezek a gondolatok a jéghegy csúcsát jelentik csupán, így ideje ezt a gyakorlatban is megvizsgálni.
Hosszú várakozási időre hangolva
Az utóbbi időben egyre inkább megkedveltem a többnapos horgászatokat és azokat a vízterületeket, ahol valóban „ki kell ülni a halat”. Kedvenc vízterületem, mondhatni hazai pályám, a Csaba-tó is ilyen. Egy több napos, késő őszi horgászatom élményeire alapozva mutatom be, hogyan oldom meg az ilyen helyzeteket, amikor rendkívül sokat kell várni a kialakuló kapásokra.
Ahhoz, hogy egy többnapos horgászat ne váljon kínszenvedéssé a vízparton, nem árt gondoskodni a megfelelő kényelmi eszközökről sem. Egy pár órás horgászatot ki lehet húzni egy festékes vödrön ülve is, ám amikor napokat kell egy helyben ülni, bizony felértékelődik egy kényelmes horgászfotel. A késő őszi időszakra jellemző a szeszélyes időjárás, így egy jó horgászsátor is mindenképpen szükséges. Több napot a vízparton tölteni alvás nélkül szinte lehetetlen. Ha mégis megkísérli az ember, az rendesen rányomhatja a bélyegét a horgászatra és az elért „eredményre” egyaránt. Egy pár óra nyugodt pihenés után, újult erővel gyakorta eredményesebben lehet nekivágni a folytatásnak. Ezt érdemes szem előtt tartani, ha hosszabb túrára készültök.
A Csaba-tóra jellemző, hogy viszonylag nagy távolságba horgászva lehet igazán jó eredményt elérni. Ez a nagy távolság kb. 90-100 métert jelent. Ebbe a távolságba horgászva igyekszem a létező legnagyobb gombócokat bedobni, hogy kellő alap legyen a csali mellett. Alapozó etetést a többnapos horgásztok során sem szoktam végezni.
Ezen a tavon a kosárba szánt etetőanyag minden esetben a Pellet Pack valamely fajtája. Record Carp Stick Mixszel szoktam még ezeket időnként dúsítani, így növelve a beltartalmi értéküket. Mivel a kapások az esetek döntő többségében lassan alakulnak ki, így más csalogatóanyagok szóba sem jöhetnek. Egyedül ezek a darabos falatok képesek akár a bedobástól számított két-három óra elteltével is megállítani és helyben tartani a halakat a csali közelében.
A horgászatot a délutáni órákban kezdtem meg, ami a horgásztábor kialakításával és a felszerelések, csalogatóanyagok összeállításával telt. Nem kis meglepetésemre ez a rövid időszak is tartogatott eseményeket, mindjárt kezdésnek egy darabosabb tükröst sikerült fognom.
A jó időből nem sok jutott erre a túrára, az éjszaka folyamán megérkezett egy markáns hidegfront, amit erős szél és lehűlés kísért. Az éjszakai órák talán emiatt elég csendesen teltek, mindössze egyetlen kapást sikerült kicsikarnom, ám ez a hal a túra legnagyobb pontya volt.
A másnap reggel sem kezdődött mozgalmasabban, bár a délelőtt folyamán sikerült ismét egy szép tőpontyot fognom. Igazából nagy meglepetés nem ért, azt hozta a tó, amit vártam tőle. Kőkeményen meg kell itt küzdeni minden kapásért, pont ettől lesz minden itteni fogás különleges. A gyakran megerősödő szél sem könnyítette meg a dolgomat.
A délután, majd a kora esti órák ismét két szép halat tartogattak a számomra. Újfent eltelt egy nap, következett az éjszaka, ami az előzőnél is csendesebb volt. Egyetlen kapást sem sikerült elérnem egész éjjel. Ezeket az üres órákat mindig pihenéssel töltöm, így felkészülve a várható következő „rohamra”.
A délutáni órákra a köd szép lassan felszállt, és csupán az összepakolás maradt hátra, amit szerencsére két alkalommal is megzavartak a halak. Minden felszerelést és kiegészítő eszközt nagy gonddal és figyelemmel pakolok el mindig, így igyekezvén elkerülni az esetleges sérüléseket, meghibásodásokat. Ez egy többnapos horgászat után bizony nem két percet vesz igénybe, de megéri rászánni az időt. A horgászat nem egy olcsó sport, érdemes vigyázni a felszerelésünkre, ha a következő alkalommal is szeretnénk azt használni.
Ismét egy remek hosszú hétvégét sikerült kedvenc tavamon eltöltenem. Ahogy az már az elmúlt időszakban megszokottá vált számomra, az itteni horgászatok általában nem a nagy haldömpingről szólnak, sokkal inkább „agyalós”, nehéz pecák ezek. Pont ezért imádom ezt a tavat ennyire, és ezért van teljesen más értéke az itt megfogott halaknak. A kapások zöme másfél-két óra elteltével következett be a bedobástól számítva, de volt, hogy még ennél is többet kellett várnom. Mindig az adott vízterülettől, a felkínált csalogatóanyagoktól és szituációtól függ az, hogy milyen sűrűn érdemes újat dobni, meddig érdemes várni a kapásra. Ha ezt rosszul méri fel az ember, könnyen okozhatja a horgászat sikertelenségét.
Írta: Borbiró Ádám
Fényképek: Libor Erika
