Az Akasztói Horgászpark számomra már-már hazai pályának számít. Az utóbbi években a horgászat mellett kirándulni és pihenni is ide járok a családdal. Ezen a napon viszont a horgászaté volt a főszerep, és a termetes sziki pontyok kerültek célkeresztbe!
Legújabb akasztói kalandomat pont egy ilyen kirándulás inspirálta. Kellemes nyári este volt, a nap vérvörösen izzott, ahogy már majdnem teljesen lebukott az horizonton. Jó hangulatú beszélgetések, a boros- és pálinkáspoharak gyakori összekoccanásai hallatszottak a szomszédos asztaloktól. A kerthelyiség melletti tóban egy-egy pontyugrás színesítette az estét. Időnként egy-két szebb példányt látni is lehetett, miközben a vízfelszínen az apró rovarokat szedegették. A békák hangos násza közepette az elfáradt, de láthatóan elégedett horgászok egymás után sétáltak ki a tavak partjairól. Sokuk haltartója a napi zsákmánytól roskadozott, míg mások arca volt árulkodó, hogy eredményes horgászatot zártak. Időközben a vacsoránk is megérkezett, és az én fejemben is megért a gondolat, hogy pár nap múlva visszatérek ide egy nagyhalas horgászatra.
Mindössze pár nap telt el és, ahogy terveztem, visszatértem az Akasztói Horgászparkba teljes horgászfelszereléssel. Mivel a nagytestű, termetes pontyok voltak a célhalaim, az Új Extra tavat választottam a horgászatom helyszínéül. Kora reggel érkeztem a tópartra, mégsem elég korán. Rendkívül csalódott voltam, mikor megláttam, hogy gyakorlatilag mindkét Extra tó teljesen tele van. Mindössze az első két hely volt már csak szabadon, így túl sok lehetőségem nem maradt a választásra. Mindkét tóra jellemző, hogy befelé haladva folyamatosan szélesednek. Mivel a szélesebb részre terveztem a horgászatot, meglehetősen nehézkes és kényelmetlen volt a távdobó botjaimmal a szűk, ráadásul faágakkal sűrűn benőtt horgászhelyen a horgászat. Nem volt mit tenni, ebből a helyzetből kellett a maximumot kihozni…
A reggeli órák meglehetősen csendesen teltek, majd végre meggörbült a feederbotom spicce, és megszólalt a nyeletőfék. Az itteni halakra jellemző, hogy nagyon nagy küzdők, kőkeményen védekeznek, és minden trükköt bevetnek, hogy megszabaduljanak a horogtól.
Köztudott, hogy a tórendszer összes taván rendkívül jól működnek a különböző, kukorica alapú keverékek. Sőt mi több, a horgászok előszeretettel etetnek főzött, áztatott vagy éppen erjesztett magvakkal, így ehhez is hozzá vannak szokva a halak. Nem volt ez másként ezen a napon sem, a reggeli órákban szinte minden horgász vödörrel a kezében sétált a túlpart felé, hogy a horgászhelye előtti részt onnan megetesse. Nagy mennyiségű táplálék kerül ilyen módon a tavakba. Mivel az elmúlt évek során sikerült alaposan kiismertem az itteni viszonyokat, pontosan tudtam, hogy ha egy teljesen más jellegű, büdös-halas keverékkel próbálkozom, „robbanásszerű” eredményt érhetek el. Gyakorta eredményes itt ez a taktika.
A délutáni órákra is maradt izgalom, hiszen egy dupla kapást követően két gyönyörű hallal gyarapodott a fotóalbumom. Előbb egy szép tükörponty, majd ismét egy termetes tőponty akadt a horgomra. Szerencsém volt, hogy míg az egyik halat fárasztottam, a másik is „megvárt”. Így remek képeket készíthettünk róluk.
A nehézkes kezdés ellenére az Akasztói Horgászpark ismét megajándékozott azokkal az élményekkel és halakkal, amikért már hosszú évek óta visszajárok ide. A remek horgászatot egy ízletes vacsorával koronáztam meg, majd elégedetten és nagy örömmel tértem haza. A tórendszer tavai gyakorlatilag állandó tesztpályák számomra, így teljesen egyértelmű, hogy a közeljövőben újfent visszatérek ide. Ajánlom figyelmetekbe a horgászatról készült „kisfilmet” is, ami talán még részletesebben bemutatja e nap legizgalmasabb pillanatait!
Fényképek: Libor Erika
