Az előző részekben megismerkedtünk néhány fontos aprósággal, tudjuk, mikor érdemes csúszó úszóval szerelni, hogy eredményesebbek lehessünk. Itt az ideje elkészíteni első szerelékünket. Ehhez igyekszem hasznos tanácsokat adni, és felhívni a figyelmet néhány apró, de a helyes működés szempontjából fontos mozzanatra.
A csúszó úszós szerelék összeállításánál van egy bizonyos sorrend, amit érdemes betartani. A gyakorlott horgászoknak ez már szinte egyértelmű, de jómagam, kezdő koromban, a nagy igyekezetben sokszor a legfontosabbat hagytam utoljára, vagy egyszerűen a kész szerelék szemrevételezésénél vettem észre, hogy valami kimaradt, és emiatt nem működik helyesen a montázs. Idővel felállítottam magamnak egy sorrendet, amin végighaladva biztosan nem marad ki semmi.
Első lépésben a felső ütközőket kössük meg. Ebből mindig kettőt érdemes készíteni, mert ha csupán egyetlen ütközőre bíznánk az úszó pontos eresztékének beállítását, bizony meglepetések érhetnének. Ha csak egy ütközőt kötnénk, az könnyen elcsúszhatna a dobás pillanatában. Ez két darab ütköző esetében nem fordul elő. A kész ütközőket mindig ellenőrizzük! Ha könnyen tudjuk őket a főzsinóron állítani, mehetünk tovább, de ha azt vesszük észre, hogy a főzsinórt „megpödri”, vagy néhány centi után menthetetlenül megszorul, inkább már az elején kössünk újat, mert később már több bosszúsággal jár.
Az ütközőket egy apró gyöngy kövesse. (Erre nincs minden esetben szükség, mert ha a karabineren található szem aprócska, akkor az önmagában sem szalad át az ütközőn, de biztos, ami biztos alapon nem árt, ha előre felfűzzük. Utólag már bajos lenne.)
A gyöngy után a csúszó karabiner következik, amit ismét egy aprócska gyöngy követ, majd ez alá kerül az alsó ütköző. Ennek szerepe az úszó távol tartása az ólmozástól, ami a dobást segíti. Az alsó ütközőt is köthetjük cérnából, damilból, de ez alá érdemes egy-két apróbb sörétet csíptetni, amivel biztosítjuk, hogy a dobáskor az úszó biztosan ne tudjon leverődni. A sörétek és az ütköző közé én egy apró gumigyöngyöt szoktam tenni, ami csillapítja az úszó ólmokat érő „ráütését”.
Az alsó ütköző szerepe, mint azt említettem, az úszó biztonságos távolságban tartása a főólomtól. Az alsó ütköző és az ólmozás között az úszó hosszától picit nagyobb távolságot tartsunk.
(Vannak speciális helyzetek, mikor az úszónknak szinte nulla az önsúlya, vagyis az összes terhelést a zsinórra helyeztük át. Ha csupán kis távolságra horgászunk, az úszót akár rá is engedhetjük a főólomra, ami ekkor alsó ütközőként is szerepel, de ezzel a montázzsal ne akarjunk nagyot dobni. Inkább akkor használatos, ha szinte magunk elé kell „beejteni” a szereléket. Pl. nádban, csónakból horgászva, a megfelelő bottal.)
Ha az ütközőkkel végeztünk, jöhet az ólmozás kialakítása, attól függően, mit szeretnénk elérni. Néhány szerelékes ábrával bemutatok olyan szerelékeket, amelyek kiindulási alapnak megfelelnek. A magam részéről az ólmozást soha sem bonyolítom túl, mert a legtöbb gubancot többnyire a helytelenül kialakított ólmozás okozza. Nem érdemes túlságosan elaprózni az ólmokat, törekedjünk inkább a nagyobb főólomra és az azt támogató 2-3 apróbb sörétre, ami alá szintén maximum 2-3 további ólom kerüljön. Szerintem sok feladatot meg lehet oldani már pusztán ennek a pár sörétnek a megfelelő helyen történő rögzítésével is.
Ezt a szereléket akkor alkalmazom, ha a fix úszós vízközti szereléket valamiért nem tudom kihasználni. Mély vizeken előfordult már, hogy a halak közel 4,5 méteren érezték jól magukat, onnan egy tapodtat sem akartak elmozdulni, ráadásul igen óvatosan, kaptak, vagy a fix szerelékkel nagyon a határokat feszegetném.(Pl. 3,90 m-es bottal 3,80 m-en kell horgászni.) Ezzel a szerelékkel, mivel a főólmozás és a jelzőólom között viszonylag nagy a távolság, természetesebben lehet a csalit az óvatos halaknak felkínálni. Az ólmozást a vízmélység és a kapások intenzitásának függvényében finomíthatjuk. Horgászat közben érdemes kitapasztalni, hogy melyik az a régió, ahol a halaink tartózkodnak, és az ólmozást ennek tudatában úgy alakítani, hogy a csali pont abban a régióban kellesse magát, ahol már számíthatunk kapásra. Mit értek ezen? A főólom nagyságát úgy határozzuk meg, hogy a végszerelék a „haltalan” vízoszlopot gyorsan átüsse, és csak ott hulljon lágyan alá, ahol már számítani lehet a halakra. Ehhez a szerelékhez 10-12 grammos, vékony antennával, esetleg karbonszáras antennával ellátott modellt érdemes választani.
Ennek a szereléknek a leírását Szarka László: Versenyhorgászat című könyvében (Fish Könyvkiadó 2001, Horgászhalaink XIII. sorozat) olvastam, és mivel mind a szerzőt, mind a matchbotos technikát mesterien művelő versenyzőt nagyra értékelem, úgy gondoltam, nem lesz haszontalan bemutatni ezt a szereléket. A leírás alapján ezt a szereléket azért alkalmazta Attila, mert ugyan a meghorgászandó vízmélység közel 4 méter volt, ám a partoldal meredeksége lehetetlenné tette a fixen szerelt waggler bedobását. Ezzel a szerelékkel szigorúan fenékre horgászott. Az eresztéket úgy állította be, hogy a horog csak érintse a meder alját, az előkének nem volt szabad elfeküdnie rajta.
Erdei Attila ezen a Klub VB-n egyéniben a második helyet szerezte meg, amihez így 8 év távlatából is csak gratulálni lehet.
Ha nyílt vízen nagyobb távolságra és mélységbe horgászunk, szinte biztosra vehetjük, hogy szél esetén komoly áramlásra is számíthatunk. Ezt a szereléket a Mulde Kupán vetette be a Tubertini-Maros Mix csapat, ahol ezt az áramlást maga a folyó is növelte. (Magáról a versenyről, és a körülményekről itt a portálon is mindenki talál beszámolót.) Mivel szeretek bevált, hasznos dolgokat átvenni, ez a szerelék is bekerült a kedvenceim közé, némi módosítással, hiszen ha a megállított, meder alján elfekvő csalival lehet fogni a nagyját, ez a szerelék verhetetlen. A szerelékhez egy „teleantennás wagglert” válasszunk, mert a meder alján esetleg vonszolódó horog elakadását ez a modell jobban tolerálja. Az eresztéket úgy állítsuk be, hogy a tekintélyes főólom alig 5 centire legyen a meder felett, a szerelék további 60-80 centimétere pedig feküdjön el az aljzaton. A meder alján elfekvő zsinórszakasz kb. felénél egy apró forgó és egy jelzőólom hivatott lassítani a szerelék idő előtti elsodródását.
Ez a szerelék alapjaiban nem sokban különbözik az előbb bemutatott szereléktől, ám ha jobban megvizsgáljuk, meglátjuk, hogy mégsem ugyanaz. Nem csupán az ólmozás nagyságában különbözik. Ennél a szereléknél a viszonylag vastagabb főzsinór és az előke közé két apró forgó közbeiktatásával egy úgynevezett finomítás került. Ez a finomítás nem más, mint egy monofil zsinór, ami a főzsinórtól 0,02 mm-rel vékonyabb is lehet. Mivel a főzsinór és a finomítás közé helyezett forgón nyugszik dobáskor az úszó, itt nem használok alsó ütközőt, helyette egy gumigyöngyöt teszek a forgó és az úszó közé. Az ólmozást is a finomításon alakítom ki, majd az ennek aljára kerülő mini forgóba kötöm az előkét. Fontos, hogy megfelelő méretűre szabjuk a finomításnak szánt damilunkat. Ügyeljünk arra, hogy a felső forgón nyugvó waggler vége ne érje el a főólmozást, illetve az előke se tudjon felcsavarodni arra. Ha kb. 1 méteresre szabjuk a finomításunkat, gond nem lehet. (Ezt a szereléket Döme Gábornál láttam először, tőle vettem át saját „kelléktáramba”. Bár az elkészítése kicsit időigényes, megéri a fáradozást. Ezzel a szerelékkel az ólmozás nagyságától függően szinte minden helyzetet megoldhatunk.)
Úgy gondolom, kiindulási alapnak ezek a szerelékek megfelelnek. Ezek segítségével a legtöbb helyzet megoldható, vagy ezeket tovább gondolva, a saját elképzeléseinket hozzátéve fejleszthetőek.
Szerencsére ma már egyre több hasznos információhoz hozzájuthat a figyelmes horgász akár a szaklapokból, akár filmek formájában. Én magam is csak ajánlani tudom Walter Tamás Matchbotos horgászat II. című filmjét, amely ennek a módszernek az alapjaival, hasznos trükkjeivel foglalkozik. Egyedül azt sajnálom, hogy nem 15 évvel ezelőtt jelent meg. Bizony, sok kudarctól megkímélhettem volna magam…
Aki írott formában is szívesen tájékozódik, annak a következő könyveket, folyóiratokat tudom ajánlani a témában:
- Szarka László: Versenyhorgászat (Horgászhalaink sorozat XIII.)
- Szarka László: Keszeghorgászat modern módszerekkel
- EuroHorgász magazin
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Ábrák: Polyák Csaba (csabio)
