Szabadidőmben általában pontyhorgászatnak hódolok. Ennek ellenére a pontyvadászat helyett sokszor döntök inkább egy könnyed, szórakoztató kishalas horgászat mellett. S, hogy miért is teszem ezt? Nos az indok egyszerű. Mert néha vágyódom egy mozgalmas, eseményekkel telített horgászatra és erre tökéletesen megfelel az apró halazás. Így történt ez egy péntek délutáni napon is mikor egy bodorkában bővelkedő vízre látogattam el.
A tó szépsége szinte mesébe illő, igazi vadregényes vízről van szó, mely egyfajta különleges hangulatot áraszt magából. Valószínű nem rejt kapitális méretű halakat, lakói főleg küszökből és bodorkákból tevődnek össze. Bár igaz, hogy fogtam már benne sok szép kiló körüli dévérkeszegeket is. Már rögtön a megérkezéskor - ahogy a rendre lenni szokott - felfigyeltem a víz tetején lévő rengeteg apró kis karikákra, melyek a kishalak nagytömegű jelenlétére utaltak. Az apróságok rendkívül intenzíven mozogtak, s a felszín alatt kb 10-20 cm-re tartózkodtak. Minél előbb át akartam élni a halfogás kellemes érzését, ezért kissé sietve állítottam össze a felszerelésemet. A horgászat során egy 3,90-es Match botot használtam, az orsó dobjára 0,12 m-es süllyedő zsinórt csévéltem A horog mérete éppen akkora volt, hogy 1 szem csonti kényelmesen elfért rajta.
| |
A felszerelést a lehető legegyszerűbben oldottam meg. A főzsinórra egy pávatoll waggler úszót helyeztem fel, melyet fixen rögzítettem. Ezután következett az úszó precíz besúlyozása olyannyira, hogy annak éppen hogy csak a hegye látszott ki. Ilyenformán a legóvatosabb kapásokat is kiválóan jelezte.
| |
Az etetést sem bonyolítottam túl. Mivel a célpontok a felszín közelében tartózkodtak olyan csalogatóanyagra volt szükség mely a felszín közelébe fejti ki a hatását. Ennek érdekében az etetőanyag állagát rendkívül lazára alakítottam, így rögtön vízbeérkezéskor csábító illatfelhő alakult ki. Az első bedobás után egy váratlan esemény következett. Az úszó határozottan elmerült és az érzékeny Match bot tökéletesen közvetítette, hogy valami nagyobb testű "rejtély" talált rá az egy szem csontira. A bot szinte egy pillanat alatt karikába hajlott, majd hirtelen megkönnyebbült. Szinte lesokkoltak a történtek, érthetetlenül álltam a jelenség előtt.
- Vajon mégis rejthet a tó igazi nagytestű halakat? - morfondíroztam magamban. Hamar felkötöttem egy új horgot és már repült is a felszerelés a kiszemelt helyre.
| |
A parttól kb. 7-8 m-re horgásztam, közvetlenül a hínármező előtt. Ennél messzebbre már rendkívül körülményes lett volna a híg etetőanyag bejuttatása. Bár a halak kissé beljebb tartózkodtak a csábító illatfelhőre hamar reagáltak. A folyamatosan fenntartott felhőn gyorsan megjelentek a mohó kis apróságok, s rengeteget zsákmányoltam belőlük.
Másfél óra elteltével a kapások száma folyamatosan csökkent, majd hamarosan teljesen megszűnt. Hiába szórtam etettem, szinte megállás nélkül, már nem értem el vele eredményt. Ekkor egy merész ötlettől vezérelve az eresztéket úgy állítottam be, hogy a csali a fenék felett kb. 10 cm-re lebegett. A váltás meghozta az eredményt, hisz kb. 5 perc elteltével az úszó határozottan kiemelkedett. A tettes egy 10 centis küsz volt, aki a hideg víz ellenére nagyon derekasan küzdött. Ezt követte egy bodorka, majd ismét bodorka és így tovább. Egyszóval beindult a halfogás ismételten. Kapást kapás követett! Számolatlanul fogtam a derék kis halacskákat. Olyannyira belefeledkeztem a halfogás gyönyörébe, hogy mikor az órámra néztem az "pofátlanul" 4:35-öt mutatott. A kocsit 3-ra ígértem vissza, így hát valami hihetetlen sebességgel pakoltam össze, s indultam haza.
Szórakozásom biztosítóit a horgászat végén természetesen szabadon engedtem. Öröm volt nézni, ahogy visszatérnek vágyódott közegükbe, a vízbe. S bár nem gazdagítottam a fényképalbumomat egy újabb kapitális ponttyal, döntésemet nem bántam meg, hisz igazán jól éreztem magam. Biztos vagyok benne, hogy ide még visszatérek horgászni, s akkor talán a rejtélyes zsinórszaggató uszonyára is ránézek.
| |